Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-10-25 / 43. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. i LÖFiZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS es KIADÓ : FÜL LAT S SIC FIÚ-GYES. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R ívl i H könyvkereskedésében. Bejelentési hivatalt kérünk! Régi óhajunk felelevenítését célozzuk jelenlegi felszólalásunkkal és tesszük ezt azon okból, mert ezzel szinte városunk haladását és fejlődését véljük szorgalmazni. Bizonyára nem mondunk uj és meglepő dolgot, ha azt állítjuk, hogy közigazgatásunknak sok ni ize rája van, S

t nem igen . fog ellenmondásra találni az sem, hogy a közigazgatásnak leggyengébb, legkorhadtabb részét a községi administráció képezi, sőt e sajnálatra méltó fokozás folytatásaként egész bátran megkockáztathatjuk azon állítást is, hogy legrosszabban a rendezett tanácsú városok vaunak adminhtrálva s nem alaptalan azon keserű évelödés, mely e kifejezésben „rendezett tanácsú város" bizonyos akaratlan humort lát. Pápa városa is rendezett tanácsú város. Nos, ha valaki csak legkisebb forgalommal bír egy 17000 lelket számláló rendezett tanácsú város közigazgatásáról be fogja ismerni, hogy Pápa városának bejelentési hivatalra nagy szüksége van. Pápa városában elég olyan ember költözik be, akik itt évekig ellaknak, de azért a hatóságnak nincs tudomása róla. Vannak, akik itt megtelepülnek, használják a polgárság áláltal nagy fáradtság és költséggel létesített hasznos intézményeket, de eszökbe sem jut, hogy lakositásért folyamodjanak s a szabályrendeletileg megállapított összeget befizessék. Már engedelmet kérünk az intéző köröktől, különösen a városi hatóságtól, de azt nem tudjuk megérteni, hogy ez miként lehet egy Pápa városban ekképen ? Eltekintve, hogy igy nagyrészt a polgári kötelességüknek nem tesznek eleget, de sőt sokszor oly eset adja magát elő, hogy a városi hatóság azt sem tudja, Valljon egy bizonyos nevű egyén tartózkodik-e a városban vagy nem, holott már éveken keresztül itt időz városunkban. A rendőrségi szolgálat is nagyban volna könnyítve, ha a bejelentési hivatal könyveiből kiolvashatnánk hogy ki honnan mikor jött ide, mi a foglalkozása, hol van állandó lakása. Nem fejtegetjük ezt tovább hanem rámutatunk, hogy a bejelentési hivatalra közegészségi tekintetből is nagy szükségünk van. Ha bejelentési hivatalunk volna, a hatósági orvos azonnal megtudhatná? hogy honnan hová, minő számú és foglalkozású munkások érkeznek városunkba, mi a mai körülményekhez képest igen fontos tényező, mert igy sem a felsőbb hatósági rendeleteknek, sem egészségügyi követelmények eleget tenni nem lehet. Nyilvános tehát, hogy városunk közegészségügye nagyon is megköveteli, miszerint az általunk jelen alkalommal szóba hozott bejelentési hivatal lehetőleg mielőbb szerveztessék s ez által megkönnyítjük nemcsak az orvosok, de főleg a rendőrség ellenőrzési működését, miáltal nagyot haszT ü K C Z A Janka Irta: Halmi Ilóclog. I. Sáros szomorú időmben, mikor az emberek, a tiszta életű emberek gonoszsaga kétségbe ejtett, mikor tele volt a szivem sebekkel, kerestem a bünt, a rosszat és napjaim az éjjeli odúk füstös atmosphéráJaban teltek el, ahol kaezaj hangzott szomorúbb a sirásnál, ledérség tanyázott csak, amelynek ára van. Ebben a világban virult Janka, a szőke leány, kinek feketa szemében a bün lángja égett, akit szeretett, a kávés és szerettek a vendégek, szeretett a pinczer, a hordár, mindenki, mert művészettel és lelkes vadsággal vétkezett, tombolta át az éjszakákat és annyi arczátlansággal űzte az éjjeli leány mesterséget, hogy még a leggyakorlottabb asztal betyár is megdöbbent az anismusátói. — Csalódásom, keserűségem idején mikor minden érzésem telve volt gyűlölettel és a gyenge karomba csak azért óhajtottam erőt, hogy nagyot rombolhassak, ö volt a társam ő segített rombolni, természetesen csak magamat zúztam a Janka gép volt, a bűnnek csekély fizetésű alkalmazottja, akit a sors egy kapzsi kávés eszközének rendelt a szegény emberek a m eg té v e 1 y e d e tte k fo sztogatás ára. Beillett volna máshová is a hivatásának teljes magaslatán állott hideg szivvel tudott megállani egy olyan környezetben melyben napról napra támadtak drámák bűnök. Szörnyűséges razziák idején, mikor a többi leányok remegve bújtak az asztalok alá ő hideg hangon kiáltott : „Be vagyok jelentve, én rám ugy is vigyáznak". Es kaczagva nézett a rendőr tiszt szemei közé. Voltak éjszakák midőn a czigány, rekedt hangú vonóján a vendégek mámoros dalán keresztül áthangzott a sírás, az aszszonyok jöttek gyermekükkel a karjukon, akik éheztek mig a férj a lebujban dőzsölt. Sivalkodó megtört szenvedők kiáltása verte fel a tanyát ugy hogy a leányok arczán mélységes szánalom és ijedség látszott. — Janka hideg nyugalommal ment az asszonyok közé, „Nem vagytok szépek, nem kelletek a férfinak, menyetek haza, majd ha nem tudnak fizetni, majd ha mi kirugjuk őket ugy is haza mennek." Tartsátok meg őket oda haza, legyetek kedvesek vidámak mint én. Igy beszélt az éhes, a meggyötört aszszonyokkal Janka, pokoli logikával, mélységes kegyetlenséggel, de az apró gyermekekhez jó volt gyengéden simította az arezukat hozatott nekik süteményt, játszott velük beczézte őket és száraz hangját lágyította ha hozzájuk szóloft „Babuka édes, te szép vagy, te jó vagy, még nem vagy ember." II. Az egész utcza sort. — Egy jó asszonyt temettek koldusok szent asszonyát, a ki mindenkinek adott valamit, ha más nem volt vigasztaló szót. Végtelenül sokai élt át a szive, idegen könyek, idegen gyötrelmek, mind az Ő szivét dobogtatták az ö sötét szemeit tették könyessé, és az a gyenge sziv egy nap megszakadt. — Gyászt öltött minden, a kávéház a temetés napján megtelt emberekkel, a czifra leányok, bár ott sürögtek szines selyem ruhában, nem bírták e délután lekötni az érdeklődést, mindenki az emulásra gondolt arra a karvalyszárnyu végzetre, amely a legjobbat is agyonsújtja. Mindenik arra gondolt, hogy ha most ugy lecsapna közéjük a halál, — mi lenne ? Semmi. Az ő eltávozásuk nem hagyna nyomot, senki.nem sirna, talán a rendőrség örülne a kávésok szitkozódnának, „hogy egy jó vendéggel megint kevesebb." — Irigykedtek a halottra, akinek elmúlása még őket is tépi, bántja. Az utczán, gyülekeztek az emberek, jött a pap. — És a kávéházban a gazda rá verte a fekete ruhát és szó nélkül ment ki a. gyászoló nép közé. Nem is köszönt senkinek, sietett mintha egy perezre ki akart volna menekülni az élete sarából, amely a kenyerét adja, Ekkor jött Janka, fehér ruhában a fején merész tollas kalap, a sötét szemébea