Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-08-23 / 34. szám

kitott felügyelő* bizottság hatáskörébe tar­tozik. Ezen bizottság a városi tanácsból és a képviselőtestület által saját kebeléből vá­lasztott 12 taghói, továbbá a v. főmérnök és főszámvevőkből áll. A bizottság niegbi zatása három évre és pedig az egyik álta­lános városi képviselő választástól, a másik általános képviselő-testületi bizottságának megalakulásáig terjed. 3. §. A felügyelő bizottság a villam­telep kezelése és az üzlet vezetése körül önállóan intézkedik, különösen pedig az üz­let rendes vezetéséhez szükséges berende­zési és fenntartási anyagok beszerzése, a mellék termékek értékesítése és azok árá­nak meghatározása, valamint a telepen és vezetéken eszközlendő nagyobb munkálatok és változások és általában az ügyviteli kö­rüli teendők felett végérvényesen határoz. Elkészíti a villamos mű költségvetést, utal­ványozza a kiadásokat és eljár mindazon ügyekben, melyek a mü jövödelmezőségére befolyással birnak. 4. §. Kötelés a felügyelő bizottság a villámmá kezelését és vezetéset és üzemét éber figyelemmel kisérni, a könyvvezetést ellenőrizni és különösen felügyelni arra, hogy a mű kezelése tényleg és valósággal az üzem elveinek megfelelőleg teljesittesék, hogy a villamtelep alkalmazottjai szaksze­rűen, pontosan, híven és ezen szabályzatban foglalt általános utasításoknak is megfelelő­leg teljesítsék kötelességeiket. Ezen jogok gyakorol hatása végett, a bizottság bármely tagjának, bármikor joga van, nemcsak szó­val a mű vezetőjétől, vagy az ott alkalma­zottaktól felvilágitást kívánni, hanem sze­mélyesen a helyszínén a könyveknek, ügy­iratoknak, kezelésnek stb. közvetlen bete­kintése által magának minden irányban kimerítő meggyőződést szerezni. 5. §. A városi számvivőség köteles az e'lezőrzés gyakorolásában részt venni és a számadásokat felülvizsgálni. 6. §. A bizottság negyed évenként leg­alább egyszer azonkívül az elnök, vagy ha a bizottság 3 tagja kívánja, ülést tartani kö­teles. 7. §. A bizottság a határozatokat szó­többséggel hozza meg. — Szavazatok egyen­lősége esetében az elnök dönt. — A ki­sebbségben maradt bizottsági tagoknak jo­gukban áll, külön véleményüket jkönyvbe felvétetni. 8. A városi villamtelep szemésze­tének fizetését a felügyelő bizottság állapítja meg. A rendes fizetéseken kivül a f. bizott­ság az év végén, az üzleti eredményhez, továbbá a tüzelő és kenő anyagoknál elért megtakarításokhoz képest rendkivüli járulé­kokat is állapithat meg. 9. §. Az üzemvezetőt, főgépészt és főkönyvelőt a felügyelő bizottság választja. A többi személyzetet, a felügyelő bizottság által meghatározandó számban a polgármes­ter nevezi ki és bocsátja el. 10. §. Az összes alkalmazottakkal a szolgaszemélyzet kivételével Írásbeli szerző­dés kötendő. 11. §. A városi villammü üzemvezetője a villamtelep technikai üzemét egyedül, — a gazdászati ügyeket pedig a főkönyvelővel együttesen vezeti. Ugy az üzemvezető, mint a főkönyvelő a felügyelői bizottság végre­hajtó közegei, akik a felügyelő bizottság állandó ellenőrzése mellett, személyes és vagyoni felelősség alatt rendelkezési hatás­körrel birnak. mindazon ügyekben, melyek a villamos mű műszaki, nemkülönben a gaz­dasági ügyek vitelére vonatkoznak. Az üzemvezető felügyel' a villamos mű szabá­lyos és zavartalan működésére, vezeti a te­lep által eszközlendő szerelési munkálatokat ellenőrzi és a főkönyvelővel együttesen fo­ganatosítja a megállapított költség előirány­zat keretén belül a telepen és vezetékháló­zaton szükséges munkát, helyreállításokat és javításokat. Sürgős esetekben a költség­vetés keretén kivül teendő kiadásokat a polgármester utalványára, miről e f. bizott­ságnak 3 nap alatt indokolt jelentést tenni tartozik. A munkálatokhoz szükséges anyagokat a f. bizottság jóváhagyása után a főkönyv­velővel együtt beszerzi, a villamtelep által készítendő magánberendezéseket a megál­lapított ár mellett elfogadja, ezekre vonat­kozó terveket és kiviteli rajzokat elkészíti, a magán- berendezések felülvizsgálatát tel­jesiti és a városi hálózaton előálló rendza­rok azonnali megszüntetése véget intézkedik. 12. §. Köteles az üzemvezető a fő­könyvelővel együtt minden hó 15-ig, az el­inalt hóról szerkesztett és okmányokkal fel­szerelt számadásait felülvizsgálás végett a polgármesteri hivatal iktatójába beterjeszteni és ugyanekkor ezen szabályrendeletben kö­rülírt összes elvégzett és folyamatban levő munkálatokról Írásban jelentést tenni. A felülvizsgált számadásokat a számvevőség a felügyelő bizottsághoz terjeszti be. 13. §. A villamtelepen és a vezeték­hálózaton alkalmazott személyzet és mun­kások felett a felügyeletet, ellenőrzést és munkabeosztást az üzemvezető teljesiti. 14. §. A telep pénztára az üzemvezető zára és a főkönyvvelő ellenzára alatt áll, kik netáni hiányokért egész vagyonukkal felelőssek. 15. §. A városi villamtelep a város egyéb vagyonkezelésétől teljesen független, külön pénztári kezeléssel és köny vezetéssel bir. A pénztári kulcsok másodpéldányai a városi pénztárban lepecsételt csomagban őrizen előle. 16. A telep pénztárában a folyó ki­adások felvételére 300 korona visszatartható tehát a 300 korona felüli összeg mindenkor a város pénztárába szállitaiidók be. 17. §. A villamtelep pénztára által következő kisdások fizethetők: a) segéd­munkátok és napszámosok illetményei b) felszerelési és anyagszámlák 300 korona erejéig, c) betegsegélyező pénztári járulékok, d) biztosítási dijak. 18. §. A szémélyzet illetményei, vala­mint a 300 koronát meghaladó számla tar­tozások, továbbá a központi villammű léte­sítése céljából felvett kölcsön után a tör­lesztési összeg a városi pénztárból, a viha­mos alap terhére fizettetik ki. 19. §. A villamosmű bevételeit és ki­adásait. „Villamosmű pénztára" czimen, a városi pénztár tartozik elkülönítve kezelni. A városi pénztár köteles a villamtelep pénz­tára által beszálitott és átvett összegeket, valamint a kiadásokat a város egyébb jö­vedelmeitől és kiadásaitól elkülönítve ke­zelni és könyvelni, a befolyó összegeket, a városi képviselőtestölet által évenktnt meghatározandó pénzintézetekben elhelyezni és a betéti könyvecskét a pénztárban meg­őrizni. Ugyanezen módon kezelendő a forgó töke is. 20. §. A villamosmű pénztárából kifi­zetések csakis a felügyelő bizottság avagy polgármester utalványára történhetnek. A villamtelep által beszolgáltatandó összegek A dominó felháborodva sziszegte : De hisz ön őrült . . . — Te tettél azzá én imádott angya­lom, tudom, hogy te is szeretsz, mutatja leveled . . . A dominó kétségbeesett vergődéssel akarta kezeit kiszabadítani a Berégüyéből, de az nem eresztette. — Oh ne hagyj itt, ne menj még, vagy mond, mikor látlak — holnap ? Nálad V Ne, ne vond ki a kezed . . . — Őrjöng. — Te vagy az oka édes szép szerel­mem, annyi éven át minden álmom, min­den reményem, ma földi üdvöm, boloog­ságom. S akkor, mint aki teljesen elvesztette az eszét, aczél karjával magához szorította a hölgyet, másik kezével hirtelen felemelte az álarcz fátyolát s mielőtt a dominó vé­delemre gondolhatott volna, forró, szenve­délyes hosszú csókot nyomott ajakára. A dominonak ekkor sikerült kisiklani az ölelő karokból s kifutott a teremből. Elemér ugy érezte, hogy a menyor­szág egy darabja szállt a szivébe. Az izga­lomtól fáradtan ült le egy karszékbe, sze­meit behunyta s képzeletben újra és újra átélte az elmúlt perezeket. Körülötte még ott lengett a szép asszony édes tubarózsa illata — boldog volt nagyon. Mennyi ideig ült ábrándos lethargiájá­ban, nem tudott róla számot adni. Arra ri­adt fel, hogy valaki a szobába lépett. Gróf Osgyán volt. —• Ah, te vagy az Arthur ? Nem lát­tad, egy szép és rózsaszín domino bent van a nagy teremben ? — Nincs — felelt Osgyán nagyon ri­degen — már elment s azt üzente, hogy menj utána. Elemér indult a nagy terem felé. Os­gyán reá szólt: — Nem arra — erre közelebb s rá mutatott "egy mellékajtóra. Elemér rohant a lépcsőre s kocsijába dobva magát, a Dövényi-palotához hajtatott. Ott csengetett vagy egy óra hosszat — de a cselédek alkalmasint nagyon jól mulattak, senki sem jött kaput nyitni. Mikor gróf Osgyán visszaíért a nagy terembe, egy kék kapüsonos rózsaszín do­minó jött reá szembe : — Kérem gróf, nem látta Beréghy Elemért ? — De igen — éppen most távozott el — felelt és sietett a felesége szobájába, hogy megvigasztalja a kanapén zokogva síró, rózsaszín kapüsonos kék dominóba öl­tözött megbántott szép nejét. A nagy teremben pedig a másik do­minó apró rózsaszín keztyüs kezeivel dara­bokra törte a Wattern-festette legyezőt s befutott a kis szalonba s ugyanazon kar­székben, miben pár perez előtt Elemér ál­modozott, keservesen kezdett sírni. Másnap délben Elemér újra jelentke­zett Dövényinénél, de a komornyik azt mondta, hogy a báróné beteg s nem fogad senkit. A kaszinói jelenetet követő reggel a vivó telek pontosan megjelentek a lóverseny­téren. A szokásos formalitások után felállí­tották őket. Mikor Drugáth átnyújtotta a pisztolyt, Elemérjnagy, őszinte szemeivel rámosolygott. — Te Imre, csak azt az egyet sze­retném tudni, mi az ördögért cselekedte ezt az ostobaságot velem Arthur ? — Hiszen ha én tudnám! — felelt vállvonva a gróf. Aztán megadták a jelet. — Az Osgyán feje feletti ágra egy kósza galamb repült, Elemér azt vette célba, de nem volt ideje lelőni, mert a célzási idő ötödik másodper­cében dördült az Arthur gróf fegyvere s a báró odarogyott a szép, friss, ujonfakadt gyepre. A felbukkanó kora tavaszi nap verő­fénye áradt el a tájon, egy pajkos sugár odacsintalankodott a sebesült behunyt sze­meire s ugy tetszet neki, mintha millió kék és rózsaszín felhőbe tubarózsa-csőkor le­begne előtte s elmosolyodott. Felnézett, körülötte ott térdepeltek barátai s az orvosok. Még egyszer rámo­solygott Drugáthra. — Csak azt szeretném tudni, miért, — miért 1?

Next

/
Thumbnails
Contents