Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-08 / 10. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes száin ára 30 filJ. Lap tulajdonos és kiadó : Pápa város jövő fejlődésére nézve korakalkotó intézménynek, a városi villamos telepnek sorsa dőlt el csütörtökön délután, a világítási bizottságnak gyűlésén, melyen a túlnyomó többség akként határozott, hogy a villamos telepet a Ganz-gyár által kívánja megépíttetni s az ezen gyárral kötendő szerződést fogja a közgyűlésnek jóváhagyásra előterjeszteni. A világítási bizottságnak határozatát nemcsak megnyugvással, hanem örömmel is fogadta a nrgy közönség, mivel ebben a döntésben a bizottsági tagok nagy többségének méltányossága,, igazság szeretete és hazafi,assága nyilatkozott meg. Méltányos a döntés azért, mivel a Ganz-gyár a nyilvános pályázaton legelőnyösebb ajánlatot tett, igazságos azért, mivel ezt a vállalatot, melyről minden magyar technikus csak büszkességgel beszél, olyan világitásT r-yr w • ' nctgj-rrjGirrjet alr^cá. Megállj csak, galambom, még ezen a csokron kell valamit igazítani ! Várj, a fodor itt nem jól áll; ej, ez a csipke se simul le a válladra. Igy ni, most már tűrhetően nézel ki. Azt mondta a nagymama, hogy „tűrhetően", hanem Erzsike, a kis hiu jószág, kiolvasta a nagymama ragyogó szeméből és az elragadtatástól reszkető hangjából, hogy az a „tűrhetően" ennyit jelent: Gyönyörű vagy, elragadóan szép vagy én mindenségem, én gyönyörűségem, te kis haszontalan ! — Hohó, kisasszony, méltóztassék csak még egy kis türelemmel lenni. No lám, hogy siet valaki a bálba, hogy csak egy fordulót is el ne mulasszon valahogy! Bezzeg a francia órákra ugy-e nem igyekeztünk igy ? A mamzell egy negyedóráig is elkiabálhatott utánad! No hát persze, egy kicsit kellemesebb dolog is az, ha átölel bennünket egy karcsú legény és hejehopp, HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. ban akarták egyesek Pápán bemutatni, mely árt a czég világhírének, s azért szinte jól esett igazság érzetünknek, hogy a világítási bizottság bizalmának impozáns megnyilatkozásával adott elégtételt a vállalatnak. De nemcsak ez a két körülmény, hanem a hazafiasság is motívumként szerepelt a bizottsági tagok döntésénél, mert hisz jól tudjuk mindannyian, hogy a Ganzgyár nemcsak megteremtette az elektrotechnikai ipart Magyarországon, hanem még ma is az egyetlen czég hazánkban, mely az általa szállított tárgyakat, minden részében tényleg idehaza készíti. S midőn a magyar ipar pártolását hangoztatjuk ezt tettekkel is igazolnunk kell; igy cselekedett csütörtökön a világítási bizottság is, amiért kétségtelenül elismerés illeti meg annak tagjait. Az a fontos kérdés tehát, hogy ki épitse a villamos telepet, szerencsésen el van döntve s reméljük, hogy a másik fontos kérdés t. i. az, hogy már ez év őszén villamos világítást élvezhetünk, szintén megelégedésünkre fog megoldatni. A közönség már évek óta várj a sürgeti a jobb világítást. Mi nem akarunk szemrehányást tenni a világítási bizottságnak azért, hogy ily soká liuzta-halasztotta a dolgot, mert hisz a német igen bölcsen mondja, hogy „Gút Ding braucht Zeit". De most már valóban megérett a dolog s nem volna semmi értelme a halogatásnak, anynyival is inkább, mivel a város hasznot remél a villamos telepből, s a szakértő szinte garantiát is vállalt azért. A halogatással tehát egy jövedelmi forrásának minél előbbi megnyitását mu'asztjuk el, ami pedig nem állhat érdekében senkineklegkevésbbé pedig a világítási bizottság tagjainak, kik tudják, látják városunk nehéz anyagi viszonyait. Városunk fáradhatatlan polgármestere s a világítási bizottság buzgó tagjai, is bizonyára mindent elfognak követni arra nézve, liogy a villamos telep, Pápa város fejlődésének eme egy pillantás, már ott repülünk a többiek között: Persze, hogy ez kellemesebb mint magolni : le eanif: a tollkés ; mon pére : a papám ; j'ai : nekem van s más. eféle. — Nagymama, ne csúfoljon ! — Nézze inkább ezt a virágot, segítsen föltüzni. Jó lesz igy ? — Nem, kicsikém, följebb tűzzük! Ezt a csipkét hadd fedje el egy kissé. Igy ni. Várj, még a puffokat is ki kell húzni egy kicsit. De, hogy utol is érte az én menyasszonykori ruhám ezt a ti mai divatotokat ! Szakasztott ilyen maskara-ujjakat hordtunk, mint ti most és bizony, gyerekem a szoknyáitokkal is, ha igy haladtok, maholnap eljuttok a krinolinig. Es a ruháitok kivágása is éppen olyan, mint a mienk volt, a mi vállaink is szabadon maradtak, csak a két keskeny szalag tartotta a derekat, hogy még jobban le ne csússzék, akárcsak ezen a te ruhádon. — Mondja csak. nagymama

; szép válla volt magának ? — Azt mondták, hogy szép — de persze a fiatal emberek mondták, azok pedig akkor is füllentettek, mint most. Hát tudod, kicsikém, nem volt ilyen gömbölyű, mint a tied ,de fehérebb volt. Jaj, te Erzsike, most is nevetnem kell rajta, ha eszembe jut, hogy micsoda bolondos verset fábrikált az édesapám egyik jurátusa, egyszer hozzám. Olyanféle volt benne, hogy olyan a vállam, mint a Mont-Blanc hegye ! A fiatal legények, lelkem, akkoriban is csak annyi boloiulot összefirkáltak, mint most. Jaj menynyit mulattunk akkor rajta. Szegény feje bizonyára azt akará írni, hogy fehér, mint annak a hegynek a tetején a hó ! De hát hiába, a szerelmes ember akkor se tudta leírni azt, amit gondolt, éppen ugy, mint most. — Ugyan, édes nagymama, nem lehetne még egy kicsit összeliazni a füzőzsinórt ? — Ördögöt! Most is olyan karcsú vagy, mint a nádszál! De bolondság is igy füzködni. — En vagyok befűzve ? Tegye csak be az ujját a derék alá. No, de ne a nagyujját. Az persze, hogy nem fér. Csak a kicsit ! Azt is csak egy kicsit. No látja ! — Látom, látom, hogy az sem fér alá ! Bomoljon meg a dolgotok, hogy igy kínozzátok magatokat. — Nagymama, ha maga nekem most itt a szavára fogadja, hogy maga nem fiizte ÜVIZ az egyedül elismert kellen természetes hashajtó szer.