Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-09-13 / 37. szám

kát végeztetve, az áramerősség bizonyos határig növelhető. Ezek hiteles kísérletekkel kimutatott tények. Azért, hogy másoknak nem sikerült előállitaniok az elemet a Csányi reczeptjében megadott számok alapján, annak az a magyarázata, hogy a dolognak fogása van, mely a feltaláló titka. Az angol szabadalmi hivatalban elő tudták állítani a folyadékot oly módon, hogy azt hevítették, csakhogy az egy kicsit veszedelmes kísérlet, mivel hevítésnél kéksav keletkezik, amely gyilkos méreg. Ez különben jelenleg- mellékes körülmény. A feltaláló előbb utóbb közre adja titkát. Addig is érdemes azon gondolkodni, mi okozza azon meglepő tulajdonságát a Csányi-féle elemnek, hogy áramerőssége növekedik ? Különben ez a jelenség mint olyan nem uj, már évekkel ezelőtt végezték ezt a kísérletet Francziaországban, hogy Bunsen-elembe czukrot téve, a hatás ugyanaz volt, mint a Csányi-elemeknél, csakhogy egypár perczig tartott a jelenség s az elem teljesen kimerült. Kár tehát a dynamók kiszorításán törni a fejünket, vegyük a dolgot ugy, amint van s ne kicsinyeljük le azt a magyar feltalálót, aki egyelőre javított annyit a galván elemeken, hogy szerénytelenség nélkül odaírhatjuk nevét Bunsen, Leclauché, DanielJ stb. urak neve mellé". Tiszta képet a Csányi-féle elemről akkor alkalmazhatunk, ha szavahihető és megbízható mérésekkel kimutatják, nem azt, hogy a Csányi elem világit, gyújt és hajt, hanem hogy olcsóbban és eddigi eröforrá sainknál mennyivel olcsóbban termeli azt az onergiát, melynek termelésére hivatottnak tartják. Ez a rezüméja annak, amit a Csányi-féle találmáuyról illetékes helyről vettünk. Érdekes máskülönben dr. Péter tanárnak azon nyilatkozata is, melyet a fővárosi lapok is reprodukáltak, hogy ő a német szabadalmi hivatal felszólítására szakvéleményt adott ezen találmányról és a kísérletek azt bizonyították, hogy a Csányiféle elem az összehasonlításra az eddigi elemeket fölülmulta. Egyébbről bizonyitváuyt nem adott, különösen pedig nem állította, hogy ezen elem a világitóiparból a gőzgépet kiszoríthatná. Bármikép szóljanak is a vélemények ezen ujabb találmányról nekünk pápaiknak jelenleg nem szabad elvetnünk a sulykot és már most, mielőtt még ezen találmány célszerű sége megállapítva lesz, azzal előál lani, hogy nem kell villamtelep, nem kell berendezés, hanem majd lesz Csányi féle világítás. Igen szép dolog lenne, ha ez tényleg beválna, sőt nemcsak mi. de az egész világ hozsannával fogadná ezen uj korszakalkotó találmányt, de ezzel még sehogy sincs az mondva, hogy vilamtelepünk kárba veszett és hogy nem szereltettünk, ezzel csak azt fogjuk majd elérni — ha elérjük, — hogy olcsóbb lesz — ha lesz — a villanyvilágítás. Sajnos, az eddigi kísérletek vajmi kevés reményt nyújtanak arra, hogy ezen reményeink teljes désbe menjenek és épp villanyvilágításunk berendezésének jó ügye érdekében újólag gyónta azt is, hogy az ifjúnak nevénél, becsületénél egyebe nincsen. Az öreg ur, ki vagyona zilált állapota miatt sok gonddalt élt, de mit gyermeke jövője miatt rejtegetett a világ előtt, mig kedvence arcát simogatta, titkon azt gondolta : Bohó leányálmok! Mihelyt egy komoly kérő jelentkezik, el lesznek felejtve ! S ugy is történt. Egy tavaszi napon, négyes fogaton beállított Tihanyi Gyula gazdag földbirtokos. S Margitnak hízelgett a szép íiu szerelmes udvarlása, elbódította a nagy vagyon, a fényes név. Önzése, nagyravágyása győzött szive nemes érzelmén, elfeledte esküit. Apja unszolásának végre engedett s Tihanyi felesége lett. ' III. B . . . vármegyében rakott fészket az ifjú pár. Tihanyi forró szerelemmel vette körül ifjú nejét. De az asszony hideg, közömbös maradt. A leggyöngédebb csók, a leghizelgőbb szó sem tudta felmelegíteni, mosolygóvá tenni Margitot. Esküvője után, midőn az elbódulás után valóra ébredt, lelkére ónsulylyal nehezedett hitszegése. És midőn szőke feje férje keblén pihent, odalopódzott közéjük Darvas Béla képe s Margit ilyenkor idegesen, sápadtan bontakozott 1 férje karjaiból. Tihanyi nem érezte, hogy feleség szive nem az övé és soha nem is dobogott érette. A közönyt, hidegséget női tartózkodásnak hitte. És teltek az évek. Margitnak két szép gyermeke volt. És olyankor, midőn a gyermekkaczaj felcsendült, vágy nyakán érezte a puha kezecskék gyöngéd öle'ését, pillanat!*.: feledte szive őrült dobogását, mely mindig Darvas Béta után vágyott. A lelke mindig visszasírta az elvesztett, az eljátszott boldogságot. Most, midőn már asszony volt, midőn a más felesége lett, tudta csak meg, mennyire szereti es szerette Darvas Belát. A pillanatnyi elvakulást, hosszú évekgyötrelme, egy szerelmes asszony szív minden buja, keserűsége követte. Ha tudná szerelmének minden szenvedélyét a szeretett férfire pazarolni — mig igy ? S keserűen kacag az asszony, neveti önmagát és balsorsát. A férj nem gondolt neje árulására, a szív hitszegő, vétkes árulására, bízott a feleségében — bízott addig, mig egy véletlen kezeibe nem játszotta Darvas Béla fényképét és Margithoz írott néhány levelét. A férj szivét mintha halálos döfés érte volna. Tombolni, ölni szeretett volna és nyugodt maradt! Nyugodt, gyermekei miatt, kiken rajongó szeretettel csüngödt. íróasztalába zárta a fényképet s a leveleket. Nem csinált jeleneteket s modorát sem változtatta meg Margittal szemben. IV. azt hangoztatjuk, hogy: várjuk be a fejleményeket és, hogy: Ne ámítsuk önmagunkat! Az ipartestület figyelmébe! — Rendezzünk iparJciáttitást. — Iparkiállitást rendezni! Óh. nem Pápa az a vidék, mely aktuálissá teszi a címben írott themát. Nagy parádét csapni, utána nagyokat imádkozni, beszédeket tartani és utána bankettezni ahhoz nagyszerűen értünk mi, de iparunk és szorgalmunk gyümölcseivel előállaui s bemutatni azokat, hogy lássák képességeinket és erőnket, arra már uem adott az Isten elég buzgóságot és tetterőt. Velünk egyenrangú vidéki városok, sokkal csekélyebb ipari és kereskedelmi emporiumok, melyekben a népesség zömét az állami és közigazgatási hivatalnoksereg alkotja, képes arra, hogy ipari termékeit egy kiállítás keretébe mutassa be. Mostanában több vidéki városokban tartottak iparkiállitásokat, mert van bennük annyi élénkség, körültekintés, tetterő, vezéreikben van annyi közszellem, hogy nagy és nehéz fáradság árán mozgalmukat majdnem országos akcióvá tudják kiszélesíteni, ugy hogy mostanában feléjük fordul az egész ország iparos és kereskedő osztályának és ezen osztályok harcosainak tekintete. Ezek a városok felismerték érdekeit. Nem tudták érteni, hogy a kiállítás nem luxus, hanem haszouhajtó intézmény. Nem néhány szereplési viszketegben szenvedő uri ember felfujt cécója és eszköze a nyilvánosság előtt való brillirozása, hanem az iparososztály szükségérzetéből fakad. Nem forma passzió ünneKiszinezte lelkében, hogy Darvas mily boldogtalan, nem is él már talán, hátha reménytelen szerelme sírba vitte azt a daliás, szép katonát? Az évek multak. Margit szép harminc éves asszony lett. Szépsége nem vesztett bájából, csak érettebb lett. Szájának kedvesen bánatos vonása ínég vonzóbbá tette őt. Férje soKszor megfigyelte szomorú, fürkésző nézéssel. Az asszony meg nem vette észre, hogy férje mint őszül, mint öregszik s arca hogy kezd soványodni, sápadt szint kap lassankint. Ha szeme néha az urára tévedt és gyermekeit látta maga körül, mintha lelkiismeretfurdalást érzett volna. Hiszen ő ezeket mindennap újból megcsalja! Minden gondolata régi kedvesénél időz 1 De ezek a megbánás perczei igen múlékonyak- voltak. Ilyenkor feltűnt emlékezetében Darvas daliás alakja, tüzes szeme és szinte hallani vélte mélyen zengő hangjának dallamosságát. Tihanyiék a fővárosba költözködtek föl. Margitot vágya mindig a fővárosi élet árjába vonzotta, — férje meg engedett neje unszoló kérésének. Egy juliusi nap délelőttjén Margit a képcsarnokba ment, kis leányát kezén vezetve. Müveit lelke middig szomjazott a. „szép" látás után s a művészet gyönyörködése. sok keserű óráján segítette át,