Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-09-06 / 36. szám

ifjúsági egyesületekről is hasznos és üdvös intézkedés. Czélja az, hogy a társadalmi egyesülés, az egymáshoz tartozás érzete már az iskolai ifjúság lelkében erőre kapjon, amire nagy szükség van ebben az osztályok, felekezetek és nemzetiségek által oly sok rétegre osz'ott hazában. Ha a hazai tanárság és tanítóság helyesen fogja fel hivatását s buzgólkodik kiki a maga hatáskörében az ifjúsági egyesület létesítésén és prospelásán, ez részben való megoldását jelentené az osztály felekezet s nemzetiség külömbség kérdésének. A tudatot, a szokást, a hitet, ami a fejlődő gyermek lelkében gyökerezik, a férfikor tapasztalásai már alig írhatják ki s akik szorosan együvé tartoztak az iskolában, azok nem gyűlölik egymást az életben. Ezenfelül pezsdüiést, élénkséget, újságot visz az ifjúsági egyesület a monoton iskolai életbe, fokozván a íiatálság kedvét. Szóval a kultuszminiszter ezzel a rendeletével is fején találta a szöget. Színészet Pápán, Mezei Béla kedden kezdte meg a szeptemberi évadot. Az első hét leteltével bizonyos megnyugvással konstatálhatjuk., hogy közönségünk most élénkebben érdeklődik Mezei igazgató társulata iránt, mint az elmúlt színi évadban. Ha nem i>s referálhatunk telt házakról, - a minek egyaránt talán a szokatlan meleg idő járás is oka, mégis azt látjuk, hogy közönség és színtársulat mind jobban közelednek egymáshoz, s azt hisszük, hogy a társulat művészi törekvései a jelen évadban nemcsak erkölcsi, de bizonyára igen sok anyagi elismerésre is fognak találni. Legyünk tisztában azzal, hogy városunkban az aránylag rövid színi idényt jó társulattal, teljes zenekarral, precziz előadásokkal — és deficit nélkül „kihúzni", nem csekély feladat, s ha mégis jó előadásokat akarunk élvezni, ha művészi szórakozásokra tartunk igényt, akkor tegyük meg a kötelességeinket is, inert bármennyi művészi ambíció tölti is el egy társulatot, pusztán ambícióból megélni nem lehet. Reméljük, hogy közönségünk tömegesen fog hódolni a színművészet nemes szórakozásának, s ezzel a kifogástalanul szervezett színtársulatunkat a mindenképpen megérdemelt pártolásban részesiti. Az egyes előadásokról szóló referádáink itt következnek : Kedden megnyitó előadásul Verő György énekes vígjátéka a „Bajusz" került szinre. A magyar szerző végtelenül rokonszenves vígjátéka ötletéből indult ki a melynek magva az, hogy a kuracz lelkti magyar az élete üdvösségeért s szerehneért sem veti le magyar eh arak terének ékességét, a bajuszt A nemzeti eszmének sok gyújtó tirádája hangzik fel, a mely a jelen viszonyok között még a kevésbbé naiv embert is tapsokra készteti. Az előadás jó volt. Polgár ez az istenáldotta művészi tehetség a magyar daliában mindent adott a mit a szerep kívánt, heroismust, kedvességet, erőt es kedélyt. Kállain látszott az indispositió, de nagy rutinja és vele születet kedvessége ismét diadalmaskodott. Várady Margit bájos és kedves volt a szobaleány szerepében, azonban tiltakozunk a szerep stílusa és a jó izlés nevében a cake-walke-ozás ellen, a melyet első sorban nem tud tánczolní, másodsorban ez a tánez minden lebujban agyoncsépelt közhelylyé vált már. A karzat tapsai ne izgassák a kisasszonyt. Kitűnő volt Nagy Imre és rokonszenves mint mindig, Ernyei, Pataki Riza s£ép volt mint rendesen, bár szerep't kissé cáfé ehantanos és nem magyar tónusban fogta fel. Ernyeiné Bálázíy kitűnő ensemblé alakok. A csoport jelenetek élénkek és szabatosak, a zeneszámok lendületesek és a kar kifogástalan voltak. Közönség szép számmal volt jelen. nwffiesaEn*] életet, az apa a halál menetén b "I igott., a leány meg öltözött pompás selyem ruhába rózsás fűiében gyémánt ragyog, mindene fényes, mindene pompás csn*k az ajkáról halt el lassan, a mosolygás : Varga Gábor mikor komoly ezüstös diszü egyen ruhájában haladt a koporsók után azon gondolkozott, hogy tulajdonképpen a legtökéletesebb berendezés a halai, a legerkölcsöseb'o nénián lefeküdni egy jol elzárt deszka koporsóba, hova nem hatol be az élet durva lármája a hazug siránkozás szava, hogy a legjobb carriere, tulajdonképen az elmúlás. A Margit leány járta turfot a színházat, helyeket hol szórják a pénzt és a mikor kifáradva feküdt a selyem párnákon ö nem gondolt semmire, meg volt bénulva a lelke, agyon fáradt a teste, aludt, tompán, mig be nem sütött a szobájába a déli nap, amikor fel kellett, kelni és mulatni kellett újra. — Megélt hát az apa is, meg a leány is, nem volt az életükben egy szemernyi lyra, nem szerettek senkit ós semmit, elváltak, mert a leány nem mert az apjához közeledni, mert irtózott, attól az óriási ellentéttől mely a tisztesség és elbukás között tátong. Az ő apja, akit a boldogság idején nem látott másként, mint az orgiáktól kiveresült arczcza' izgába duhajság között, most a szegénység idején mint egy óriási íenkölt martir jelent meg előtte, akihez lépni akit megcsókolni neki nincs joga. Az apa is gondolt néha, a fényes sorsú leányra, irigykedve .éhesen, de pénzt nem kért tőle soha. Nem a becsület tartotta vissza, hanem a fél ti gőgje, az a fajban élő durva büszkeség mely a nőt alábbvalónak tartotta magánál ezért nem kellett a bankár pénze neki. — Sok volt a halál ebben az esztendőben, a nagy nemzeti gyászok egymást érték és Varga Gábornak nem kellett nélkülöznie, a hosszú téli estéken mérgezhette magát, szillátta a hanyatló ember egyetlen boldogságát az alkoholt. — Ivott, hatalmas teste megremegett, a gyönyörűségből, melyet az öntudatlanság okoz, mely nem lát mást, mint a mámort a boldog a jó önkívületet, mely csupa nyugalom, csupa boldogság. A leány sorsa is változott a bankár után egy pohos gróf következett, a ki a lovait imádta és erőnek erejével az istállója dresszébe és színeibe akarta öltöztetni a kedvesét. A Margit a bácskai bálok büszke királynője mindent engedett. Gyenge volt, puha volt egyetlen ösztöne, fehér testének egyetlen enotiója az volt, hogy a kezeit nyújtotta az ajándék után mely bőségesen hullott az Ölébe és szintúgy ki a sárba haszontalan semmiségekért. Pénzt kapni és elkölteni gyötörni, rombolni azt az önző bolondot a ki hozza fűzte a szenvedélyét a vágyait ez volt az egyetlen cselekvése. Kgy téli éjszakán mikor az aszfaltot belepte a nyugtot, varázsló hókopeny, imbolygó léptekkel bandukolt haza Varga Szerdán a bájos zenéjü „Bob herceg" ment kitűnő előadásban Kállay Jolánnal a címszerepben. Közönségünk dédelgetett k. Jveneét valóságos tapsviharral fogadta és belépő dalát frenetikus tapssal jutalmazta, melyet egész estén át kiérdemelt élénk temperamentumával, bájos énekszámával és játékával. Tiszta egyszerűségével és fiatal bájával hatóit Várady Margit a kis Annié szerepében, alakítása minden izében stílszerű volt s a tapsokat teljes mértékben kiérdemelte. Polgár Pomponiusát már több izben megdicsértük, ez alkalommal csak annyival fokozzuk ezt, hogy a ballada énekében precizitást szóval több énektudást tapasztaltunk. Szarvassij a színpadon csak mozgott. A többi szereplők Mezeiné, Nagy Imre és Ernyeiné kitűnő ensemblét nyújtottak. A kar és zenekar Szenger karmester ügyes vezetése alatt kifogástalan volt. Csütörtökön gyér közönség előtt került, szinre „Ocskay brigadéros" a címszerepben Tóth Lajossal. Tóthnak már a tavaszi évadban szép jövőt jósoltunk és ez tényleg beteljesült. Rendkívüli haladást tapasztaltunk nála ugy játékban valamint szerep felfogásban. Hatalmas Ocskay volt és arai ritkaság ezen szerepben hangjában még az utolsó felvonásban sem találtunk fárasztót. A közönség ugy nyilt jelenetekben, mint felvonásközökben is teljes elösmerésének adott kifejezést. Igen sikerült felfogással játszta Kürthy Margit Tisza Ilona szerepét. Margittay Szörényi kapitány kedélyes alakját teljesen elfelejtette velünk. Nagy Imre a palóc szerepében folytonos derültséget keltett. Ernyey hatással mondta el átkát Ocskayra, melyért nyilt színen kapott tapsot. Balázsy a vikárius szerepben jobbat nem adhatott volna. Pataky Riza nagy hatást keltett Dili szerepében. Polgár nem szívesen játszta Jávorka szerepét. Az előadás menetele kifogástalan volt. Pénteken műsorváltozás folytán újólag „A bajusz* került előadásra gyér közönség előtt. Az előadás sokkal jobb volt, mint a bemutató alkalmával. A szereplők biztossabbak voltak szerepeikben és daczára a gyér közönségnek nagyobb kedvvel is játszták. Kállay teljes elemében volt és a közönséget teljesen felvillanyozta bájos játékával és énekével, a folytonos tapsokra teljesen rászolgált. Várady mint rendesen kedves volt és" nagyon helyesen tette, hogy a Cake-walke táncot'kihagyta. Nagy Imre Gábor hosszú fekete szakála reszketett, valami benső érzéstől. Részeg volt, a pálinka a mit az útszéli korcsmában ivott olyan megrázóan erös volt, hogy égett tőle minden, az arcza, meg a haja is lángolt. Komosz ital mormoga, fáj tőle az embernek mindene. Fájt is. a lelke is megingott a buta tompultság a mit hétköznapok kérge vont a lelkére fellengedt ezen a napon gondolt a múltra, a szépre, az urasra, gondolt a jelenre szenesre, sárosra, s a mig igy töprengett eléje lépett Margit a czifra vörös pelerines szép leány, A nagy város ezer zegzugából éppen most tévedt ide az elhagyatott pompás, külsejű leány a kinek annyi pénzt adtak a kit senki se szeretett, tisztán nemesen. A kocsiból szállt ki éppen, mikor meglátta az apját. Szótlanul lép oda, karcsú derekát oda szorítja a fekete köpenyes groteszken komoly alakhoz és sírásba fúlva mint egy beteg gyermek szól: „Apám, te édes menjünk" — a Dunának. — Az öreg érzi a reszkető leánytest melegét, a mely védelmet, oltalmat keres nála. Büszke erös öntudat száll a szivére és a pálinkát, a mámort se érzi, mikor ke nényen szól. — Nem a víz, hanem a halál. — Gyere velem a halál ad enni — eltart kettőnket is. Megy a két ember, egymásba fonódva, két szegeny ember, akik újra meglelték egymást.