Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-05-17 / 20. szám

nyilt szinen való tapsot. Balázsi), Ernyei és Nagy Imre kisebb szerepeikben az összjáték sikerében osztozkodtak. Kedden az örök szép zenéjü operette „Gasparone" gyér közönség előtt került előadásra. Az előadáson nagyon is érezhető volt a próbahiány és a szereplők főleg az ének parthiekban nagy bizonytalanságot árultak el. Udvardy (Carlotta) és Szarvassy (Erininió) duettjei teljesen elmosódtak, dacára, Szenger karmester minden erőlködésének. Igen ügyes volt Várady Margit Szóra szerepében, kit közönségünk minden egyes fellépténél valósággal dédelgett. Minden egyes dalát megujráztatták és tapsokkal elhalmoztak. Kalmár igen csinosan énekelte duettját Váradyvál. Szalay nem volt disponálva. A kar és zenekar határozottan kitett magáért, Szerdán ifjúsági előadásban „Kurucz furfang" ment zsúfolt nézőtér előtt. Nagyban hátráltatta az előadás menetét Káttay Jolán rosszulléte, kit a színfalak mögött ájulás környezett és minden egyes jelenésére jóformán segítség mellett kellett behozni. Kállaytól ez nagy lelkiismeretesség volt annyiban, hogy az előadást nem kellett beszüntetni, mig ellenben a közönségre kinos hatással volt kedvencének ily gyötrőlködése a színpadon, mely körülmény az előadás sikerét, teljesen megrontotta. Kitűnő jókedvben volt Várady Margit, ki mellett az ifjúság tüntetett és minden egyes dalát megújrázták, ugyszinte ezt mondhatjuk Nagy Imréről, ki máskülönben is az ifjúság kedvence és jóizii mókáival egész estén át derültséget keltett. Mezeíné, Szarvassy, Ernyey és Barna Jolán kifogástalanul játsztak. Kalmár egy kurucz dalát zajosan megtapsolták. Csütörtökön az annyira emlegetett frivol bohózat „Az őrnagy ur" mint premiére előadás került színre elég szép számú közönség előtt. Az őrnagy ur szerepét Polgár a tőle megszokott rutinirtsággal jatszta és extemporizátiói is sikerültek. Váradi Margit a cocotte szerepében bájos volt és a közönség az annyira közkedveltségü „a rózsabimbó és a méh" cimü dalt több izben megujráztatta. Megjelenésekor tisztelői egy szép csokorral tüntették ki. Váradi különben eléggé tapasztalhatta, hogy közönségünk rendkívül rokonszenvez vele és minden alkalmat felhasznál őfc ebben meggyőződtetni. Pataki igen elegáns volt mint gyógyszerészné, de szerepében nem volt biztos. A többi szereplők Tóth, Barna Jolán, Mezeiné, Szentirmay, Beczkóy, Balázsy és Nagy Mariska kitűnő összjátékot produkáltak. Pénteken Nagy Imre jutalomjátékául „Lumpacius Vagabundus" bohózatot választotta. Közönség elég szép számmal jelent meg, főleg a földszint zsúfolásig megtelt diáksággal, kiknek Nagy Imre kedvenczök. Az előadás nag3'on vontatottan ment. Nagy a csizmadia szerepében folytonos derültségét költett, ugyszinte Polgár ki a szabót alakította. Az asztalos szerepében Ernyey kifogástalan volt. Remek estélye volt Váradi Margitnak, ki mellett az ifjúság valóságos tüntetést rendezett. Dalait több izben megújrázták és a lámpák elé számtalanszor kihívták. Kállai rendkiviili kedves és bájos volt az egyik cocotte szerepben és szinte kivette részét a tapsokból. A darabban előforduló betét táncot Déri Gizella mesteriesen lejtette és számos kihívásban részesült. Kalmár Béla egy bejét dalát szinte megtapsolták. Szombaton közönségünk kedvencének Várady Margit jutalomjátékául „Sulamith" került szinre. Hogy mennyire kedveli közönségünk Várady t, igazolta azzal, hogy az eddigi jutalomjátékok között ez volt a leglátogatottabb. Várady Margit Abigáilt játszta és megjeJenesekor frenetikus taps fogadta és egy hatalmas virágállványt és egy remek albumot nyújtottak át részére. Minden egyes jelenetét taps honorálta és az előadás végén számtalanszor hivták a lámpák elé. Fenomenális sikert aratott Kállai Jolán a címszerepben. Ezen nehéz koloratur parthiet a legnagyobb könnyedséggel és precízül énekelte úgyannyira, hogy a közönséget bámulatba ejtette. A sürü tapsokból is kivette részét. Absolon szerepében Szarvassy gyönyörű baritonját kitűnően tudta érvényesíteni. Bogoz derültséget keltett több izben Zingitan ügyes alakításával. A három kérő szerepében Ernyey, Nagy és Beczkóy jeleskedtek. Kalmár a „Kol-Nidre

4

4 énekével szép sikert aratott. A kar és zenekar Szenger karmester ügyes vezetése alatt ritka precizitással működött. Határozottan állithatjuk, hogy ily sikerült estélye még nem volt sziniévadunknak. A mu lí'hétről. Az előleges jelek után ítélve azt hittem, hogy a heti krónikában a szokásos „fiinita la comediá"-val fogom a színtársulatot elbúcsúztatni, de nem csak, hogy ezt tehettem, sőt most kezdi színtársulat és közönség egymást ki- és elösmerní. Ugy volt ugyanis, hogy a színtársulat a héten adja be az utolsókat, de részint a hűvös időjárás, részint pedig azon körülmény, hogy Komáromban a nyári szilikör még nem színtársulat „befogadó képes" arra indította a színigazgatót, hogy meg néhány előadást megemésztett velünk. Okosan tette, mert őszintén megvallva, az utóbbi napokban kezd a közönség nyilt szivet mutatni és az egyes „kiválasztott" iránt nyilvános szinen megnyilatkozni. Eddig mintha a színházban „a koszorúk mellőzése kéretik" ci-mü hangzatos jelszó nyomása alatt állottak volna, egyszerre front lett ennek csinálva és estéről-estére egész garmadái a csokroknak kerülnek feladásra. Titkos imádók egész serege jelentkezik a zenekar előtt és kér helyet a feladási engedélyre. Az átadónak eskü alatt van átadva a csokor és csakis a czimzett elárulásával van feljogosítva. Valóságos Fedák és Küry láz uralkodik jelenleg fiatalságunk körében. Tüntető ováció, taps és lámpák elé kifárasztas estirenden van és ha nálunk vasfüggöny létezne, meg vagyok győződve, hogy az ilyenre is volna praeeendens. Az ifjúság egy része Kállay. a másik része Várady és a harmadik része dacára, hogy nem operette pri" madonnáról van szó Kürthy mellett óvációzilv. Kár valóban, hogy ily későn kezdték ezt a színházi bérharcot. Apropos bérharc ! Nálunk is megtörtént az, amiről még álmodni sem mertünk volna. Munkás strájk volt a kőműves és pék segédek között. Nem tartott sokáig csak egy napig, de azért még

:s elmondhatjuk, hogy nemcsak a színházban volt addig strájk, de munkástrájk is volt. Szóval mi is elmondhatjuk ama bizonyos prófétával, hogy „Alles schon dage-^ vvesen" ! Ezekről a strájkokról jut eszembe az ifjúság hibás tüntetése is a színházban. Ugyanis a legutóbbi ifjúsági előadáson Kállay közkedvelt hereig kit subrettünk oly rosszul lett az előadás kezdete előtt, hogy valósággal ájulásból ájulásba esett és jnehogy az ifjúságot megbántsa azzal, hogy az előadás lemondassék, félájultan nem jatszta, hanem elmondta a szerepét. Ezen jelenséget nem tudva az ifjúság," azon ínszemben volt, hogy negligentiából teszi és egyesek rossz néven véve az ügyet — elszólták magukat, hogy majd revanzsirozzák a dolgot. Fülébe jutott a kis subrettnek egy pár ifjoncz rossz tréfája, nagyon szivére vette a dolgot és minden fellépésénél — ördögöt látott a falon festve és minden kihívásában és tapsban, melyben jókora dózisból kijut neki, fütyött hallucinál és fél a lámpák elé jönni. Most azután valóban az ifjúság nagy többsége, kik titkos imádói még mindig a kis kedveneznek, nem tudják valóban miért haragszik reájuk, hogy ha tapsolják, nem reagál reájuk ? Ebből keletkezett azután egy kis félreértés, mely a primadonnáknál szokásos szeszély és idegesség kibontakozása követett, amennyiben teljes jogosultságában nyilvános szinen vonta kérdőre az ifjúságot, hogy mivel bántotta meg őket, és most ezek után az ifjúság be fogja látni, hogy tévedésbe voltak ejtve és legközelebb nagy tüntéssel fogják kárpótolni a kis divát, ki erre érdemeket is szerzett. Hja ! Igy van az, mikor a primadonna még féíig ájultan is szereti a közönséget és inkább meghal semhogy megadja — a jelt a függöny leeresztésére, mely annyit jelent, hogy elmarad ;iz előadás és ez meg azt jelentené, hogy a pénz visszatérítendő a közönségnek. Ez a kazus pedig ha nem is ér fel egy halállal, de a mostani rossz színházi viszonyok mellett legalább is veszélyes műtéttel az igazgatóra. Az ifjúság félreértése a Kuruc furfang alatt, a primadonna félreértése a . Szulamit előadása után történt. Rendesen két félreértést egy békés egyetértést szül. amit a kis primadonnánk búcsúzt itóul meg is érdemel. Erről a tüntetésről remélem a jövő héten számolhatok be a heti krónikának. Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa nemsokára más „világot" fog élvezni. Az hirlik, hogy Pápa város utcáit meg akarják régisiteni. Az hirlik, hogy Fenyessy főispán betegsége uiár nem is hirlik. Az hirlik, hogy Hegedűs szeretett képviselőnk már nem szeretett. Az hirlik, hogy a polgármester nem találja helyét — a villamos telepnek. Az hirlik, hogy a rendőrség éjjeli kőrútjában nagyon unatkozik. Az hirlik, hogy Mezei színigazgató félve várja az előadás sikereit. Az hirlik, hogy a színtársulat tagjai most kezdenek Pápán izet és szagot kapni. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja nem gyűlöli a vagyonos osztályt. Az hirlik, hogy Pápán a jutalomjátékoknak csak költségei vaunak. Az hirlik, hogy Pápán a kőműves és pék segédek békésen strájkoltak. Az hirlik, hogy A.-Tevelen az éjjeli bakter csak nappal lát. AZ hirlik, hogy Mezei igazgató a pápai közönségnek néhány napra még javulási időt engedélyezett. Az hírlik, hogy a színtársulat titkára titokban sorvad. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik kardalosnője „tüzet" fogott. (No hát nem fogott? Szedő.) Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője jelenleg sok szerepet játszik. (No hát nem játszik? Szedő.)