Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-19 / 16. szám

ner Fülöpné, özv. Kováesics Sándorné, Körmendy Béláné, özv. Kuthy Lukácsné, Langraf Zsigmondné, Migály Károtyné, Neuhauser linréné (Kis-Cell). Németh Imréné, Patkó Ahtalné, Prauer Károlyné, özv. Regnerné, Sz. Galamb Böske, Szokoly Ignáczné, Sehőn Ignáczné, Vikár Kálmánné, Yillcsek Jánosáé. Leányok. Armuth Józsa (Budapest), Bobrovniszky Mariska, Bottka Emma, Czuppon Ilona és Margit, Cserkuty Ilona, Farkas Gizella, Fodor Böske, Frank Gizella, Galamb Laura, Geiger Edit, Gross Mariska, Hannig Gizi, Horváth Janka, Jakab Irén, Jerabek Paula (Bpest), Kakas Gizi és Irén, Kapossy Edith, Komjáthy Dóra, Koritschoner Irén, Koritschoner Margit, Kováesics Lenke, Kováesics Karolin és Terus, Migály Ilonka és Mariska, Neuhauser Bözsi, Németh Ilonka, Patkó Etelka, Piurkovszky Mária, Prauer Irén, Radó Vilma (Bpest), Regner Ilona és Mariska, Schauersitz Margit (Bpest), Sehőn Helén és Teréz, Slidi Aranka és Vilma, Szente Janka (Győr), Szokoly Sári, Zsoldos Irén. * Maga az irás verseny az ünnepély második napján történt meg a dr. Fabró Henrik elnöklete alatt összeült bizottság előtt. Elsősorban is a legmagasabb fokon a 300 szótagos versenyen résztvevők mérték össze fegyvereiket és producáltak minden tekintetben kielégítő és szép eredményt. — Sajnos azonban, hogy a dijak odaítélése és a munkák osztályozása tekintetében felmerült nézeteltérések miatt s tekintettel az elkövetett formális hibákra a bizottság véleménye megoszlott s akként határozott, hogy ez alkalommal a dijakat ki nem adja, hanem előterjesztést tett aziránt, hogy a mostani feltételekkel egy később' meghatározandó időben ujabb verseny tartassék. A szokásos országos irás verseny 9 órakor kezdődött, melyen a résztvevők 3 csoportba osztva 220—180 és 150 szótag percnyi sebbességgel diétáit szövegeket Írták 5 percig. A versenyirás délután 2 óráig tartott es a bizottság, a mely ezután csakhamar Összeült, munkáját csak a későesti órákban fejezhete be a résztvevők nagy száma miha azonnal nem takarodik, a kocsissal dobatom ki. Az asszony átölelte az őrjöngő férfi nyakát s fülébe súgva, kérlelte addig addig mig belenyugodott, hogy Anikó, a huga legaláb a teruetesig maradjon a háznál. A szegény lánynak majd a szive szakadt meg a szörnyű komédia alatt. Egypárszor már kinyitotta a száját, hogy elmond mindent a bátyjának, hadd öltözödjék föl az ő lelke és aztán temesse el mindnyájukat az összedűlő ház. De nem volt bátorsága hozzá, csak csöndesen sirdogált ő az anyja fejénél, a férfi pedig az ágy lába előtt hullott térdre. Az sem tudva mit tesz, összehúzta a fodrokat a halott nyakán, mintha el akarná leplezni a gyilkos valót. Lassan leereszkedett az este. Az aszszony meggyújtotta a mécset a pitvarban vacsorára teritett. A férfi alig evett valamit. Anyját siratva is eszében volt a házukon esett gyalázat. Ha más valaki lett volna az az ember, akkor elmegy hozzá és kéri, vagy kényszeríti, hogy vegye feleségül bugát ha már szégyenbe hozta. De az erdészlegénynyel, halálos ellenségével nem tehette. Csak a felesége, ez a gyönyörű szerelmes szép asszony tartja vissza most is, hogy ne egy golyóval váltsa meg házuk becsületét. A lelki gyötrelmek s az egésznapi elcsigázó munka elbágyasztották a kemény férfit, szempillái leragadták, a test is, a lélek is kívánta a pihenést. Az asszony észrevette és gyöngéd szóval kérte hogy pihenjen le. Ott vetett ágyat a halottas szobában, töltsön még egy utolsó éjszakát anyja közelében a szerető férfiú, O meg Anikó elhálnak a kis kamrában. att. Az eredmény itt is minden tekintetben páratlan. Különösen a vidéki góczpontok a gyorsirászat fejlesztésének eme meleg ágyai produkáltak oly jeles fiatal erőket, a kikre méltán büszke lehet a nagy GabelsbergerMarkovits iskola és akik a jövőre, mint praktikus gyorsírók igen szép eredményekkel kecsegtetnek. Beadott 156 munka, ezek közül az első (220 szótagos) fokon kettő, a második (180 szótagos) fokon egy, a harmadik (150 szótagos) fokon pedig tíz teljesen hibátlan volt. Az első fokon az első és második dijat megosztották Tihanyi László (Sopron) és Pongrácz József theológus (Pápa), hibátlan munkálatai közt. Tihanyinak jutott egyúttal a legszebb és legszabatosabb pályanyertes stenogranum külön dija : a harmadik dijat Székely Mihály (Szamos) nyerte, a második fokon az első dijat Bründl Károly (Sopron) hibátlan munkálattal, a másodikat Schütz János (Szeged), a harmadikat Weinberger Leó (Bpest), a hölgydijat Radó Vilma (B.pest), nyerték, a harmadik fokon dijat nyertek : Kronstein Béla (Bpest), Ungár Ernő (Bpest), Spitz Márton (Bpest), Schnabel István (Sopron), Zimmc-r Ferencz (Sopron), lí )senberger Nándor (Pápa) Marusak Dezső (Sopron) Bálint Antal (Bpest), Willheim Imre (Bpest), Várady Lajos (Pápa), és a hölgydijat Armuth Józsa (Bpest). Könyvjutalmat és dicséretet számosan nyertek minden fokon. Ezen nemcsak quantitativ hanem qualitativ is oly kimagasló eredmény méltóan állítja élénk azon buzgó munkálkodást, a melyet nemcsak a központi országos magyar gyorsiróegyesület, hanem a vidéki gyorsiróegyésíiletek is és ezekközött elsősorban a pápai gyorsiróegylet dr. K apossy Lucián tanárelnök vezetése alatt, mily kiváló eredményt producál. Színészet Pápán, Mezei Béla színigazgató husvétvasárnapján kezdte meg városunkban teljesen újonnan szervezet színtársulatával a tavaszi évadot. Az eddigi bemutatott előadásokból Ítélve | arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a tárEloltoíták a mécsest s a szobából erös lélekzés jelezte, hogy alszik a kifáradt szegény ember. De a nők nem tudtak aludni. | Anikó szüntelenül sirt fekhelyén, az asszony pedig le sem feküdt, ott állott az ablak mellett. Künn a telehold hideg fénye nappali virágot árasztott a téli tájra. Az asszony kitekintett s hirtelen egész testében összerezzent. A fürészház körül a hó esi Hágok sziporkázó lényében egy sötét alakot látott bujkálni; keblére szorította kezét, hogy ki ne törjön a rémült sikoltás. A gépház felöl sajátságos tompa hang hallatszott, forma, mint mikor a harkály kopog a száraz fákon. Ez volt a jeladás. Tanácstalanul állolt egy darabig, majd elszántan indult az ajtó felé. Ekkor már fölugrott a leány is. Hallotta a jelt, tudta, honnan jő és kinek szól az. — Boldogtalan, most is rohansz a bűnbe, midőn halva fekszik az urad anyja, a te áldozatod, — súgta az asszony fülébe egész magánkívül. Könyörgő, akadozó hang siránkozott: — Engedj, csak most egyszer még soha többé. Megtiltom, hogy erre jöjjön, de egyszer még beszélnem kell vele. Engedj! — Nem, nem engedlek, — kiáltotta Anikó s átfogta a bűnös asszony derekát, de az könnyen lefejtette magáról a vézna karokat s kirohant az éjbe. Anikó pedig odatámoiygott az ablakhoz s onnan nézte, bogy mint tűnik el a fürészházban. Többet már nem is akart látni. A házőrző eb mérges csaholásba kezdett, Az ember mellét nehéz fojtogató álom sulat igen jó erőkkel rendelkezik, sőt vannak a társulat tagjai között egyesek, kik a vidéki színészet büszkességei közé számíthatók. Nem tagadjuk, hogy az eddigi bemutatott előadások, között voltak kifogásolni valók is, de aki ösmeri az újonnan szervezett társulatok kezdetleges nehézségeit, azok az esetleges összjáték és precíz előadások hiányait, ezen körülménynek fogják betudni. Ezen kezdetleges hiányok minden újonnan szervezett társulatnál észlelhetők és igy ezen társulat jóhirnevét sem érinthetik. Reméljük, sőt megvagyunk győződve, hogy ezen nehézségeket leküzdve, a társulat közönségünk legmesszebbre menő müigényeit képes lesz kielégíteni. Ami közönségünket illeti, nem mondhatjuk, hogy valami nagy pártolásban részesítette a társulatot, de a hangulat után ítélve bizton reméljük, hogy a társulat vonzóerejével a közönség pártolása is fokozódni fog. Ez már nálunk igy van szokásban. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Vasárnap bemutató előadásul „Gyerekasszonv" népszínmű került színre elég szép számú közönség előtt. A címszerepben Kállay Jolán a társulat Subrette primadonnája mutatkozott be, ki már megjelenésekor meghódította a közönséget. Bájos és vonzó egyénisége, kellemesen csengő hangja és felülmulhatlan temperamentumos játéka jellemzik művészi egyéniségét, melyet közönségünk egész estén át elismert és tüntető tapsokkal honorált. Tűzzel és vérvei énekelt dalait több Ízben meg kellett ismételnie. Partnerja Szarvasi Jénő volt, ki índispositója folytán gyönyörű baritonját nem tudta érvényesíteni. Ernyey János csinos alak és Selyem Ferkó szerepében eléggé ügyes volt. Kedves volt Barna Jolán Mariska szerepében ugyszinte derültséget keltett Nagy Imre mint molnárinas. Baiázzy a tőle megszokott rutinnal játszta a plébános szerepét. Az előadás vontatott volt ugyan, de közönségünk a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott az előadás sikeréről. Hétfőn délután „Náni" népszínmű ment szép számú közönség jelenlétében. A címszerepet Várady Margit rendkívüli kedvesen játszta. és a közönség, folytonos tapsaira reászolgált. A közönség mulátatására Beczkóy és Nagy Imre vállalkoztak és annak minden tégy ötörte, az ugatásra fölriadt s magára keritte a bekecset, hogy kinézzem. A pitvarajtónál tovább nem juthatott, mert ott térdelt előtte a huga s össszetett kezekkel kérte, hogy ne menjen ki most késső éjjel, mert könnyen baja eshet. A férfiban rémes gyanú támadt. Eltolta útjából a leányt s fölkapva a rövidnyelü áesszekercéjét, óvatosan indult a fürészház felé. Anikó pedig betámolygott a halott anyja ágyához. Gyilkos fájdalom nyilait szivébe s borzadva vette észre, hogy nemcsak a bátyja, de a legény miatt is reszket. Rémült sikoly szállott át a rengetegen s a fájdalmas jajszónak visszhangja támadt benn a szobában is. Nemsokára bejött a férfi, de alig látszott valami fehér belőle, a vér ugy ellepte. Odament az ágyra borult leányhoz s megcsókolta a homlokát engesztelődve, bocsánatkérően. Egész szelid volt a hangja, midőn megszólalt, még csak nem is reszketett. — Megboszultalak édes húgom, tisztán áll a mi becsületünk ! A leány egy rettenetes pillantással felnyitotta a szemét, de hangja már elakadt. A férfi pedig még egyszer mégcsókolta kedveseit s az ajtóból szólott vissza : — Temesd el anyánkat édes húgom, aztán jer utánam, tul a hegyeken Moldovába. De az ágyon akkor már két halott feküdt.