Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-19 / 16. szám

hölgyek csoportokba verődve tárgyaltak a gyorsirászatról, komoly, meglett férfiak, a gyorsirászatnak hivatott mesterei, szintén gyorsírászati kérdésekről folytattak eszmecserét. A pálya udvaron minden egyes vonat megérkeztekor kis diák csoportok vártákversenyző társaikat, mig a központ és a vidéki gyorsíró körök kiküldötteit s közéletünk kitűnőségeit városunk vezető férfiai és a pápai gyorsírókor elnöksége fogadták. A város már vasárnap ékes lobogó (.liszt öltött, ezzel is kifejezést adván vendégszeretetének, s meg vagyunk győződve, hogy vendégeink körünkben jól érezték magukat s tőlünk a legjobb emlékekkel távoztak. Az ünnepély húsvét másnapján a ref. főiskolának ez alkalomból feldíszített tornacsarnokában folyt le. Az óriási terem zsúfolásig megtelt az országos gyorsiró-versenyek szokásos látogatottságát messze felülhaladó versenyzőkkel és a Iegdiszesebb közönséggel, melynek soraiban ott láthattuk még a vidéki küldöttségeket, mint a helybeli társaskörök képviselőjét és városunk intelligentiáját. Először dr. Antal Géza a főiskola igazgatója lépett a szószékre és emelkedett hangú beszédben üdvözölte az ünnepélyen megjelent gyorsírókat és üdvözölte az ünnepély fényének és jelentőségének előmozdítására megjelent Hegedűs Sándor v. b. t. t. az egyházkerület világi főgondnokát; a kultuszminiszter képviseltjét P a p p Sándor kir. tanfelügyelőt és a többi nagy számban jelen volt notabilitásokat. Utánna dr. Kapossy Lucián a főiskolai gyorsírókor elnöke vázolván a gyorsirászat fontosságát üdvözli a gyorsírókor nevében a vidékről nagy számban megérkezett gyorsirő fiatalságát és a budapesti központi gyorsiróegyesiilet kiküldötteit. A megnyitó beszéd után dr. Halász Zoltán orsz. gyűlési gyorsíró a kör volt ifjúsági elnöke s tiszteletbeli tagja lépett a szószékre. A pápai közönség mint régi ismerősét élénk éljenzéssel fogadta. Markovits Ivánról a magyar gyorsirászat megalapítójáról, mesteréről tartott nagyérdekü s becses előadást, tömören, mesterileg világításba helyezve a mester életét, működését és kijelölve annak helyét a magyarnemzet kultúrájában. Az alapos tanulmányra és mély érzésre valló előadást a közönség lelkesült tapssal jutalmazta. Ezután dr. F a b r o Henrik az 0. M. Gy. PL elnöke tartotta meg előadását „A gyorsirászat és az emlékezet" czimmel. A gyakorlati példákkal megvilágított és a praktikus életből vett hasonlatokkal s ötletekkel élénkített előadás mindvégig lebilincselte a hallgatóságot. A gyakorló gyorsíró működésének bemutatása pedig élénk tetszést aratott, .•Utánna Schor Ernő bölcsészettan hallgató értekezett a gyorsirászat ügyének állásáról a középiskolákban, különös tekintette] a pápai gyorsirókörre. Magasztalólag említette fel a minden magyar gyorsíró hálájára méltó önzetlen működést, a melyet e körnek tanár elnöke, dr. Kapossy Lucián hosszú éveken át kifejtett. A felhangzó éljenzés és taps egyaránt szólt az ügyes és érdekes előadásnak és a kiváló tanár elnöknek. P o ngr á c z József theológus előadása következett ezután a pápai gyorsírókor 25 éves történetéről. Ügyesen csoportosította az eseményeket, vázolta a küzdelmeket, amelyek e kör történetének tartalmát képezik ; elismerőleg emelte ki azon férfiak nevét, a kik e kör megalapítása s felvirágoztatása körül érdemeket szereztek. E közben történt egy kedves jelenet : a szegedi gyorsírókor által kiküldött 2 ifjú lépett dr. Kapossy Lucián tanár elnök elé és rövid szavakban üdvözölve a<í érdemes elnököt, átnyújtotta neki a szegedi gyorsírókor által kiállított díszoklevelet. Mindannyinak igaz öröme telt e kedves jelenetben, hogy a buzgó, önfeláldozó fáradozó visszhangra és méltányolásra talált nemcsak a központban, hanem a vidéki góczpontokon is. A szegedi gyorsírókor, mely egyike az ország legelső gyorsiróköreinek maga magát tisztelte meg azzal a ténynyel, hogy Kapossy Luciánt disztagjai sorába iktatta. Dr. Heimler József ti. jelölt a kör volt itjusági elnöke kihirdette ezután a correct stenograra pályázatok eredményét, a mely szerint az ország minden részéből beérkezett vitairási pályamű közül az első dikába, ott feküdt az urának a huga, a kis púpos Anikó. Kíméletlenül fölrázta és őrült, össze-vissza szavakban rimánkodott, hogy vegye magára az ő szégyenét, mert itt van Ferencz, az erdészlegény s mindnyájan pusztulni fogiiak, ha az urával találkozik. Engedje, hadd meneküljön az ablakon keresztül. A leány csöndes álmából fölriasztva nehezen értette meg, hogy miről is van szó. Annál rettenetesebb volt azt a bizonyosság. Iszonyatos harcz törte össze a szivét. Nemcsak bátyjának a gyalázata fájt, hanem a legényt is siratta. Azt a legényt, a kit ő hívogatott titokban, ha bátyja nem volt otthon, a házhoz, mert, az ángya elhitette vele, hogy utána jár és most tudta csak meg. hogy annak a gonosz asszonynak a szeretője. Becsületes, tiszta lelke elborzadt a gondolattól is, hogy a világ előtt az ő fejere szálljon az elkövetett bűn gyalázata. De nem volt idő a habozásra. Az aszszony halk jajveszékeléssel könyörgött s emlékeztette az édes anyjára, mi lesz azzal ha vér fog folyni a családi házban. A leány megborzadt s nem is gondolkodott tovább. Mindenre ráállott, de esküt tétetett az asszonnyal a boldogságos Szűzre, hogy hű feleség lesz. Kinyitotta az ablakot. Ferencz kiugrott s leiramodott a patak mentén. A gazda a futás zajára figyelmes lett. A golyó nem találta, de a lövés fényénél fölismerte az erdészt, a ki annyi galibát szerzett neki az uradalmi erdőkben a favágásnál. A meneklő eltűnt s midőn a férfi be rontott a szobába, húgát találta a nyitott ablaknál. Az asszony már szobájában volt s tette magát, mintha akkor ébredne föl. A dühös ember nem kért magyarázatot. Anikó reszkető teste, könyes szeme s az egys'zál szoknya, a miben előtte állott, eleget beszélt. Rekedtes kaezagással rivalt a félhalott gyermekre : — Nézze anyám, a kis czipóhátu lányát, az imádságos szentet, éj idején fogadja a legényeket az én házamnál. A szegény jó öregasszonyt megderj illesztette a rémület s nem volt ereje, hogy i egy védelmező igét is mondjon. Csak aki kor sikított föl, midőn Anikót a hajánál | fogva dühös szitkok kilóditolta saját édes testvére az éjszakába s bezárta mögötte az ajtót. Az asszony nagy jószívűséggel kidobott pár rongydarabot észrevétlenül az ablakon. A mivel elmehetett szolgálatot keresni. A szenvedést a lelki kínokat tűrte panasz nélkül, csakhogy a

rbátyja rá ne jöjjön a saját gyalázatára. Es boloog volt, ha olykor hallotta, hogy milyen szépen él hegyek kőzött a fürészes a feleségével, a mióta az fajtalan, púpos teremtést a házától. Rettenetes volt a megtorló igazság ezért a szent hazudságért. Egy estefelé a faluba, a hol szolgált, bement az édes anyja. Szegény már akkor is inkább hallott volt, mint élő teremtés. Elsírta, hogy most mar tud mindent, a mit már ezelőtt is sejtett, hogy az erdész a menye szeretéje s nem leányáé. A jó szive vezette rá. Két nappal ezelőtt szürkületkor kilopózott az asszony a szobából, csak ugy könnyű szerrel a fürészházba. A jó öregasszony féltette a meghűléstől és nagykendőt vitt utána. Pedig nem volt szüksége a melegítőre. A fürészház tűzhelyén lobogott a láng s annak fénye mellet látta meg a boldogtalan fiának feleségét egy idegen férfi ölében. Az idegen férfi pedig Ferencz volt, az erdészlegény, a kiért a leányát akkor, azon a rémes éjszakán elüldözték a háztól. Most már jajgatott, tépte a haját. A leánynak kellett egy kis életet verni belé, hogy térjen haza, mig visszajön a havasról a fia, a hová gerendát csúsztatni ment. A kis szolgagyerek már el is ment érte. Otthon a bűnös asszony észrevehette, hogy tudja gonosz titkát, vagy az öreg támadt reá nagy keserűségében s egy borzalmas percben megfojtotta becstelensége kiáltó tanúját. Ezt a rémes történetet élte keresztül lelkében az áldozat holttesténél a reszkető asszony és a siránkozó leány. Odakint megindult szél s behozta a szobába a távoli falubál a lélekharang csöndes kongását, a közelben pedig szán csilingelt. Zuzmarátál boritra lépett be a fiatal gazda. Komor, bánatos arcza még sötétebb lett, midőn anyja holttesténél megpillantotta elkergetett húgát. — El attól a tiszta asszonytól, te piszkos személy, — kiáltotta s nekirohant, hogy saját kezével lódítsa el. Ekkor elébe ugrott a felesége s összetett kézzel kérte, reá emelve könyben uszó nagy fekete szemeit: — János az égre kérlek, anyád holteste mellett bocsáson meg haragos szived a testvérnek. — Soha, — mordult zordonan vissza ! a férfi, — az en testvérem már halott. S | jat (40 kor.) Kövi Arisztid főiskolánk VI. tanulója nyerte el, a második dijat (30 kor.) Jaszenovits Géza jogh. Bpestről; a harmadik dijat (20 kor.) T u s c h á k Ignáez magán hivatalnok Bpestről; a negyedik dijat (10 kor.) M ó z e r Gyula oki. gyorsíró tanár Vas-Szalonokról. A levelezési correct stenogrammon közül az első díjra szintén főiskolánk növendéke Kövi Arisztid találtatott érdemesnek, azonban a bizottság tekintettel arra, hogy ő a felsőbb fokon nyerte az első dijat, ezen körülményt felemlítve, őt dicsérettel tüntette ki. Az első dijat (25 kor.) Schüfcz János (Szeged) nyerte el. a második dijat (15 kor.) Antal Ferencz (Sopron), a harmadik dijat (10 kor.) Bognár János (Pápa) s a szépségdijat (10 kor.) Sclmabel István (Sopron). Ezeken kivül e versényen mintegy 400-an nyertek elismerő oklevelet. Az eredmény kihirdetése után H e g ed ü s Sándor az egyházkerület világi főgondnoka szép szavakban emlékezett meg a gyorsirászat és a gyorsírók jelentőségéről, méltányolta a gyorsírók működését, a finta'ságot további kitartásra buzdítva az ünnepélyt berekesztette. Az ünnepély bevégeztével a közönség a Mezei Béla színigazgató társulata által rendezett díszelőadásra távozott a színházba, mely alkalommal a „Czigánybárót" adták. Az előadás végeztével a gyorsírókkal együtt a közönség a Griff szálloda termeibe vonult, hol kedélyes vacsora után, jó czigány zene mellett közel éjfélig együtt maradtak, mig azok, akik az ugyanekkor rendezett táncmulatságon is résztvetek, hódolva a pápai hölgyek szépsége s szeretetreméltósá»ának dacára annak, hogy másnap reggel 8 órakor kezdődő versenyen a legtöbben részt akartak venni — kitartottak és a mulatság csak a reggeli órákban ért véget. Az első négyest 46 pár tánczolta. A tánczmulatságon a következő hölgyek vettek részt. Asszonyok. Báródy Gézáné, Benczelits Erzsi, Benedek Adolfné (Győr), Bermüller Alajosné, Bottka Jenőné, Czuppon Elskné, özv. Farkas Jánosné, Galamb Józsefné, Hanauer Zoltánné, özv. Hanig Ferenczné, özv. Horváthné, Jakab Gyuláné, Kakas Ferenczné, dr. Kapossy Luciáimé, Koritscho-