Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-15 / 11. szám

semmi más világítási mód már jem alkalmazható, az izzólámpa mindig el­helyezhető például közvetlen a me­nyezet alatt magán az oldal falakon, közvetlen szöveteken vagy egyébb más lámpa által már meggyújtható tárgyakon. Ezért luxus vagy dekorativ vi­lágításra is különösen alkalmas. Mint az izzólámpa egyes helyiségek uj az ívlámpa nagyobb terek, utczák, helyi­ségek megvilágítására egy pontban egyesitett nagy fényerőssége miatt létező világítást felülmúl. Majdnem teljesen fehér fénye következtében valamennyi mestersé­ges világítás között legjobban meg­közelíti a napfény és ezért különösen alkalmas divat és szövetáru üzletek, valamint ezek kirakatai, képgyűjte­mény és kiállítási terület stb. megvi­lágítására. Nagy előnye az elektromos vilá­gitásnak az ; hoííy a meglevő lámpák, gáz vagy petróleum csillárok olcsó áron átalakíthatók az izzólámpa fel­vételére és ha valaki súlyt fektet arra, hogy az ódon fényű és minden részletben továbbra is érvényesüljön, a régi gyertya luszterok izzó lámpa­gyertyára átalakíthatók és a gyertya­világítás megszokott és megkedvelt képe egyesül az elektromos világítás fénye és összes előnyeivel. A házi berendezések belső ve­zetékei az illető helyiségek különle­ges viszonyai szerint igen sokfélék. — Itt csak arra akarunk rámutatni, hogy a bevezetés nem csinál alkal­matlanságot, nem piszkítja be a la kást, a meglévő festésen vagy tapé­tán nem okoz kárt ; — mert laká­sokban vékony selyem isolatiós dró­tok szolgálnak vezetékül, melyeknek szi íei mindenkor a fal színéhez al­kalmazkodnak. — Ezen drótok apró csigákkal vagy kis kapcsokkal egy­szerűen a falra erősíttetnek. — ízlé­ses színváltozás és gondosan készült szerelés esetén ezen vezetékek alig észrevehetők és ha igen, csak tetsze­tőse k. Az elektromos fűtés a legideáli­sabb fűtés, de még ma a gyakorlati szükséglet kielégítésére nincs eléggé elterjedve, mert az üzemköltségek az elektromos fűtésnél drágábbak az eddigi szokásos lángtüzeléssel, de ezek fölött óriási előnnyel bir a tisz­taság, a kényelmes kezelés, veszély­i teienség szempontjából és mert a | kellemetlen mellékhatás, mint füst, j szag stb. nem következik be. A felsoroltakon kivíll a villamos világításnak meg van az az igen nagy előnye, hogy a szemre igen jó ha­tással van, mig a petróleum, gáz vagy olaj stb. világitásnál sárga és vörös fénysugarak képződnek, addig a vil­lamos lámpák fényében a kék és ibo­lyaszínű, a szemre jótékony hatással biró, a sugarak túlnyomók. Gazdasági szempontból igen lé­nyeges az is, hogy a meglevő gáz és petróleum csillárok, valamint magán égő aránylag igen csekély költséggel alkalmassá tehetők az izzólámpák fel­vételére. A világitásnál nagy szerepet ját­szik annak ára is, de ezen költségek­hez hozzá jön a fenntartás, tisztítás és kezelés költsége is. — Ez utóbbi költségek a villamos izzólámpánál semmit sem tesznek ki, de annál több a petróleum és Auerlámpáknál, vala­mint a spiritusz lángnál. A fönt elmondottakból és ezen kis összehasonlításból is kitűnik, hogy a többi fényforrások között minden tekintetben az elsőség illeti meg a villamos világítást és igazolt azon számos ajkakról hallatszó óhajtás; „Villamos világítás jöjjön el mielőbb a te országod". Az ipartestület közgyűlése, — 1903. márczius 8. — Rendkívüli nagy érdeklődés között tar­totta meg a pápai ipartestület ez évi ren­des közgyűlését. Szokatlan nagy számban jelentek meg a tagok, mivel előre volt je­lezve, hogy a testület belszervezetében nagy változások vannak készülőben. Már hetek előtt hangoztatva lett ugyanis, hogy az eddigi elnök Hajnóczky Béla semmi körülmények között sem haj­landó továbbra ezen tisztséget megartani és ezen elhatározását a közgyűlés színe előtt is tényleg kinyilatkoztatta. A közgyű­lés zajos tüntetése és kérése dacára sem volt hajlandó ezen állását megtartani és kérte, hogy más egyént jelöljenek ezen tisztségre, de a közgyűlés mindezek dacára egyhangúlag újra megválasztotta elnöknek, azon reményben, hogy utólag még is reá­birják az elnöki állás megtartására. Az elöljárósági tagok megválasztásá­nál is nagy ellenáramlat volt, de daczára az ellenpárt minden erőlködésének jóllehet csekély szavazattal, de kisebbségben ma­radtak. A közgyűlés lefolyását adjuk a követ­kezőkben : Hajnóczky Béla elnök üdvözli a szép számban megjelent tagokat, kiemelve a rend­kívüli nagy érdeklődést, az ülést megnyitott­nak mondja ki és a jkv. hitelesítésére Hor­váth József, Deutsch Dávid és Muli József testületi tagokat kéri fel. A mult üles jkve lelolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Miután a testület mult évi működésé­ről szóló elöljárósági jelentés a számadások­kal együtt kinyomtatatott és minden egyes tagnak kézbesítve lett, ez felolvasottnak lett tekintve és ugy a tisztviselőknek, mint az elöljárósági tagoknak a szokásos felment­vény magadatott. Ez nem lehet máskép, ez mindig igy van s ő bizonyára sóhajtozva suttogja Terike nevét. Katinka esküt mert volna tenni rá. És együtt beszéltek ő róla a szünórák alatt sőt Katinka azt is megkérdezte Terikétől : — Mit csinálsz majd, ha Pista meg­csókol téged ? Katinka irigyelte és bámulta Terikét, Ö még nem volt szerelmes és ezt bizony restelte bevallani. 0 csak a nagyobbik nő­vére hódításai vei dicsekedhetett s a Margit­hoz irt szerelmes leveleket hozhatta el az iskolába. Margit udvarlóját is Pistának hívtak. Ez már igazi, komoly udvarló volt, szerel­met vallott és megmondta, hogy elveszi Margitot feleségül. — Az én Pistára nekem tis nagyon udvarolt, — mondta hevesen Terike. — Nem kérhette meg, mert nem jár hozzánk. Csakhogy szerelmes levelei se voltak. Azok pedig amiket Margitnak irt a vőlegé­nye, kétségtelen bizonyítékul fordultuk meg a kezei közt. Egyszer aztán' nagyon sápadtan jött az iskolába Katinka. — Rettenetes jelenet volt nálunk, — mondta panaszosan. — Édes apa megmondta Margitnak, hogy nem tűri tovább ezt a gye­rekeskedést s az a kölyök ne forgolódjék többet a lánya körül. Hiszen igy senkise közeledhetik hozzá komoly szándékkal. — No és ? — sürgette Terike. Margit sírt és hallgatott. Mama párt­ját fogta és kijelentette édes apának, hogy kérőt sohase szabad véglegesen elutasítani. Csakhogy most már Pista nem jöhet fel mindennap hozzánk. Hanem ez se baj, — folytatta Katinka titokzatosan. — Pista majd engem fog mindig megvárni, ha kijövök az iskolából és én adom oda neki Margit le­veleit., 0, milyen érdekés és megható volt ez a történet. Terike szívből sajnálta Margitot. — Miért nem szöknek rneg ? — kér­dezte türelmetlenül. — Én egy pillanatig, sem haboznék. Latod, mi mégis jobban sze­retjük egymást. Kaíinka nem tudott erre felelni. Mar­git csakugyan megbocsáthatlanul, gyáván viseli magát. -— Tudod, én is szeretném egyszer látni a,nővéred vőlegényét, — mondta Te­rike. És óra után karonfogva, suttogva mentek le a lépcsőn, ki az utcára. Hideg szél fútt s a kalapot fogni kellett, nehogy lekapja az ember fejéről. Igy aztán csak utolsó perczben látta meg Terike azt a fel­hajtott gallérú, télikabátos urat, aki ugy látszik, várt rájuk a sarkon. Mind a két lánynak köszönt. És Terike egyszerre eleresztette Ka­tinka karját. A szeme könyes lett, talán a széltől; azután elfutott. Nagy és mélységes fájdalom töltötte el a szivét, és ugy érezte, megcsalták, megalázták, megcsúfolták. Igy esett, hogy olyan rossz vélemé­nyei támadtak a férfiakról. Hogy immár le­mondott a férjhezmenés eszméjétől is és mint igazi, modern lány, ismét amaz orvosi diploma megszerzését tűzte célul maga elé. (Nagyanyáink a kolostorba akartak vonulni ilyenkor.) Bátran, derekasan viselte magát. El­lentállt a kísértésnek ós Katinka meghívá­sát büszkén visszautasította. Pedig, tudja isten, ez a következetesség mégis nehezére esett most. Az eltemetett szerelem emléke, hiába ápolta, elfakult, s valami halvány sej­telme támadt, hogy a legelső zsúron mégse dűlhet el az ember sorsa egészen. Számta­lan más zsúrok következnek még azután és végtelen sok udvarló bókjait kell végighall­gatni, mig az igazi eljön. De hát neki nincs szükség rá. Mert ő gyűlöli a férfiakat. Naplójában is megírta ezt, és most már szuverén megvetéssel be­szél róluk. Pedig olykor, csendes éjszakákon, va­lami gonosz koboldok mégis az édes, az igazi, isteni szerelemről szőnek bűvös ál­mokat elé, sejtéssel, ábránddal, vágyakkal töltik meg a szivét, s a dacos akarat hiába küzd a természetes érzések örök hatalma ellen. A férfiak rosszak mind, de egy, egyetlenegy mégis akad majd köztük, talán, aki jó lesz, s akinek a többiek bűneit meg lehetne egykor bocsátani ? S az iskolában szégyenkezve vonta félre, az ablakhoz, kis barátnőjét Terike. — Katinka. A házi-bálra mégis eljön­nék.

Next

/
Thumbnails
Contents