Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-15 / 11. szám

a rabságból, ez hirdeti a nemzet dicsőségét. Márczius tizenötödike jelenti a tavaszt, mely uj életet fakaszt ennek a bátor, ennek a jóravaló népnek. Csak ilyen tavasz után következhetett a meleget árasztó, termést adó nyár. Lehullottak a békók, szabad lett a magyar. Került reá sor is, rossz is. Amazt élvezte boldog kedvteléssel, ezt türi néma megadással. De érzelmeit visszafojtani nem kénytelen, reményének nem nyirbálhatták le szárnyát : az önérzetes magyar nép keresztül fogja magát verni minden sorscsapáson és ezeréves múltjához híven, ha kell észszel, munkával, ha kell karddal a kezében küzdeni fogvérrel szerzett szabadságárt. Ha az egyes hitfelekezetek megünneplik ünnepnapjaikat, amelyekhez mindig bizonyos események fűződnek, ünnepelje meg minden egyes hazafi ezt e napot. Avassa ünnepé a jelen a multat, mert hiszen e dicső mult nélkül lettünk volna-e azzá, amik most vagyunk — szabad hazának szabad polgárai. Az ország összes városaiban méltó fénnyel és üunepseggel ülik meg e szent napot és a hagyományos szokáshoz hiven Pápa városa is méltóan, szivvel, lélekkel követni fogja az ünneplő városok példáját. Kötelességünk ez, mert az a város lakossága, amely a szent napról akar megfeledkezni, amely a történet di(?sö alakjait, nemzetének félisteneit meg meri tagadni; nem érdemes, hogy magyarnak neveztessék. Ezt a kötelességet pedig ugy teljesítjük igazán, ha mindenki, öreg, ifjú, gyermek, férfi, nő megjelenik a rendezendő ünnepélyeken • s ezáltal impozáns módon juttatja érvényre e szent ünnep magasztos voltát. Ezt reméljük s hisszük, nem is fogunk- csalódni ! A villamos világítás előnyei, Nagyon is aktuálisnak tartjuk most, midőn városunk egy villamos telep felállításának tervével foglalkozik és közvilágításunkat villamos világítással szándékszik reformálni, ezen modern világítás előnyeit szellőztetni. Tesszük ezt pedig részint a közügy érdekében, részint pedig azon okból, hogy azokat, kik eddig nagyon is tévesen fogták fel ezen világítás előnyeit, meggyőződést szerezzenek arról, hogy városunk intéző férfiai nagyon is előrelátók voltak akkor, amidőn a jelenlegi közvilágításunkat a villamosvilágitással akarják helyettesíteni Egyike a legfontossabb kérdéseknak nem csak a technikusra, hanem különösen a nagyközönségre néze is a célszerű, egészséges és olcsó világítás kérdése. Mily óriási e téren a haladás. — Az ókor fáklyáit követték a halzsir és olajlámpák; ezeket kiszorították a viasz, fagygyu, stearin stb. gyertyák, melyek mellett dominálólag lépnek fel a számtalan szilárd és folyékony szénhydratok vegyületei világítási célra, mig ezekkel a főlduaómsrnmmmmaÉme lyéből előtörő petróleum és gázok, is versenyre kelnek, addig eze'ött körülbelül 20 évvel sikerült világításra a villamos fényt alkalmazni és ez ma a legerössebb konkurense a napnak. Az eddigi ösmert fényforrások között nem csak a modern, de az ideális világítás követelményeinek is legjobban megfelel a villamos izzólámpa. Egyenletes nyugodt fénye alkalmassá teszi irodák, dolgozó szobák a legfinomabb munkát igénylő megvilágításra. Semmi megrontása és kismérvű alig észrevehető felmelegítése a levegőnek megbecsülhetetlenné teszi lakóhelyiségek, betegszobák, ét- táncés gyüléstermek világítására, de különösen kellemes ott, hol a fényforrást a dolgozóhoz egész közel keli hozni, mint a nyomdák szedőszekrényei, iróállvány, rajzasztal stb. Semmi füst, korom vagy ártalmas gáz elő nem fordulása elterjedést biztosit a kirakatok megvilágításánál, hol divatcikkek, cipők, virágok, hus, papirnemües stb. vannak. A tűzveszély kizárása miatt a legjobb világítás színház, gyárak és minden olyan raktár helyiség részére a hol tűzveszélyes tárgyak vaunak, mint liszt, papír, fa, spiritus, benzin stb. és éppen ezért gyermekszobákban is. Kényelmes meggyújtása és eloltása első helyet biztosítják részére a szállodák vendégszobáiban, hálószobákban, pincében, lépcsőházban, clozettokban és minden olyan helyen, hol csak rövid időre és átmenetileg szükséges a világítás. Bármely helyzetben való elhelyezése lehetővé teszi, hogy ott; a hol Igaz, ezeket a megfigyeléseket kissé későn csinálta Terike. Akkor, mikor a szive már tele volt szerelemmel és keserűséggel s az első ábrándjait megtépte a valóság. Mert, nem is oly régen, hitt és bízott még, sőt teljesen határozatlan jelekből, egyszerű banális bókokból, ama regényekből ismert, legelső látásra fellángolt szerelemre következtetett, amiről titkon álmodott eddig. Es ezekkel az álmokkal felruházta az első ifjút, aki útjába tévedt és foglalkozott vele. Mert eddig csak egyszer volt zsúron Terike. Csak egyszer volt alkalma valóságos férfiakkal folytatni társalgást. Ne számítsuk a táncziskolábeli fiukat, azok gyerekek voltak. Ha meg otthon, a mamánál volt társaság, csupa szakállas, vén bácsik jöttek, akiket ki nem állhatott Terike. Hanem az Ella néni zsúrján, ott igazi, érdekes fiatal emberekkel találkozott.^ Mama most se akarta elvinni. Ő még igen fiatalos szép asszony volt s a lányát inkább otthon hagyta, a gyerekszobában. Minek vénitse magát ? Semmiképen se akart még a gardedámok szomorú sorsára jutni. Csakhogy Ella. néni rmég a mamánál is fiatalabb asszony volt. Ü szerette a fiatalságot és boldog volt, ha az ismerősei közt egy fiatal lányt íelfedezhetett. Mert a leányok révén ő is jól mulatott a saját zsurjain. Végre is, el kellett vinni hozzá Terikét. Milyen nagy nap volt az. A kis lány roppant izgatottsággal igazgatta az uj selyem-blouseát a tükör előtt és nagyon haragudott, hogy mama nem engedte meg neki telhuzni a lakkczipőjét. Merész álmai az orvosi diplomáról csodásan megsemmisültek és inkább arra gondolt, hogy azzal a sok idegennel vájjon miről is fog beszélni ma? Erezte azt is, hogy elpirul, amint a szalonba lépnek és szinte elrejtőzött a mama mögött. Csak ugy lopva pillantott széjjel, amarra a lányok, a fiatal emberek csoportja felé. Ella néni oda vitte. Sőt ő is ott maradt és Terike nagyon jól látta, hogy mama boszankodva, unottan dűl hátra a pamlagon az idősebb hölgyek körében. Az egyik lány nagyon hangosan kaczagott és azt mondta, nem érdemes bálba menni. A fiatal emberek mind unalmasak, kiállhatatlanok és örökké bókolnak. De azért, kacéran mosolygott rájuk s a fiuk, persze, bomlottak utána. Csak az egyik, egy kopaszodó ügyvéd jelölt, mondta kissé fanyarul: — Maguk persze azt akarnák, hogy örökké tánczoljon az ember. Akkor érjék be holmi jogászgyerekekkel és ne azért menjenek bálba, hogy ott férjet fogjanak maguknak. Terike elszörnyedt ezen a beszéden. Szerencsére, mellette egy jogágászgyerek állt. aki kissé sértődötten elfordult a többiektől és megszólította Terikét. — Ezek az ünnepelt szépségek rettenetesen elbizakodottak, ugy-e? A kis lány tekintete habozást, csodálkozást fejezett ki most. Hát iiyenek az ünnepelt szepségek? S amint élesen szemügyre vette azt a fehér blouseos, szőke lányt, nem tudott rajta semmi szépet se találni. Meg is mondta ezt, egész őszintén s a mellette álló fiatal ember bizonyos érdeklődéssel nézett rá. Mert az igazán meglepő dolog, hogy egy ilyen kis lány egyenesen kimondja a véleményét. Pista, — igy hívták a fiút, — és Ella néninek valami távoli rokona volt, most már egészen Terike mellett maradt. Mulattaták a naiv megjegyzései s aztán, hogy jobban belemelegedtek, végig kritizálták a j többieket is. Pista olyasfélét is mondott, ! hogy Terike a legszebb az egész szalonban | s hogy ő bizonyára nem azért fog bálba ; menni, hogy valami parthiet csináljon. Ez aztán roppantul tettszett a kis lányI nak. Boldog volt, élénk lett és fejletlen lel kében e kedves perezek uj és ismeretlen öröme egész kis tündérvilágnak tárta fel kapuit. Hazamenet már mindegyre Pistára gondolt. Es otthon, amint tovább szövődtek ez édes gondolatai, lassan-lassan kiszínezte őket a leányos, ábrándos fantázia. Amire oly régen vágyott, amit annyiszor elképzelt, s amit eddig mégsem érzett soha, az a bűvös, csodás érzés most alakot ,és formát i nyert álmaiban. Szerelmes lett. 0 legalább igy hitte s az iskolában boldogan mesélte el Katinkának a nagy édes újságot. Természetesen, Pistának is bele kellett szeretnie.