Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-05-17 / 20. szám

gis be , kell látni, hogy a munkás helyzetének kényszereszközökkel kivivott javítása nem lehet a kérdés természetes megoldása. Nemcsak azért nem, mert a javítás aránya a különféle szakmákhoz mérten nem lehet igazságos, hanem főleg azért sem, mert az ily rohamos elért eredmények minden rendszert nélkülöznek és igy tartósak se lehetnek. Minthogy azonban a gazdasági megrázkódtatás az általános sztrájk esetén múlhatatlanul bekövetkezik és következményei még a távolabb jövőben való fejlődést is hátrányosan befolyásolják: az intéző köröknek oda kellene hatniok, hogy a sztrájk eshetősége minél kisebb valószínűségre apasztassék. A lehetőség határain belül megkell kísérelni mindent, a mivel a munkás nyomasztó helyzetén enyhíthetünk. Ne gondoljuk, hogy a béremelés az egyedüli eszköz, melylyel ezt elérhetjük. A vezető férfiak, a társadalom számos más eszközzel rendelkeznek, mikkel azt az éles ellentétet, mely a munka és bére közt mutatkozik, mérsékelni lehet. Ezekre az eszközökre azonban idején kell gondolni és azokat már akkor gyakorlatban alkalmazni, a mikor a később le nem csillapítható baj még nem ütötte fel fejét. Az eső utáni köpöuyegnek hasznát nem vehetjük és nevetséges a köpenyt csak akkor felvenni, ha már bőrig áztunk. Színészet Pápán, Mezei Béla igazgatót bizonyos körülmények hátráltatták a hét elején Komáromban a nyári színházban megkezdeni az előadásokat és így meg hosszabitotta néhány előadás megtartásával sziniévadunkat A társulat csütörtökön tartja nálunk az utolsó előadást és szombaton kezdi meg Komáromban a nyári évadot. ElösrnerjÜk Mezei színtársulata érdemeit, de el kell ösmernie az igazgatónak is, hogy közönségünk is bizonyos tekintetben megtette kötelességét a társulattal szemben. Pápa városának kicsiny, de hálás közönsége van, miről nem egy ízben fényes bizonyságot szerezhettek az itt működő színtársulat igazgatói. Reméljük, hogy Mezei színigazgató is mérlegelni fogja azon körülményt, hogy az áprilisi évad nálunk bizonyos tekintetben kísérleti állomás és itt tanul össze a társulat, tehát szinte ily impressióval távozik városunkból és kész örömmel fog hozzánk szeptember hónapbán visszatérni. Mi tárt karokkal fogjuk őt és társulatát fogadni ! Mielőtt az előadásokról szóló referádánkat adjuk, felhívjuk közönségünket a még hátralevő előadások tömeges látogatására. Ezzel tartozunk gazgatónak és derék társulatartozunk saját reMezei tának, de főleg putáci ónknak. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton a kedves zenöjü operette „A szép Galathea" ment gyér közönség előtt, Udvardy Emília a címszerepben magas fekvésű és iskolázott koloraturáját teljesen érvényesítette. Kalmár szépen énekelte Pygmaleon szerepét, de bizonytalanul. Rendkivüli hercig és sikkes volt Várady Margit Még őrei is megsajnálták s ugy igyekeztek megvigasztalni. Gyorsan ment azután minden. A békéltetési tárgyaláson az asszony nem jelent meg, s minthogy a törvénynek van olyan szakasza, a melynek alapján az öt évi börtönre itélt házastársa a házasság felbontását kérheti, hát a bíróság ki is mondotta a válást. Boldog nap volt az, mikor a Curia Ítéletét kézhez vették a szerelmesek. Semmi sem állt utjokban többé. Az asszony tízszer is elolvasta az ítéletet s szemeiben könyek gyűltek. A fajdalom és boldogs-ig érzésének könyei. Nem egyedül a boldogságé. Mert első házassága szerelmi házasság volt s lelke mélyén valami azt súgta, hogy ez a lépése nem helyes. De gondolnia kellett jövőjéről, gyermeke jövőjéről ... és az a férfi ugy rajong érte . . . Rövidesen egybekeltek. A könyvelő megvált a cégtől s vidéken önálló vállalatba fogott. 8 míg az uj házasok napjai boldogságban gyorsan multak, a börtönben siniő férj felett ólomlábon haladt az idő. S amint az elitélt lelkeben a szabadulás percének közeledtével remények támadtak, az asszony szivét néha aggodalom szálta meg. Evek multak. Egy nyári reggelen kopott, szürke ember jelent meg Polgárék udvarán. A kutyák megugatták. A cseléd bizalmatlanul jelentette be asszonyának az idegent, mert a férfi üzleti utón volt. Pár pillanat múlva szemtől-szembe állottak. Mind a kettőnek keblében az indulatok vad árja viharzott. A férfi szemében egy oroszlán dühe és egy kutya alázatossága, megtört fényében a mérhetetlen szerelem és" az ádáz gyűlölet tükrözött. Az asszony megtört a férfi tekintetének súlya alatt. A kis fiu félve fogta meg anyja kötényét. Pár pillanatig tartott ez a néma küzdelem. Az érzelmek és szenvedélyek harca. A férfi végre megszólalt: — A börtönből jövök. Hangja komor és sötét volt. — Tudom. — Vártál V -— Vártalak. — Ez a gyermek nem tudja, hogy az apja előtt áll ? — Nem tudja. — Nem is fogod neki megmondani — Nem. — Még egyet. Boldog vagy-e a férjeddel és elfelejtettél már teljesen engem? Erre már nem bírt felelni az asszony. Hónapok óta készült erre a jelenetre, kigondolta előre, hogy mit fog mondani és mégis most mikor előtte állt az a valamikor hatalmas, szép ember, a ki először szedte ajka ártatlan csókjait, megtörten. Öregen, szemeinek vad és mégis alázatos tekintetével, elhagUa ereje, elhagyta gondolkodási képessége, eszméletét vesztve támolygott hátrafelé s ledőlt a pamlagra. A gyermek sirni kezdett és kérte, hogy ne bántsa az anyját. mint Ganimed és a „Klaszis" éneket zajos tapsokra megújrázta. Polgár rendkivüli túlzott volt a zsidó dialektussal, különben derültségben tartotta a közönséget. A zenekar precíz volt Szenger karmester vezetese alatt. Az operettet megelőzőleg Ábrányi Emil egy felvonásos vígjátéka „A végrehajtó" került szinre kitűnő előadásban. M<zci a címszerepben jeleskedett és kitűnő alakításban mutatta be a végrehajtót. A fiatal szerelmes párt Bogoz és Barna Jolán kifogástalan kedvességgel játszták. Ernyei napról-napra rokonszenvesebb lesz a színpadon. A ficsúr szerepe valóságos kabinet alakítás volt. Mezeiné a mama szerepében A közönsjg teljes simpathiájával találkozott. Naqy Ma! riska a szolgáló és Óvári a becsüs szerepekben igen jó epizód alakok voltak. Vasárnap délutáni előadásul ez idényben 5-ször „Bob herceg' ment telt ház előtt. A délutáni közönség Kállay Jolán, Váradi Margit és Polgár Károly mellett valósággal tüntetett és számtalan kihívásokban volt részük. Este díszelőadás volt a Rákóczy szabadságharc évfordulójára, mely alkalommal „11. Rákóczy Ferenez fogsága" adatott elő. A címszerepet Polgár játszta a tőle megszokott biztosággal, de nem kellő erélylyel. Mezeiné hatást keltett Zrínyi Ilona alakításával. Kürthy Margit mint Amália rendkívül rokonszenves volt. Tóth hatalmas Bercsényi volt, Nagy Imre a páter szerepében nem elégített ki bennünket. Ebből a szerepből Beckóy többet tudott volna csinálni. Ernyei igen siinpatikus volt Lehinann szerepében. Az előadás precíz és összevágó volt. Hétfőn egy a lomtárba került népszínmű „Az igmándi kis pap" került előadásra Kállay Jolán juta lom játékául. Eltekintve a darabtól, de a közönség több elismeréssel tartozott volna kedvencének jutalomjatéka iránt. Dacára, hogy gyér közönség jelent meg, Kállay a szokott kedveségével játszta szerepét, kit tisztelői egy remek virágkosárral tisztelték meg és egész estén át tüntető tapsokkal illették dalait és játékát. Szarvasi a címszerepben igen blazírt volt. Mezei és Mezeiné a házaspár szerepében a legjobbat produkálták. Pataky Riza sehogysem tudott megbarátkozni Biri szerepével. Kitűnő alakításban láttak Lazsák Zsuzsa szerepét Kürthy Margitéi és méltán megérdemelte a A férfi szemébe nézett a kis fiúnak. Értelmes, okos gyermek* állott előtte. — Nem bántom édes fiam, dehogy is bántanám. — Hiszen maga jó bácsi ugy-e ? Megmutassam az uj játékomat, a mit a papától kaptam ? — Hát szereted a papádat ? — Oh nagyon szeretem, mindig vesz nekem játékot. A lérfi szemei könynyel teltek meg. Még egyszer megsimogatta a gyermek szőke fejét, homlokon csókolta és elbúcsúzott tőle : — Mondd meg az édes mamának, hogy messze megyek és sohasem fogom többé látni. Ingadozó léptekkel indult kifelé. Az asszony félig-meddig magához tért s halotta a lefolyt párbeszédet. A férfi már az ajtóban volt, mikor gyönge hangon szólt utánna: — Gábor ! Kérdő tekintettel pillantott hátra a megszólított. Az asszony lesütött szemmel állott előtte és kezével égő homlokát tartotta. — Isten veled ! Csak künn a községen kívül a szabad mezőn tört ki a férfi kebléből a zokogás. A mult és jelen egész rettenessége s a szomorú jövő fájdalmas reménye vonult el előtte. Es mégis valami szokatlan hatalmas érzelem vett rajta erőt, Megtörölte könyes szemeit, kiegyenesedett és büszkén ment előre. Szabad volt,