Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-05-03 / 18. szám

érjük el, hogy a villamos telep Pápa város fejlődésének eme hatalmas tényezője, már az ősszel üzembe véve, rendeltetésének átadható lesz. Ez lakosságunk kívánsága és óhaja 1 Pollatsck Frigyes. Sütőiparosaink sérelme, Köztudomásu dolog azon feszült viszony és nézeteltéres, mely a sütőiparos és a sütősegédek között a vasárnapi munkaszünet megállapiiása tárgyában felmerült. Ez érdemben Láng Lajos kereskedelmi minister a fővárosi sütőiparosokat legközelebb (értekezletre szándékszik egybehívni, melynél a vidéki sütőiparosokat teljesen mellőzte. Ezen körülmény késztette Hajnóczky Béla városunk egyik tekintélyes siitőmesterét Láng Lajos ministerhez egy nyílt kérelemmel járulni, melyet közérdekű voltánál fogva, adjuk egész terjedelmében a következőkben : Nagyméltóságú Láng Lajos ipar és keres kedelmi miniszter úrhoz ! Kegyelmes Uram ! Ugy tudom, hogy Nagyméltóságod a bpesti sütő mesterekkel ós sütő munkásokkal közös értekezletet szándékozik tartani a sütő ipar vasárnapi munkaszüneti tárgyában. Ezen körülmény folytán kérem Nagyméltóságodat, hogy tegye lehetővé s adjon alkalmat arra, akár a b.pest sütő ipartestület, akár az országos iparegyesület utján, hogy azon az értekezleten ne csak a hpesti sütők, hanem Magyarország összes sütő mesterei képviseltethessék magukat, mert ez az ügy nem csak a mestereket, vagy a munkásokat érdekli, hanem érdeke ez magának a nagy közönségnek is, érdeke ez a közegészségügynek, nemkülönben a köztisztaságnak. Kegyelmes Uram ! A múlt évben kiadott rendelete képes tönkre tenni Magyarország összes sütő mestereit, akik egy egész élet becsületes munkájával, tudásával, szorgalmával iparkodtak azon, hogy családjukat tisztességesen eltarthassák és polgári kötelességeiknek megfelelhessenek, mert a pék ipart az ő sajátságánál fogva nem lehet egy kalap alá vonni a többi iparágakkal, de nem lehet magát a bpesti pék ipart sem, mert vannak egyes üzletek amelyek folytonosan üzemben vannak, vannak amelyek 16, 14, 10, 8 és 6 órát dolgoznak egy 24 órában és végül vannak üzletek, amelyekben a hétnek egyes napjain több a munka, másnapokon pedig kevés, tehát ezeket egy kaptafára nem lehet húzni. De káros az a rendelet és nem végrehajtható a kisebb városokban semmi esetre l sem, mert vegyük például Pápát, ahol van 30—32 pék segéd, tehát minden vasárnapra j esik 4 segédnek a teljes szabad napja, de hol vegyünk kisegítőt mikor egy sincs a szállón ? Elvétve akad olykor egy, hogy egy egész héten megfordul a városban 5—6 munkanélküli segéd, de akkor mikor szükség van rá nincs egy sem, hétköznap pedig nem lehet a szünnapot kiadni mert a se- , géd ragaszkodik a miniszteri rendelethez, hogy őneki a vasárnapi szünethez van joga, igaza is van neki. Továbbá ugyanaz a rendelet kimondja, hogy vasárnap a munka esti 11 órakor kezdhető meg, tehát 11 óráig a munkás szabad, a mester maga megcsinálja a kovászt délután, esetleg segédje csinálja meg jó akaratból, most várunk esti 11 óráig a segédekre, hogy meg jönnek-e és hogy minő állapotban, a legtöbbször olyan állapotban jönnek haza, hogy az az iparos aki szereti a tisztaságot be sem ereszti ?. sütőszobá- j jába azt a segédet és igy nincs a ki dolgozzon, nincs a ki a megcsinált kovászt fel- í süsse, s ez mind az iparos kára. Majdnem minden héten ez fenyegeti tönkre menéssel a vidéki pék iparosokat. Ezen okvetlen j kell segíteni még pedig minél előbb. Kegyelmes Uram ! Igenis meg kell . adni a munkásoknak azt ami őket megilleti, mert ehhez minden segédnek joga van j megkövetelni. Legyen meg az őket megil- J lető fizetés, tiszta lakás, jó élelmezés és a í rendes idő a nyugvásra, ezeket biztosítani kell a munkások részére, de azt a vidéki sütő iparnál meghatározni soha sem lehet, hogy az a munkás naponkint határozottan hány órát dolgozzon, mert a legtöbb vidéki pékségekben összesen naponkint 8—10 óránál nem dolgozik többet a segéd, a legtöbbször inkább kevesebbet. Ezek után alázattal kérem Kegyelmes Uramat, hogy kérésemet a sütő iparosokra nézve kedvezően elintézni kegyeskedjék, melyek után maradtam Nagyméltóságodnak Pápa, 1903. április 28-án. alázatos szolgája II a j q ó « K k y B é I a pék mester. Városi közgyűlés, — 1903. május 2. _ Pápa város képviselőtestülete tegnap délután nagyszámú képviselők jelenlétében rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat, mely 1G pontot foglalt magában, nagy érdeklődés mellett lett letárgyalva és a határozatok nagyrészt az áll. vál. javaslatai alapján lettek meghozva. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesitésére P e t h ő Menyhért, G y ő r i Gyula, Vágó László, Kohn József és Keres z t e s István képviselőket kéri fel. A inult ülés jkvének felolvasása előtt, melyet tudomásul vettek, Győri Gyula üdvözli az újonnan megválasztott tisztikart és első sorban a polgármestert, mire Mészáros polgármester a tisztikar nevében mond köszönetet és ezzel áttértek a napirendre. 1. A városi tanács beterjeszti a városi gyámpénztárnak 1904-ik évi számadását. Az átvizsgált és rendben talált gyátntári számadásokat és mérleget a közgyűlés tudomásul veszi és a szokásos óvások fentartása mellett a felmentvényt megadja, egyben ezeket a thatóság utján a belügyministerhez felterjeszteni rendeli. 2 Pántz Alajos honvéd huszár százados lakbérleti szerződését a v. tanács bemutatja. A képviselőtestület 960 korona évi bér lyel különösen a fiatal urak vették körül s szívesen időzött azok társaságában. Erdőssy pedig szomorúan kezdte tapasztalni, hogy az ő egyszerű Emmikéje mennyire változik napról-napra, de nem szólt. Szinte önkéntelenül hidegedtek, távolodtak egymástól. Hiszen ő a varróleányban épppen azt a naiv egyszerűséget szerette s ez pedig kezdett eloszlani s igy elvesztette szerelme hímporát. Felébredt az asszonyban az önbecsérzet s kezdett kiveszni szivéből az a gyermekes, rajongó szerelem férje iránt, melynek eddig úgyszólván rabja volt. Az egyszerű, engedelmes feleségből ideges, parancsoló, követelő asszony lett. Erdőssy, bár még mindig szerette feleségét, de már nem tudta ugy szeretni, mint eddig s sajnosan kezdte bevallani magának, hogy csalódott, de büszkesége visszatartotta, hogy szóljon. A világ hadd lássa, gondolja boldognak őt. Irtózott még a gondolatától is annak, hogy neki látnia kelljen azokat a szánakozó mosolyokat, mintha mind azt mondanák: tudtam, hogy ez lesz a vége. Telt az idő. Az estélyek, mulatságok egymást érték a háznál, melyeken ő a boldog, megelégedett férjet kellett, hogy játssza, pedig mikor látta, hogy felesége milyen önfeledten mulat a jó barátok társaságában, szivében az indulatok egész árja dult. A városban már itt-ott suttogtak is holmi hireket, hogy a fiatal asszony ilyen meg olyan s különösen egyik leánykori udvarlója. Aggházy Benő nevével együtt emlegették sokat, ki, mint Erdőssynek egyik barátja, úgyszólván mindennapos volt házuknál. * Erdőssynek, mikor e hirek fülébe jutottak, nem volt többé nyugta. Nem volt többé ura önmagának. Mindenkiben ellenséget, egy-egy kárörvendő barátot látott. Az asszony, kit ő emelt fel a porból, megcsalja őt, még gondolatnak is borzasztó volt. Érezte, tudta, hogy ez igy nem tarthat soká. Izgatottan érkezett lakására, midőn a lépcsőn éppen összeütközött a lefelé szaladó Aggházyval. A vér szivébe gyűlt. Más alkalommal talán meg sem ütközött volna ezen, de most szive telve volt keserűséggel. Önfeledten ragadta meg Aggházyt s arczul csapta a meglepett fiatal embert. Magához tért, megszégyenülve, hogy igy elhagyta ragadtatni magát, ott hagyta a bámuló Aggházyt s izgatottan, sápadtan ért fel lakására. Erezte, hogy nyugalomra van szüksége. A dolognak természetesen párbaj lett a folytatása, mely másnap kora hajnalban történt meg és Erdőssy súlyos megsebesülésével végződött. A golyó a jobb tüdőt fürta keresztül s igy kevés volt a remény a felgyógyuláshoz. Emmi éppen sétakocsizásra készült, mikor a kapu előtt egy kocsi állott meg, melyből férjét eszméletlenül hozták fel. Emmi nem is sejthette, mi történhetett s igy annál nagyobb volt meglepetése, midőn az orvostol megtudta, hogy férje párbajban sebesült mag. E váratlan fordulat észre terítette. Csak most látta mit cselekedett, midőn meggondolatlanul kacérkodott. Ismét a régi, odaadásig szerető Emmi lett s folyton ott ült férje ágya mellett, figyelve annak minden mozdulatára. Erdőssynek iszonyú láza volt. Lázas álmában szakadozottan folyton beszélt, sokszor emlegette Eramit az Aggházy nevével együtt. A fiatal asszonynak e név mint egy tőrdöfés volt. Megható volt az a néma fájdalom, mely lerítt a fiatal asszony sápadt arcáról. Ő, ő megbűnhődött, megvezeklett azon idő alatt, melyet férje ágya mellett töltött annak betegsége alatt Hiába volt azonban az orvosoknak minden tudománya, a szerető asszonynak önfeláldozó ápolása, Erdőssy negyednapra a párbaj lefolyta után meghalt. Lehetetlen leírni a asszony fájdalmát. Olyan volt, mint egy őrült. A temetés után teljesen visszaj vonulva a világtól, egyedül emlékének élt. I Nem járt sehová, nem fogadott senkit. * Erdőssy halála óta egy félév telt el. A fiatal asszony életében mi sem változott. Egy napon Aggházyt jelentette be nála, kit férje temetése óta nem látott. Budoárjában fogadta. Sokáig szótlanul ültek. Magát Aggházyt meglepte az a néma fájdalam, az a mély gyász, mely olyan jól illett ahhoz a halavány archoz. — Emmi! — szólt végre a férfi. Hali kan, szinte susogva ejtette ki a nevét. Az assony összerezzent. Büszkén, megi vetőleg nézett a férfira, de nem szólt semmit. — Emmi! — szólt ismét a férfi. — Hallgasson meg. Hát még anyitsem érdemlek? Emlékezzék a múltra.