Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.
1903-10-18 / 42. szám
XIII, évfo^am. Pápa, 1903. október ÍÖ. 12, szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIBD£TESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R fi/l I N könyvkereskedésében. Ebben sem tágítunk! Szinte nem uj téma amiről szólni kívánunk, mely szorosan összefügg múltkori felszólalásunkkal, és amivel városunk haladását és fejlődését véljük szorgalmazni. Köztudomású dolog és elismert tény, hogy Pápa városa utóbbi időben minden lehető anyagi áldozatot U3m kiméi arra, hogy a modern városokat a haladás terén kövesse. Városunknak ezen áldozatkészsége auynyivál is inkább méltánylandó, mert a város anyagi helyzete fényesnek egyáltalán nem mondható, ugy hogy a haladó tevékenység kellő és megkívántató fedezetét mindenkor a város polgárságának áldozatkészségében találta meg. A város polgársága nem is zárkózott el ettől, csakhogy Pápa városát emelje s lehetőleg olyanná emelje, hogy a modern városok között méltó helyet foglalhasson el. Ám a feladat, mely ezen a téren megojdásra vár, nem könnyű, mert igen sok van hátra, aminek hovatovább s ha lehet, mentől előbb létesülnie kell. Nemrég egyik képviselőtestületi közgyűlésen szó volt két uj utcza megnyitásáról és határozatilag ki lett mondva, hogy ez érdemben a városi tanács záros határidő alatt költségvetéssel számoljon. Mi teljesen egyetértünk az uj utcák megnyitása tervezetével, de nézetünk szerint ha már egyáltalán erről szó vau, akkor első sorban is a Kossuth Lajos-utczának meghosszabbításáról lehet szó. Ezen utca meghosszabitásával sok oly tervet vélünk megvalósíthatónak, mely éveken át közszükségletnek bizonyult és mely tervek, bármennyire is nehézkesnek látszanak a kivitel küszöbén áll anak. i Már több izben hangoztattuk ugyan is, hogy városházunk kibővítése elodázhatlan. A mostani városháza szűknek bizonyul és utóbbi időben folyton tervezgetnek azon ; hogy miként lehetne ezen segíteni. Ezen újólag felvetett eszménk t. i. a Kossuth Lajos utcának meghosszabitása összefügg ezzel es véleményünk szerint ezzel nemcsak városházunk kibővítési kérdése, de egyszersmind egy ujabb monumentális épület nyerését eredményezné. Ezen monumentális épületet pedig a pápai takarékpénztártól várjuk. Általánosan elfogadott nézett ugyanis hogy a takarékpénztár jelenlegi helyiségei szinte szűknek bizonyulnak és az igazgatóság már több izben foglalkozott azzal, hogy az intézet részére egy monumentális épületet épitet. Nos hát a kedvező alkalom megvan és pedig ép összefüggésben a Kossuth Lajos-utca megnyitásával. A megoldást, mint már egy izben meg is emiitettük, a következőképen gondoljuk elérhetni. A pápai takarékpénztár háza — mint szomszédos épülete a városházának -- átengedtetnék bizonyos összegért Pápa városának és a takarékpénztár igazgatósága T Ü E c z ^ Tiszthelyettes Trdek, Tiszthelyettes Alfréd von Trdek felcsatolta a kardját, aztán megpederte jövendőbeli bajuszát és otthagyta a báltermet. Kiment a buífetbe. — Czivilbagázs! — mondta magában. És ebben a szóban benne volt mindaz a mélységes megvetés, mely csak egy tízenkilencz esztendős kadét lelkét eltölt heti az egész ezivitársadalo-m iránt. A buffetben filozofálni kezdett. íme micsoda szörnyű, micsoda rettenetesen felfordult világ van ezen a Szalmakeréken.— Sehol nincsenek olyan csúnya férfiak és olyan gyönyörű asszonyok, lányok mint itt és sehol nincsenek olyan példás, erényes családélet, mint éppen itt. Rettenetes, megfoghatatlan. Lehet a szalmakeréki garnizónban akármilyen fess, deli tiszt, ezek az asszonyok és láncok észre sem veszik, rá sem hederitenek. Aztán, ami a legszebb a dologban, hogy ezek a csámpás, buta czivilek nem is féltik az asszonyaikat. Valami vérig sértő, szörnyen boszantó dolog az, mikor egy tizenkilencz esztendős kadétnak, kinek szive, lelke tele van még tiszta idealizmussal, tűzzel, rajongással, ilyen lesújtó dolgokat, kell megtudnia. Hát érdemes igy katonának lenni? Hiszen szép, szép a győzelem, dicsőség (vagy épen a hős; halál) a háborúban, de egy csinos hölgyekben bővelkedő garnizonban már mégis csuk szebb. Isten tudja meddig fiizte volna dühös gondolatait tiszthelyettes Trdek, ha egyszerre csak melléje nem telepszik Barsi Maki, a szalmakeréki garnizon legdaliásabb főhadnagya, Olyanokat fujt mint egy másfél éves csikó, a homlokáról pedig szinte patakzott az izzadság. — A kutyafáját, mindjárt elolvadok, gyerek ! A kadét csodálkozva nézett reá. — Mi a főhadnagy ur, te tánczolsz V Hát hogy lehet kedved még csak szóba is állani ezekkel a szalmakeréki asszonyokkal V Beállhatna valamennyi apáczának, olyan erényes. Hej, a vörösvári garnizonban más az élet, — Ott vannak csak aztán az igazi asszonyok. Tüzesek, merészek, szenvedélyJyesek, nem ugy, mint itt. A főhadnagy mosolyogva mérte végig a gyereket. — Ne beszélj fiu 1 Hát már neked is vannak tapasztalataid ? — Aztán csakugyan olyan igazi, helyre asszonyok vannak ottan? Felcsillant a szeme Alfréd von Trdeknek. —- Meghiszem azt főhadnagy ur. Ks hogy tudnak mulatni, kaezérkodni. — Nem múlik el hét, hogy egy-két párbaj ne történjék meg miattuk. Válás, szöktetés mindennapi dolog. Van azokban az asszonyokban vnlarai démoni, valami magával ragadó erő. Az ember képes volna minden bolondságra értök. Biz' Isten akármiféle bolondságra. —- Hahaha I Hiszen most veszem észre, te egészen poéta lettél, kadét. Es a főhadnagy elkezdett kaczagni a szive mélyéből, jóiziien. — Nem is tudtam, hogy ilyen érző kebled van, azt, hittem az exerezirozáson meg a tiszti ebédlőn kivül egyeben nem jár az eszed. De hát mondd, miért akarod te csak a hadsereg számára lefoglalni a nők közötti hódithatás jogát? Mit vétettek néked ezek a szegény szalmakeréki ezivilek ? — Tudja az Isten ... de azért dühös vagyok reájuk. Mert lenéznek bennünket és — félnek tőlünk. Az asszonyaikra pedig azért, mert ők talán még jobban lenéznek bennünket és ... és — semmibe sem vesznek. — Szóval itt a férfiak egytől egyig kiállhatatlanok, az asszonyok pedig szegyen az egész garnizonra — valamenynyien ellenállhatatlanok a maguk nagy szemérmetességével. Barsi Muki jót nevetett. Tetszett neki ez a bölcselkedő kadét. — Es mikor visszament újra a tanezterernbe, nagyot ütött a Trdek vállára. — De azért csak bejösz egyet tánczolni gyerek ? , Von Trdek a legkomolyabb arezcza! válaszolta:
