Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-10-25 / 43. szám

nálunk városunk közegészségügyének és administrátiójának. Annak jelzésére, hogy Pápa vá­rosának mily nagy szüksége van erre, egész cikksorozatot lehetne közölni, de nem tartjuk szükségesnek, mert az, amire okvetlenül szükség van, hosszasan ajánlgatni felesleges. Biztos tudomásunk van, hogy vá­rosunk rendőrsége az adó és gyámi hivatal, de általában az összess tiszt­viselők és mindazok, akik Városunk közigazgatását ismerik, igazat adnak nekünk, midőn a bejelentési hivatal felállítását sürgetjük, Hinni szeretjük, hogy a város képviselete be fogja látni félsz óllalá­sunk helyes voltát s rájön, miszerint ez állapoton segíteni, okvetlenül se­gíteni kell. Jól tudjuk, hogy ezen bejelen­tési hivatal felállítása anyagi megter­heltetést von a város kasszájára, de azt is tudjuk, hogy ezen ráfordított kiadás megtérül azon jövedelmekből, melyekhez a mai viszonyok között a város nem juthat, melyektől a beje­lentési hivatal nem léte miatt elesik. A lakositásért eddig nem folyamodó egyének járandóságából eme hivatal költségei nagyrészt fedezve volnának. Még az irigység, a legnagyobb elfogultság sem tagadhatja, hogy vá­rosunk halad, bogy sok tenni való vár reánk, de azt is be kell ismerni, hogy amit hanyagolni, mellőzni nem lehet, azt nem mellőzhetjük. Ilyennek tartjuk mi a bejelentési hivatalt sok és fontos okból. bűnnel teli lángok, az ajkán mosoly, mámo­ros vad mosoly. — Benyitott a kávéházba és odafutott az egyik asztalnál ülő törzs­vendéghez, fehér kezével a vállára ütött és rá kiálltott: „Mit bámulsz öreg" asztán oda telepedett hozzá karcsú testével hozzá simult és megcsokolta a homlokát. — A férfi el­lökte. „Menj innét, nem látod temetnek." A leány sötét szemével vadul nézett maga körül. Látta az egész kávéházat valami sa­játos bünbánattól lesújtva, érezte hogy neki most nincs hatalma, lelke rosszasága teste sárossága, hívogató csókja hiába való, mert a halál a jó a tiszta asszony halála erősebb mint ő. — A kávéliáz ajtaját kinyitják, jön a menet, az éneklő kar gyászos zsolozsmáit átzúgja a sirás a nagy család, a sok barát zokogása, akik mind érezték a hallottnak nagyságát, tiszta nemességét. A leányok kiálltak az ajtóba, de a pin­ezérek félre tolták őket. „Mi akarjuk látni amint viszik." Egyszerre felkiált a Janka, a hangja recsegő, de hatalmas erejével „Ki fizet egy köményest". Hangoztak előtte a gyász zso­lozsmái, és ő kiabált: „inni akarok sokat, jó pálinkát/ f„Köményest fizessen, aki csó­kot akar." Átsikoltotta, a halál menetét, amely komoly fenségében haladt el, de a vendégek nem néztek rá, nem intettek csendre, olyan semmi volt a bün ebben a szent szomorú perczben, hogy nem hallot­ták gonosz csábítását, nem figyelték meg azt a szentségtörést a mi benne rejlett, csak •a pikkoló mondta: „kisasszony ezz nem illik." Ezen bejelentési hivatal szerve­zése már többször került napirendre, sőt már a rendőrkapitány a képvise­lőtestület megbízása folytán erre nézve szabályrendeletet is készített, de régi betegségünk — a közöny — folytán ezen kérdés is a feledés homályába került. Ezen felújított kérdést ajánljuk újólag vezető férfiaink figyelmébe, kik hivatva vannak városunk haladására vonatkozó minden üdvös kérdést hat­hatósan támogatni. Pollatsek Frigjes. Vármegyénk népoktatás ügye, — Tanfelügyelői jelentés. — Vármegyénk tanfelügyelője Pap Sándor az október hó 13-án Vesz­prémben tartott közigazgatási bizott­sági ülésén az 1092/3-ak tanévről vármegyénk népoktatási állapotáról tett jelentést, melyet közérdekű vol­tánál fogva egész terjedelménél a következőkben közöljük : 1.) A tankötelesekről. Veszprém vármegye összes 6—15 éves tanköteleseinek a száma: 41.892, ezekből 6—12 éves van 30.336 es 13 —15 éves 11. 556, utóbbiaknak száma, sajnos, a tavalihoz képest 545-el apadt, nem szerint volt tan­köteles fiu: 21.283 leány, 20,609 fiu, tehát 674-el több, mint leány. Vallás szerint rk. 28,377; — gör. kath. 8; — ev. ref. 7,117; — ág. hit. ev. 4.6,13; — unitárius 8; — izr. — 1773, emelkedés e szerint csak az ág. h. ev. tanköteleseknél van. A tanköte­lesek anyanyelve szerint van. magyar 37.770, — német 3,762, tót 360. 2.) Az iskolába járókról. Elemi iskolába járt 29,616, — általá­nos ismétlő iskolába 5,602, — gazdasági ismétlőbe 3,435, — iparostanoncz iskolába járt, tanköteles korú 345, tanköteles koron felüli 488, — kereskedő tanulói iskolába járt, tanköteles korban levő 46, tanköteles koron felül lévő pedig 47; — továbbá jár polgári iskolába tanköteles korú fiu 328, — leány 679, tanköteles koron felül pedig fiu 29, leány 59, — tanitó és tanítónő kép­zőbe tanköteles korú 20, tanköteles koron felüli 285, — felső kereskedelmibe 13—15 éves 23, — 15 éven felüli 82; közép isko­lába mindennapi és ismétlő tanköteles 725, —• tanköteles koron tul lévő 402. — Össze­sen járt 6 — 15 éves, tehát csakis minden­napi s ismétlő korú tanköteles Veszprém­vármegyében 40.820, vagyis a tankötelesek 97,44 "/„-ka tavai 97.09 %-ka, inig az or­szágos átlag csak 82.04 %. Tényleg azonban 41,213 tanuló járt összesen a vármegye népoktatási tanintéze­teibe, beszámítva t. i. a különféle polgári és tanoncziskolákba járó növendékeket, de nem számítva a felsőkereskedelmi és közép iskolákba, valamint a tanitó és tanítónő­képző intézeteket a 15 éven felüli látogató 769 bövendéket. — Daczára tehát a tan­kötelesek számában észlelt fogyásnak, vár­megyénk iskolázási viszonyai a lofolyt tan­évben is javultak és pedig 0.35 %-al. Nem járt iskolába 1,072 tanuló. Val­lás szerint járt iskolába rkath. 27,340; — ev. ref. 7091; — ág. ev. 4,604; — unitá­rius 8; — izr. 1773. Anyanyelvre: magyar 36,751, — német 3,722, — tót 347. — Nem szerint fiu 21,143 és leány 19,677; a fiuk száma tehát ugy az iskolába járóknál mint a tanköteleseknél nagyobb mint a leányok száma. 3.) Az iskolamulasztolcröl. A félnapi igazolatlan mulasztási esetek száma 24,457; ebből pénzbirsággal büntetve volt 3029; a bírságolások összege 2.749 ko­rona. Az igazolatlan félnapi mulasztások számában a lefolyt tanévben is tetemes apadás észlelhető, ugylátszik a tavali néze­tem érvényesült ez évben is, hogy habár a mulasztási naplók hónapról-hónapra vezet­vék, a bírságolások nagyobb mérve és a velők járó sok gyűlölködés ez idén is apasz­tólag hatott a mulasztási esetek kimutatá­sára. III. Egyszer nagyon fájt a szivem az asz­szony akire ugy tekintettem mint a glóriás szűzre, akihez az ábrándos vágyak tiszta érzéseit küldtem egyko-', megszökött az urától égy huszártiszttel. A térje nem volt az oka, a férje jó nagy, nemes ember volt akinek én adtam át az asszonyt abban a biztos szent meggyőződésben, hogy jobban megóvhatja mint én. Ne gondolják, hogy simulálok valami nagylelkűséget. — Mikor az asszony azt mondta, hogy nem szeret, hát elkotródtam, mert a férj lépett fel, aki jobb volt mint én és reá.biztam az asszony sorsát. Soha fe­léje nem léptém többé csábitgatást feléje nem röpítettem, hittem hogy boldog lessz és — nem lett boldog csak sáros. Nem volt senki, asszony, körülöttem mint a Janka, hát neki mondottam el a bá­natom, elzokogtam, hogy ez a nő volt az egyetlen, aki én bennem megtartotta a hitet a költészetet azt is mondtam, hogy a mámor éjszakáin ez az asszony adott enyhülést és mikor nagyon ocsmány volt a környezet, megjelent előttem az ő fehér, karcsú alakja, melyet körülvett az anyaság nemes glóriája, lattam őt a bölcső mellett dúdolni azt a kis dalt: «\'em sokára jön knrácsony Eljön Jézus ki szeret, Szelid szavú pu ók arczu Gögicsélö gyerekeK Elhozza a karácsonfát Rajta aranyos dió. Aludj szépen, aludj édes Lessz neked mi szép, mi jó.» És Janka megértett, csodálatos mély nézésekkel hallgatta a keserű káromlásom szavát, a lárba foszlott ideál szőke fejére dobot átkaival és valami erős ösztöntől ve­zetve bornlt a karjaimba. Hosszú bűnös éj­szakákon keresztül nem távozott el mellölem folyton ott ült, romlottsága, bujasága min­den csábításával vett körül. Átadta magát a legraífináltabb kéjelgés között mint az autik korszak curtizánjai. — Mellettem volt, segített megölni a tavaszom emlékét, el akarta oszlatni, meg akarta semmisíteni az egyetlen, bennem lakó romantikus érzést, a multam coloritját és sikerült neki. Az orgiák a vád szerelmi nászok meg­ölték a szivemet, elfeledtem azt a szőke, hűtelen asszonyt, IV. * A kávéházi leányok közé kerültek gyakran megtévelyedett félénk' falusi virá­gok, akiket kidobott valami sorscsapás a becsületes meleg környezetükből és miután kenyeret a karcsú szép leánynak nem adnak másért mint a gyalázatért hát bekerültek a bűnbe a mámorba a kávéházba, ahol éne­kelni kell divatos nótakat rekedtes hangon, de sok jókedvvel. Ezeket a novicziákat a Janka tanította be. Kitűnő tanitó volt a legtudatlanabb falusi liba két hét alatt demimonde lett az ő nevelése mellett, amely abból állott, hogy elnémított a leányban minden érzésben tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents