Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-12 / 15. szám

ménnyel nézünk elébe a szini évadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Mezei színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csak, hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. Ily auspiciumok mellett várjuk teljes reménnyel a színtársulat működését. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindég hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelligenciája eléggé tudja már, melyik társulatot kell respektálnia ? Nem a pessimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat. Nem. Hanem képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönbözteti. Nem frázis, de igaz fény, hogy Pápa vái'osának messze földön híre van, hogy Thalia papjait, ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kísérte. Időszerűnek tartjuk most, midőn Mezei Béla jóhirnévnek örvendő színigazgatót és társulatát körünkben üdvözölhetjük, egy s mást elmondani, hogy mi kötelesség háramlik reájuk és mi kötelessége a városunkban megalakult szinügyi bizottságnak. Csak is ugy és akkor lehetséges a közönség érdeklődést felhívni és ébrentartani, ha a színtársulat és a szinügyi bizottság karöltve egymást támogatja. A társulat első sorban teljes arn* bitiójával arra törekedjék, hogy a bemutatandó színműveket jól betanult és összhangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az, hogy a kerekded előadás már maga a "siker és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tűz, a sziuészi lelkesedés is járul a közönség tapsainak és pártfogásának eredménye nem maradhat el. Fel tehát Thália pap és papnői legyenek rajta, hogy kicsiny és nagy örömmel keresse fel a múzsa hajlékát és önök lelkesedése bizonnyal át fog ragadni erre a közönségre, mely évtizedek óta kész örömmel áldoz a művészet oltárára. Ami a szinügyi bizottságot illeti, tudtunkkal mindent elkövetett, hogy társulatunk existentiája jelenlegi évadban biztosítva legyeu. Az ő lelkesedésükkel fellelkesítették Pápa város műértő közönségét oly annyira, hogy rendkívüli simpátiával és jóakarattal fogadja a társulatot és ha a társulat is hivatásának tudatában lesz, akkor fényes eredményt jósolunk a tavaszi évadnak. I)e ezzel az egy eredményei még nem teljesítették minden kötelességüket. A szinügyi bizottságnak az egész sziniévadban folyton kötelessége aktióban maradni. Kisérje az egész sziniévad alatt jóakaró figyelemmel mindazokat a mozgalmakat, mely a színészet és a közönséget együttesen érdeklik. Legyen a szinügyi bizottság szerető gárda, mely a ! hozzá érkező vendégeket igazi ma, gyar vendégszeretetével lássa el, hogy I mikor a bucsu órája elérkezett, az | itt tartózkodás jó sokáig emlékébe I maradjon a gárdának és vendégeinek egyaránt. Felszólalásunk — a színi évad kezdetén — apropos. Eme felszólalást a jóakarat sugalmazta tollúnknak. A sajtó kötelessége mindenütt jött magyarnak nem lett volna kül detése e földön ? Hiszen hosszú tizszázad alatt mindig csak küldetésünknek éltünk. Légvára .voltunk a keresztény Nyugatnak a pogány Kelettel szemben s e küldetésünk mellett, akárcsak az Igazság fia, magunkkal nem törődtünk. És eladtak és koporsóba zártak bennünket. Hanem hiába! Föltámadunk mindig és föltámadunk ezután is, mert nem múlhat el a földön az Igazság és minden sötétség fölött győzedelmeskedik a világosság. Talán nem támadtunk még fel véglegesen. Talán a ragyogó, káprázatos harmadnap, amely az evangéliumi tanítás szerint eljő, még nem virradt ránk teljesen. De föl fog virradni. E nemzet, e társadalom már bölcsőjében hordta az égi feltételeket, amelyek mellett a öolgotha — ut szenvedésein át el kell jutni az örökkön-örökkévaló — föltámadásig. És föltámadunk ! Sziniévadunk kezdetén. Már napokkal ezelőtt megjelelitek a falakon azok a falragaszok, a melyek az őszi színházi évad kezdetét jelezték, — s a melyekkel Mezei Béla színigazgató előzetesen is jelenteni kívánta a pápai közönségnek, hogy húsvét vasárnapján átveszi nálunk birodalmát, — a pápai muzsacsarnokot! A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy kitűnő erőkkel fog rendelkezni s így teljes rehittem létjogosultnak ezt a gyanút, mivel láttam, hogy két hét óta éppen cseppet sem kereste á velünk vagy bárkivel való ismerkedést, Hanem azért hangsúlyoztam, hogy ön személyesen jött ide, mivel oknak provokáltam cserébe a^ért, hogy én személyesen akartam átvenni öntől az imakönyvem amit szándékosan hagytam a padon, hol ön ült. Mit szol a kihívó nyilatkozatomhoz? A férfi meglepetve nézte az Éva mosolytól derűs, elmés kis arcát. Rendkívülinek találta ezt a nyilt, harczra kihivó, de egyszerűen őszinte vallomást. Éva gyorsan folytatta: — Igen, míg ön kerülte, én kerestem az ismerkedést; és bár a legnaivabb, banális iskolásleányfogást vettem elé, lám: mégis elértem a célomat. Most már nincs más mód, önnek. A férfi kény szeritettnek látszó udvariassággal. de tulajdonkép most már érdeklődve meghajolt újra es az Éva szavaiba belevágva, bemutatta magát. — Dr. Dános ügyvéd vagyok, Erdélyből. Éva kezet nyújtott és kötekedve tovább beszélt. Volt a hangsúlyában, az üde lényében valami bájos pikáns és választékos kacérság, ami ugy hatott a férfire, mintha távolról lengő gyönge illat csiklandozná minduntalan. Az etikett most ugy kívánná, hogy én is megnevezzem magamat. De én az eddigi egész életemet a szalonokban : a konvencióbábok Mekkájában töltöttem el és ott belefáradtam a sok illik, nem illikbe, a formaságba, a kimértségbe: most undorral futok a sablonos, automata-nevelő etikettül. Meg aztán az idillikus kerethez jobban talál, ha csak a keresztnevem mondom meg. Fenyőerdő miiliőben — egy Éva. Kérem, nevessen ; látja, milyen romantikus hajlamú vagyok. Éva nevemet vallásosai! szentimentálisnak vagy operett tónusban lrivolnak is veheti: Éva — tetszik ? nem? nem feltétlenül szükséges elárulni ! Hogy asszony vagy leány vagyok-e ? Ha asszonynak hisz, sokkal novelesztikusabb a helyzet; ha leányr nak: regényesebb. Mindenesetre a mai ideges, kapkodó, türelmetlen korban sokkal megfelelőbb a novella, mert nem kivált olyan hosszú lélekzetet, mint a regény. Gondoljon asszonynak, akkor nyugodtabban mer velem beszélgetni, nem fél attól, hogy férjjelöltnek nézem. Aztán meg maguknak: férfiaknak sokkal érdekesebb, mulatságosabb is egy asszony, akinek — a férj kezébe tett eskü által — diplomát állit ki a társadalom arra, hogy szabadabban, fesztelenebbül frivolabb módszerrel viselkedjék és beszéljen minden férfivel. A leányok unalmasak maguk előtt hagyományos ártatlan képükkel, szentimentalizmusukkal, melylyel rakonczát vetnek a szanzsén hajlamú férfinyelvekre. Hanem én szemrehányással illetem szegény fejét az egész neme hibájáért, pedig csak azt akartam indokolni, miért érdekesebbek az asszonyok. Végeredményben : én érdekes és mulatságos akarok ön előtt lenni ezért tanácslom, hogy asszonynak higyjen. — Igen, ön most nagyon kíváncsi lehet, hogy ki vagyok én! Talán, ha egy kicsit felkeltettem az érdeklődést, elmegy a vengégkönyvhöz és megnézi belőle a nevemet ; azután a nővérem nevét és gondolkodóba esik azok felett. — A nővérem neve igy van bejegyezve : Szentjádi Jolán. Azért mondom meg, hogy megkíméljem a fáradságtól. Szentjády : az ura neve. Az én nevem igy van beirva: Hilár Eva. Sem több, sem kevesebb. Lehet gondolkozni felette. Azalatt a kis lány a nevelőnővel rég visszaszaladt az anyjához. Éva pedg lassan, észrevétlen megindult a lovagjával feléjük. Mikor odaértek, bucsuzóul nyújtotta a kezét Dánosnak, de az élénken teléje fordult: — Kérem, ne indítson útnak addig, mig a nővére ő nagyságának be nem mutat. Éva nevetve felelte : — És ön fenn akarja tartani a kierőszakolt ismeretséget. Figyelmeztetem, hogy a hozzám tartozókat informálni fogom az önnel, szemben felvett titokzatos szerepemről. Ön sokkal barátságosabb, vagy talán sokkal könnyebben kíváncsivá tehető, mint gondoltam ! * Éva az erkély párkányán ült és erősen fogta a vastartó-oszlopot. Dános hall-