Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-22 / 12. szám

vábbá az állami tantervek alapján észlelt eddigi tananyag végzettség és tanítási eredmény, a tanerők kiválósága, példás buzgósága és jó közszellem" tekintetében valóban kitűnő tanintézetek és dr. Horváth József lelkész és bölcsészettudor urnák kiváló szakavatott vezetése alatt állanak. A felsorolt helyeken lévő tanintézetek közül jelesek a borszörcsöki és nagyszőllősi rkath. iskolák, melyek jeles tan- és nevelési, eljárású és nagyon buzgó tanítók által vezetvék, igen jók a pápai ev. ref. és ág. h. egyházközségek iskolái, melyek ismét nagy haladással örvendeztettek meg ; jók az adász-teveli és noszlopi ev. ref., a dobai, farkas-gyepüi, kéttornyulaki, kupi, nagy-teveli, pölöskei és somlyóvásárhelyi r. kath. iskolák; több előmenetelt tapasztaltam az iharkuti községi, kupi ev ref., német-bányai rkath. iskolákban; a többi iskolát különféle okoknál fogva, melyek kivált a tantervszerü eljárásra a tananyag beosztásra, a tanítási kézikönyvek készenlétére akadályosan hatottak, csakis többé kevésbbé kielégítőnek találtam, sőt egy néhánynál a tanítási végzettség hiányában a tanfolyamok leszállítását is kellett javasolnom. Egyébiránt, jelentem, hogy a m. kir. vallás közokt. ministeiiumtól Weil Vilmos tanító engedélyt nyert csernei magán iskolának a felállítására ; a nyárádi rkath. iskola tanszereket kapott; segélyekben részesült : Kalapos Margit herendi tanitónő 40 kor., Ágh Györgyné tanító özvegye 25 kor., a herendi állatni gazdasági ismétlő iskola lcS'O kor., a dudari ev. ref. iskola 400 kor., a puszta-miskei ág. h. ev. iskola 98 kor., a lepsényi rkath. iskola pedig 168 koronát. Iskolánk jótevője volt a mult hónapban a zirez vidéki takarékpénztár részvény• társulata, amely a zirczi ovoda és leány iskola felszerelésére 120 kor., a zirezi fiu iskola könyvtárára 60 kor. s a zirczi iparos tanoncz iskolára is 60 koronát volt kegyes adományozni. A Veszprém r. t. városi ovodai viszonyokról van szerencséin külön ministeri felhívás folytán jelenteni, hogy Veszprém r. t. város ovóköteleseinek a száma 086, ezek közül jár ovodába 223, a többi 403 otthon állandóan gondozott. Ovoda van 3. és pedig rkath. 1 és magán 2; utóbbiakat a város 1296 koronával segélyezi mindaddig, mig az 1898 évi 284 sz. tisztelt rendelethez képest 3 ovodát a város különböző külső részein fel nem állit. Segélyezi pedig a város emiitett ovodákat a jelenleg 51.000 koronára emelkedett és 45%-aI gyümölcsöztetett ovoda alapból ; a fennmaradó kamat jövödelmet a tőkéhez csatolja, még addig a 3%-os ovodai adót nem vetette ki, miután a szegényes háztartnsu város már most is 34° 0-os pótadóval fedezi szükségleteit s aligha nyerne engedélyt 3%-os ovodai adó kivetésre, a mitől a városi polgárság érthetően irtózik. A 3°/(,ra igénybe vehető állami egyenes adó összege a város összes 181.868 korona állami egyenes adójához képest különben 5.456 koronát tenne. Én személyesen és minden nyílt alkalommal figyelmeztetem a városi köröket az ovodai ügynek, lehetőleg községi jelleggel való mielőbbi fokozatos megoldására, mintán az állami jelleggel való megoldás daczára az igen szép es értékes felajánlásoknak czélra nem vezetett. E törekvéseimnek eredménye volt egyelőre fenti az 1901. és 1902-ben felállított segélyezett magán ovodá, melyekről már a ministeriumnak az 1902. évi 74.914 és 84.540 sz, tisztelt intézményei szerint tudomása van. Egyébiránt jövőre is gondom lesz reá, hogy az ovodai ügy állandó, törvényszerű megoldást nyerjen. A szabadság ünnepe Pápán. A szabadság, egyenlőség és testvérii ség dicső emlékét Pápa város közönsége ez idén még nagyobb fénnyel és több lelkesedéssel ünnepelte meg, mint valaha. Ünnepet ült e korszak-alkotó nap fordulóján városunk apraja és nagyja, mindenkinek szivét lángra gyújtotta a hazafias lelkesedés meleg érzése és a szabadságharczi események nagy alakjainak héroszi tettei. Az utcasorok házairól nemzeti lobogók lenglek és lelkesítettek. Márczius 15-ének megünneplésében legnagyobb szerepe mint minden évben a főiskolai ifjúságnak volt, melynek példáját ez évben számos egyesület is követte. A lefolyt ünnepélységekről a következőkben számolunk be : A honvéd-szobornál. A délelőtti istentisztelet végeztével, melyen a márcziusi eseményekről Molnár Gyula III. éves pn. tartott lendületes és szépen előadott hatásos beszédet s melyen az ev. ref. női- és férfi vegyes kar énekei s emelték az ünnepi hangulatot, a főiskolai ifjúság az intézet udvarából szép hosszú tömött sorokban, Kossuth nótákat énekelve vonult a honvéd-szobor elé, hogy ott letegye kegyeletének adóját a hősök emlékezetének. A „Hymnus" eléneklése után Nagy Béla III. é. pn. szavalt egy ódát Nóvák Sándortól. Utána Nagy Kornél főisk. senior lépett az emelvényre s egy hosszabb, gondosan kidolgozott, szépen előadott beszédben emlékezett meg arról a két korról, mely a magyar vitézségnek, a magyar dicsőségnek s magyar lángoló honszerelmének lesznek bizonyságai mindenha: a Rákóezy-féle kuruez időkről, s a 48—49-iki eseményekről. Beszédének legszebb része volt az, midőn a „Névtelen hősöknek —A főiskola ifjúsága" feliratú koszorút a szo borra helyezték. Utána Horváth Lajos III. é. pn. szavalta nagyhatással Petőfi „Talpra magyar*i ját. Végül a „Szózat" énekével ért véget I a szép ünnepély. — Van-e annyi időm ? — A vonat innen liarrainczöt perez múlva, indul vissza, tehát van. Ebéd alatt megtudtam, hogy utitársnőm férje Tibike nyugalmazott földbirtokos leánya a Munczika elvált a férjétől s a Kasztor egy sánta kutya, akit a könyörtelen csősz lábon sózott. A társalgás kezdett mindig feszteleneb lenni, ugy hogy megígértette velem, hogy meg fogom őket látogatni. Időm azonban már igen rövid volt s igy elbúcsúztam tőle. Kocsim számát megjegyeztem s a 4523-as kocsit kerestem, melyet mihamar meg is találtam. Fütyörészve mentem fülkémbe s szemeim még mindig az éttermen csüngtek. Zsebkendőmmel, melyet téli kabátomban hagytam, akartam bucsut inteni aranyos asszonyká m nak. Felkeltem gyorsan zsebkendőmért, de majd kővé meredtem, mikor téli kabátomat nem találtam. Kifutottam a szabadba, talán rossz kocsiba ültem, de meggyőződtem róla, hogy a kocsi tényleg a 4523-as számot viseli. Vissza szaladtam, hogy meggyőződést szerezzek arról, vajon nem más Tülkébe ültem-e '? A fülke is az volt, hiszen még a földön volt annak s szivarnak a vége, amit Pohári Romuald tárczájából csentem. Kétségbeesve néztem órámra. Az induláshoz 3 perez hiányzott s rohantam a főnőkhöz. A főnök a szolgálat tevő tiszthez utasított, a szolgálattevő tiszt kint volt a váltónál. Nagynehezen utolértem, de ez mit sem használt mert ő azt mondta, hogy menjek a portáshoz, a portás a ruhatárba küldött, a ruhatárnok a vonatvizsgáló-személyzet vezetőjéhez. Ekkor már türelmem végkép elhagyott. Ismét berohantam a főnökhöz, tudtára adtam, hogy nekem ma okvetlenül felolvasást kell tartanom s kéziratom a kabátban volt, kabátom a fülkében a fülke pedig 4523-as sz. kocsiban. — Tessék kivárni a vizsgálatot, — felelte a tigris kegyetlenségeivel s faképnél hagyott. Rémülve vettem észre eközben hogy vonatom elindult s a legnagyobb erőmegfeszitéssel rohantam ki a peronra, közben fellöktem egy konyakot vivő pinezért és egy hordárt s fel akarta n ugrani a már sebesen ieduló vonatra. A szolgálattevő tiszt meg akart fogni, hogy visszatartson, de kiszakitotam magam körmei közül s ekkor leintette a vonatot. A vonat megált s engem szépen leszállítottak róla, a vonat tovább ment, én pedig ott maradtam. A szolgálattevő tiszt a főnök szobájába vitt kinek az esetet jelenté. — Nagyon sajnálom tisztelt uram, — szólt fagyosan, — ön az üzletszabályzat ellen vétett s kénytelen vagyok önt tiz korona erejéig megbírságolni. — Micsoda engem, megbírságolni, kérem a kabátomat. Beperelem a vasutat ellopott kabátomért és elmaradt erkölcsi sikereimért. — Ön tehet, amit akar, de előbb kérek tiz koronát, — szólta főnök. — Zsurák ur, írjon ennek az urnák tiz koronáról egy nyugtát. — Ne, ne írjon, mert nem fizetem, — teleltem a méltatlankodás legfelsőbb hangján. — nekem van követelésem. — Ugy ? Akkor kénytelen vagyok önt igazolásra szólítani. — Azt meg teszem, de tiz koronát nem fizetek. Harangvölgyi Titus vagyok. Budapestről. reggel indultam el s a „Haladás" czimü irodalmi körben felolvasást kellett volna tartanom e czimen: „A nő a szerelemben mint a költészet fonása." — Állása ? — író vagyok. — Ez nem állás. — Micsoda, ez nem állás ? No még csak az kellene, hogy valaki ezt mondja. Külőrnb, mint akarmi más. — Tehát mondjuk, hogy hírlapíró. — Jó hát mondjuk. — Vallása ? — De urain, hát ön azt hiszi, hogy én rab vagyok, itt van tiz korona, — s ezzel dühösen az asztalra csaptam bankómat — s hagyjon most már békével, a többiről jelentést teszek én. Mikor hazaérkeztem, megírtam Kerekes Tóbiás urnák, hogy közbejött akadalyok miatt, sajnálatomra nem vehettem részt a felolvasáson, mire ő egy Öt forintos számlával válaszolt, mely az akkor tiszteletemre tartott bankett reám eső összegéről szólt. Kerekes Tóbiás ugyan kétszer is megsürgette az 5 frtot, de én harmadszori levelére azt válaszáltam, hogy kérje el a k . . . i állomásfőnöktöl. * Tegnap egy csomagot kaptam a postán, melyért két forintot kellett kifizetnem. Mohón bontottam fel a csomagot, egy ócska téli kabátot találtam benne — az én volt kabátomat. Mellette e levélke feküdt : Három évi használat után hálás köszönettel visszaküldöm. Végkép kimerülve és elkeseredve kifizettem utolsó pénzemet is s 10 krajezárral zsebemben vártam a visszafelé induló vonatra.