Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-05-24 / 21. szám

Rendezzünk iparkiállitást 1 — Az ipartestület figyelmébe. — A városok fejlődését nagyon szeretik az iparra visszavezetni. S ha jól megvizsgáljuk ez ügyet, akkor csakugyan azt látjuk, hogy egy város népességének sznparodását és közéletének fellendülését: mindig megelőzi az ipari fellendülés. Nézzünk csak magunk körül. Az 1890-iki népszámlálásnál Szombathely városának körülbelül négyezer lakossal kevesebb volt, mint városunknak. Az 1900iki népszámlálásnál nemcsak hogy eltűnt közöttünk e különbség, hanem Szombathely közvetlen elibénk került népesség tekintetében. Voltak, akik csodálkozva kérdezték, hogy honnan e nagy és gyors, de azért mégis természetes és egészséges fellendülése e városnak ? Honnan van az, kérdezték, hogy egy évtized alatt egész palotasorok épültek ott és hogy az egész város fővárosi képet öltött? Hát ez bizony az ipari fellendülésben keresendő. Ez utolsó évtizedben e városban sok ipari vállalat keletkezett, a vonaton odaérkezőket mindig több és több gyárkémény üdvözölte. A kisiparosok nagyon virágzó műhelyeket alapítottak. Ezek nyomán azután ott voU. a kulturális fellendülés is. Mert hisz az iparban nemcsak a gazdasági fe 11 e n d ül és esi rá j a ke re s t n dő, h an e m a társadalmi élet fellendülése is, s az ily vidéki virágzó empóriumokban keresendő azután a nemzeti erősség, a nemzeti nagyság egyik fő támasza. Az utolsó évtized nem tartozik városunk gazdasági fellendülésének évkönyvébe. Az ipari hanyatlást újonnan követte a gazdasági és társadalmi züllés, mely árnyfoltok megjelenése béklyóként szorította városunk haladását. Ha városunk haladni akar, akkor le kell dobnnunk magunkról ez ipari pangásra, sőt néhol hiányra visszavezethető béklyókat. Fel kell használnunk az ipari fellendülés öszszes eszközeit. Ha haladni, reformálni akarunk, mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az ipar, mely részéhen van erre, szükség. S honnan tudnónk ezt meg máshonnan, mint; az ipari kiállítás rendezéséből. Az ily kiállításon, melyben résztvesz az összes iparág, megfigyelhető, hogy mely iparág erős, melyik gyenge, melyik van feles számban, melyik hiányzik. Az ipartestület feladata volna, hogy az iparktállitás tanúságait világosan megszerkesztett jelentésben odaállítanák az iparosok szeme elé, amelyből azután meglátnák, hogy hol van szükség orvoslásra. Az ily iparkiállitáson mindegyik iparos látva a másik készítményét, tanulnak egymástól. A szép, ízléses muukák készítése, ha már követőre találna az iparosság minden körében. Az ily kiállításon megismerné a nagyközönség iparosainkat. Számos oly iparcikkről vennének itt tudomást, melyet eddig városunk falain kivül, legyen az a külföld, vagy más hazai város, szereztek be. Az ipari kiállítások nagyon praktikusan vihetők keresztül. Az összes iparosok például egy szövetkezetben tömörülnek és egy állandó mintaraktárt, vagyis egy kiállítást szerveznének. A mintaraktárakban le lehetne bonyolítani a kisiparos műhelyében, oly nagyon gyarlón kezelt áru értékesisitést. Az állandó mintaraktárak hazánk több városában szépen működnek. De ha tán, vezetők hiányában, nem tudnák az ily mintaraktárakat szervezni, akkor időleges kiállítás volna rendezendő, mint ez a közeljövőben Zsolnán és Szombathelyen lesz. Előre is tudjuk, hogy az ily kiállításon nem valami fényes képét kapnók iparunknak, mert hisz alig egy-két iparosunk emelkedik felül az ipari sablonos tucat munkán. De legalább ezt nagy arányban, világosau látnók bemutatva, s igy tudnók hogy hol a seb amely gyóg itandó. Főtörekvésünk oda volna irányitanhó, hogy ügyes, szakmáját jól értő, egyéni Ízléssel dolgozó munkásokat neveljünk. Erre hivatott szerintüuk a munkásképző egyesület. Ez egyesület nem halad jó uton. Ez egylet elfeledi, hogy cimük is azt mondja „munkásképző* egyesület és ők e helyett bálok, káprázatos vörös redoutok rendezésével színészeket, ballerinákat, s az ég tudja még mit nem akarnak kiművelni. Hiszen szép, szép, hogy szellemi táplálékot nyújtanak a tagoknak, de nem szabad elfeledkezni árról sem, hogy ez egyesületnek mégis munkásokat kelj nevelni. Ez egyesület működéséből közgazdasági hasznot várunk, nem pedig szemet lelket elbűvölő (már kinek-kinek !) produkciókat. De ez egyesület csak folytathatná az ügyes munkások nevelését. Az alapvetést már ott a tanonciskolában kellene megkezdenünk. Itt elöször is az évek óta mutatkozó több hiány volna orvoslandó. Azután praktikusabb alapra volna ez iskola fekteteudő. Most főleg csak az általános műveltség egy részét sajátítják el a tanoncok, pedig itt arra kellene fősúlyt fektetnünk, hogy ez iskola az iparos műhely szerves, kiegészítő „ipari* része legyen. Ezek a tennivalók, ha iparunkat előbbre akarjuk vinni. Mindig azon panaszkodunk, hogy városunk külső képe nem változik s Az övé, igen egészen az övé legyen. A lehelleté, mely forró kebléből áradt, a haja eltévedt szála, melyet ujjára csavart és áhítattal csókolgatott. Az emberek csodálták, majd lemosolyogták. Szerelmes bolond, mondogatták s csöndesen pipára gyújtottak. Szótlanul füstöltek és kiverték a pipát. Ahogy tették és teszik koporsózáríig. Aközben ráértek másra is. Hogy egy kis parázs komédiában is részesüljenek. Ha borsos, tegyünk paprikát is rá. Bolonduljon bolondabbul! S Tamás Benedek oda vetette, vadászván a hegyekben: — Kutya van a kertben, ember. Az a doktorka, hm ? Az nap ficánkolhattak nyugodtan a nyulak Vágó fegyverétől. Nem talált volna az akkor se, ha a eső elé álltak volna, mondván: Lőjj le minket, vadász urunk, mert mi mártásos becsináltak akarunk lenni . . . ? Este dult-fult, az asszonyhoz nem volt egy szava. Mint egy lőtt medve, dörmögött, mormogott kedvetlenül. Másnap — hogy ennek is egy kellett történie — ki állított más be, mint a doktor. Törpe, olvadó szőkeség. Csupa vasalt nádrág és fényes cilinder. Máskülönben Wilhelm Alfréd orvostudor. A gyermekek oltási bizonyitványai végett hivatalosan jött. Ha Vágó Mózes érdemes főbiró uram is igy látta volna? De ő gyilkolni akart, amikor a doktor tekintetét nem vette le az asszonyról. Ugy forrt, hevült, hogy majd nekiszaladt a kis embernek. Elválásnál megszorította a kezét, hogy a pesti doktorka feljajdult. Különös játéka a végzetnek, hogy a doktor gyakrabban befordult hozzájuk. Hol ezért, hol azért. .Legtöbbször a szép aszszony jó szaváért. Ki máshoz mehetett volna? És hány város asszonya kell erre, hogy még egy másabbat kereshessen? Igaz igy érezte a doktor. — S a doktornak volt szép szava és sima modora, mint a finom selyem. Ugy beszélt, mint a muzsika s olykor nyújtotta a szavakat, hogy zengetesefcbek legyenek. Ez a turbékotás uj volt és érdekes. Marika hallgatta s megszorította a doktor a kezét, ki neki más világokról beszélt. Bálokról, ragyogó asszonyokról, kik nagy művészettel játszszák a szerelem játékát s örökifjak maradnak. Elegáns, jól nevelt gavallérokról kik olykor reménytelenül bánatos lemondást hordoznak selyem ihgmelljük alatt. Oh szegény, sorvadó galambok, sóhajtotta a fiatal asszonyka. Fényes könnyet törült ki szeméből és szerette az ő erős urát lángolóan. Tudta, latta, mi fáj neki, miért fagytak le jókedvének illatos virágai. De egy titkos szándéka volt. Gyötörni a hiábavaló veszedelmekkel s kigyógyítani a szerzett keserű tapasztalatok árán. Meg is súgta a doktornak egyszer, de az szomorúan mosolygott s azt kérte Marikát M:, — Ha ennyibe vesz is, csak a közelébe lehessek! III. A kocsma térdig sáros, lucskos kövezetén vesztegeltek Vágó Mózes és felesége. A gyönyörű szürkék — Csillag Betyár — ugráltak, idegesen rángatva a gyeplőszárt. A lovakat most vette a gazda a vásáron s látható megelégedéssel legeltette rajtuk szemeit. Kezében tartotta a korbácsot, de szíjával lefelé. Mellette húzódott meg az aszszouy, ki bánatos volt és könnyesszemü, mivel az ura egész uton alig szólt kettőt. Amint fellépni akar a kocsira, lóhalálba üget oda Wilhelm. — Hallom, hogy itt vannak. Nekem egy döcögős szekeiii paraszt a fuvarosom. Nem ülhetnék fel? Nagy, áttetsző kék szeme is könyörgött. Vágó rekedt hangon dadogta : — Tessék. A doktor a nagy egészen. Beszédes lett béből rózsaszín papírba húzott ki. Ha megengedi, Vágó ur, ezt a fe. vásárfia . . . Hogy milyen arcot csinált ehhez Vágó, azt a doktor nem vette nagyon szemügyre. örömében odavolt módfelett s a zsegöngyölt csomagot leségének