Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-01-11 / 2. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész- évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Kevés az érdeklődés! Jóllehet jelenleg közügyeinkben szélcsend uralkodik, mindazonáltal egy bizonyos körülmény kötelességünkké teszi, hogy ébren tartsuk a figyelmet közügyeink iránt, mely sajnos min­dig aktuálissá lesz akkor, midőn egy ujabb és ujabb terv megvalósításáról van szó, mely városunk haladását és fejlődését van hivatva előmozdítani. Több izben kijelentettük már, hogy városi képviselőtestületünk kö­rében kevés az érdeklődés közügye­ink iránt s ezen hibának rójjuk is fel azt, hogy a napirenden levő kér­déseket beteges közönnyel és fatali­kus nembánomsággal fogadják. Városunk közvilágítása van na­pirendé i és alig halljuk, hogy egy­általában valaki is érdeklődne aziránt, valljon megvalósítható lesz-e az idén a közvilágítás kérdése vagy nem ? Pedig senki sem vitathatja el ezen kérdés fontosságát, sőt elismeri min­denki, hogy a közvilágítás kérdésé­nek megoldása már elodázhatlanul szükséges. S mégis mit tapasztalunk? Abszolúte semmi érdeklődést ezen városunk létkérdésért nagyon is érintő kérdés iránt. Mi az oka ennek? Annyira meg van mindenki elédedve közállapota­inkkal, annyira aranjuezi napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodo­zásba? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki a kérdésre igennel felelne. Igenis uraim több érdeklődést kérünk a- közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdések vár­nak a megoldásra és igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a legnagyobb ener­giával vegye kezébe a város jóllétét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve tá­mogassák. A dunántúli városok közt egyik sem oly fáradhatlan a tervezgetésben mint Pápa város s mégis bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik város több haladást produkál a va­gyonosodást, forgalmat és a városok modem fejlődését célzó intézmények felkarolásában és előnyös felhaszná­lásában mint a mi városuuk. Példákra uem szükséges mutat­nunk. hisz azt minden polgár tudja, a kinek látköre szélesebb s a mi ál­lapotainknak szemlélésében nem ho­mályosult el, hogy többé soha helyre nem hozható hibát követünk el s megbocsáthatlan gyöngeségünk tanú­jelét adjuk, ha e megbénító lethar­giában, ezen örökös tervezgetéseken rágódó állapotunkon továbbra is meg­maradunk. Összetett kezekkel nézzük, mi­ként biztosítják maguknak a körülöt­tünk levő városok a fejlődés előfel­tételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat, s hogyan igyekeznek az érdek lán­j eaival magukhoz kötni a vidéket. Mi -A- IES Kápro^erf . Lent, a kerti lugasban várta Piroska a vőlegényét. Vájjon a szürkék patái mikor fognak megkoppanni végre a kis város he­pe-hupás kövezetén ? Aztán, hogy az ismerős ostorpattogást is meghallotta végre, kifutott az udvarra Hanvay Jenó elé. A barnaképű, sugár fiu leugrott a könnyű kocsiról, karonfogta a lányt, ugy mentek be a házba együtt. Kovács Péter a menyasszony atyja, kissé kelletlenül nyújtotta kezét a vendég­nek. Gazdag ember létére sehogyse helye­selte a leánya választását. Ellenezte nagyon. Soká tartott, mig az asszony megpuhította valahogy és mégis a beleegyezését adta ehhez a házassághoz. Jenő ügyes gazdaem­ber igaz, de az ő birtoka valóságos por­szem a Kovátísék nagy módjához képest. S az öreg ur nem tudta a fiúnak szegénysé­gét megbocsátani. — Csali a hozományodért vesz el té­ged, — mondta a lányának sokszor és Pi­roska ilyenkior napestig sírt, az édes anyja pedig csititcjí szavakkal kérlelte az urát. De most már, hogy az eljegyzés meg­történt, az utolsó könycsepp is fölszáradt Piroska ragyogó szemeiről. Öröm és derű költözött a házba. Csak Péter ur dörmögött néha a gyerekek bolondságáról, — de a gyerekek nem bánták ezt és édes, verőfé­nyes szerelemmel a szivükben álmodták meg ragyogónak, tökéletesnek, a jövőt. — Holnap érdekes vendégünk lesz, asszony. — szólt oda Kovács a feleségé­hez. — Kitégy ám magadért. Gergely Imre a hires festőművész jön hozzánk, s a váro­sunkban akar pár hetet tölteni. A fiatalokat nem erdekelte ez a hir. Leszaladtak a kertbe és kaczagva kergetőz­tek a terebélyes gyümölcsfák alatt, a puha, friss gyepen. Ám az öreg ur tovább beszélt. — Látod, ilyenforma férjet szerettem volna ami lányunknak én. Hires embert, akit bálványoznak, istenítenek mindenfelé, aki méltó lett volna mindenképen a Piroska nagy vagyonához. Kovácsné a fejét csóválta erre a hiu­ságos mondásra. Az ö anyai szive megér­tett, hogy a kis lányának a boldogságát egészen más fényezők alkotják. De ezért nem szólt semmit, sőt ő is bizonyos érdek­lődéssel, kíváncsisággal nézett a másnap elé. Aztán, hogy a vendég csakugyan meg­jött, csalódottan mérte végig az elernyedt alakját. A sápadt arcza bágyadt, unott vo­násai sehogyse tetszettek neki. — Másnak képzeltem, — mondta Pi­roskának. mig az urak a kertben gyújtottak rá a szivarjaikra. -- Nem is fiatal már. Piroska meglepetten tekintett az any­jára. — Szép ember, érdekes ember, — mondta halkan, s a szemében az őszinte csodálat, bámult szikrája lobbant fel. — Gondold csak el, milyen nagy mű­vész ő, mama. Hány nagy urat lefestett már. Éti alig merek ránézni. Szinte azt hi­szem észre se vesz, olyan parányinak ér­zem magamat mellette. Hanvay Jenő épp e pillanatban lépett hozzájuk és gúnyosan mosolygott Piroska nagy elragadtatása fölött. •—• Tehát eleven bálványt lát benne, — vetette oda könnyedén. — De lássa, ha már egyszer menyasszony, nem szabad ám idegen bályányokat imádni. Kaczagtak erre mmdaketten, aztán to­vább öntözgették a szellős verendán a Pi­roska virágait. Gergely Imre őket nézte a kert utjá. ról. A művész kutató, fürkésző szemeivei az egyedül elismert kellemes fzii természetes hashajtó szer.

Next

/
Thumbnails
Contents