Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-12 / 15. szám

felemelni szavát, hol a célirányossal ellenkező faktumukat tapasztal. Most is felemeltük. És hisszük, hogy szavunknak meglesz az óhajtott sikere. Elfogulatlanul, részre hajlás- és érdek .nélkül vesszük bonckés alá a történendőket. De kritikánk nem semmitmondó, üres fecsegés lesz. Hiven, városunk műértő közönségének igényeihez arányítva fogjuk Ítéletünket kimondani. Mert a közönség szolgálatában állván, ez a közönség méltán és joggal megkövetelheti tőlünk az igaz, a való tények konstatálását. Arra fogunk törekedni, hogy a színtársulat és a szinügyi bizottság együttes hathatós működését lapunkban elősegítsük, hogy a nagyközönség tudomást vegyen arról, hogy Pápa városában fönnen lobog a színészet iránti lelkesedés és a rossz pénzügyi viszonyok dacára is e falak között fényes eredményeket ért el a magyar színészet. Adja Isten, hogy ugy legyen ! A közönség köréből,*) Yáradi Géza a „Pápai Közlöny" 1903. április 5-iki számában a „Veszprémvármegye" e. lapot támadja egy nyilatkozatban, melyben annak pápai tudósítóját is bántja, kijelentvén, hogy az „nagyon is rosszul volt informálva .... lapját felültette .... stb." Kénytelen vagyok ugyanitt nyilatkozni, megjegyezvén, hogy egyidejűleg a „Veszprémvármegye" is foglalkozik ez ügygyei. Én a hirt az „eltűnt ezres"-ről nem magam csináltam, hanem hallottam. Mi tudósítók sok hirt adunk lapunknak, melyről mi is csak hallomás után értesülünk, sahir *) A köz'eményért a felelősség a beküldőt terheli. valószínű. Hozzátettem, hogy ezt igy beszélik, s hogy ez ügyben vizsgálat folyik, amint igaz is. Nem neveztem meg a szereplőket s mint tényt csak annyit mondtam, hogy „a kaszirnő a dutyiban van, s a kávés is fel lett jelentve". Vájjon melyiket kívánja e tényekből megcáfolni Váradi ? Mint a „Veszprémvármegye" pápai tudósítója csak annyiban vétettem, hogyVáradi iránti kíméletből nem írtam meg: 1., hogy Váradi Vinkóvits Sándor vendéglőst, ki akkor vendége volt, tettleg bántalmazta, 2., hogy másnap Galambost, tehát egy másik vendégét, ki ezt az eljárást nem helyeselte s gáncsolta, — megverte és kidobta, 3., hogy a „vendéglősök, kávésok . egylete Váradi eljárását elitélte s csak a vizsgálat befejezését várja, hogy köréből Váradit kizárhassa. 4., hogy a nyilatkozatot, melyet S. K. —i ispán adott neki, személyesen hozta el magának —ró!, hová másnap kikocsikázott Váradi, (ugylátszik igen kellett), 5., hogy a rendőrségnél napokon át nem lehetett kihallgatni, mert az idézést nem lehetett neki kézbesíteni, mivelhogy nappal nem tudták megtalálni, éjjel meg nem kézbesítenek, 6., hogy rendőri assiztenciára volt szükség, mert az általa bántalmazott Vinkovits S. egyleti tagtársai, a mészárosok és hentesek fiatalabb segédeinek megtorló intézkedéseitől kellett tartania . . ., szóval soka.! nem írtam meg, s ez volt a „felültetés". Kijelentem, hogy ezt meg is bántam, s legközelebb, ha a vizsgálat befezést nyer az egész ügyet ujra az újságba viszem, s akkor semmit sem fogok elhallgatni, s igy lapomat „felültetni" többé nem fogom. A „Veszprémvármegye" pápai tudósítója. A mis Sí hétről. Legutóbbi alkalommal jeleztem, hogy „jönnek" most már mint tényt konstatálom, hogy „megjöttek a fecskék". Midőn ezen jelentésem a nyilvánosság elé kerül, már mindannyi fészkébe vonult és otthont alapítottak a tavaszi évadra. Nehezen ment a fészekrakás, mert bizony-bizony bajos nálunk lakást kapni és főleg nehéz a színtársulat tagjainak, mivel mint idegenek ezen városban, nem ösmerve a helyi viszonyokat, ugyancsak „bevásárolnak" a lakás választásban. Megnehezítette a helyzetet még azon körülmény is, hogy érkezésükkor csak ugy zuhogott az eső és ebben a zord időjárásban alig várták, hogy fedél alá jussanak és nolens-volens kapkodták a kínálkozó alkalmat egy-egy üres lakás biztosítására, félve attól, hogy mások jönnek és kikonkurenciázzák a lakást. Érdekes epizódok is játszódtak le az ilyen lakáskeresések és kiadásoknál. A lakásadó minősítés szerint állapítja meg a bérösszeget. Ha elsőrendű színésznő reflektál a lakásra és kinézi belőle, hogy megtetszett a lakás — srófol egyet és a szokásos bérösszeg duplájával áll elő, melytől egyelőre nem tágit, de alkudozásokba bocsájtkozva végeredményében mégis a színésznő lesz becsapva. Egyes bérbeadónál nem a minőség, hanem a mennyiség lesz tekintetbe véve. Világosan szólva azt nézik mennyi ékszerrel rendelkezik az illető színésznő ? Hosszú aranyláncz, brillant gyűrűk, fülbevalók stb. ezek mérvadók s ily alkalommal hamarább lesz megkötve az üzlet. Színésznél már simábban megy a kötés. Ilyen alkalomnál a podgyász mennyisége és a fellépés imponál és ezen az alapokon a lakás átvétel „gemaeht". Más nóta járja ugyan akkor, ha a színész családos, mert ilyenkor az apróság, a konyha dualizmus és más ilyen közös célok lesznek kikötve, melyekhez a színészeknek bele kell nyugodniok — a kényszer hatása alatt. Ezen lakás hajsza mizériát növeli azután az úgynevezett „fogd megek" kik ilyen gatva állt mellette. A kurszalouból keringő zene szűrődött át a kétszárnyú üveges ajtón. Az alattuk és körülöttük nyúló sötét kertből ^csendes nyári estieső permetélő nesze hallatszott. Az üvegajtó átlátszó batisztfűggönye átengedte az erkélyre a terein fényét. Dános kivette az óráját és mormolta: — Őt perezczel mult negyed tíz. Tiz óra ötven perczkor indul a vonatjuk. Éva nyugodtan ujra kigombolta utiköpenyét. — Másfél óránk van még itt. Dános izgatottan dugta helyre az óráját, megállt közvetlen Éva mellett és komoran kérdezte: ' — Egyáltalán nem akarja megmondani, hogy hová utaznak, hol van az otthonuk ? Azt már megtudtam a pénztárnál, hogy Pestig váltották meg a jegyet. Éva pajkosan közbevágott: — Hja, ebben az esetben Pest lehet, a világ közepe, a honnét mindenfelé visz gőzös! Ebből ugvan nem sokat tud. — De hátha én azt mondom, hogy magától akarom megtudni, hová menjek utána. Éva kaczagott. — Ugyan! Utánam akar jönni, nem volt elég a fürdői flirt? Hát az uracskámra nem gondolna? Vagy talán éppen gondol reá, holmi önmaga "előtt még be nem vallott agancsdiszitési tervvel. Ohó, abba nekem is lesz egy kis beleszólásom. Nem fogja megtudni, hogy hol az otthonom, mert eddig a fürdői ismerős nőnek csupán udvarolt, de ezentúl az asszonyt akarná rossz útra vezetni. Biztos vagyok benne, hogyha józanul meggondolná önmaga előtt elpirulna. — Józan ésszel ! — dörmögte a férfi. — Hol van most a józan eszem, mikor olyan nagyon szeretem. Éva leszökött a párkányról és a Dános vállára tette a kezét. — No lássuk, mennyire szeret és kit szeret: engem, az egyéniségemért vagy a férjes asszonyt, aki nem veszélyes? Feleljen őszintén a kérdéseimre. Maga még most sem tudja, ki vagyok. Mondjuk, hogy van uram és elválok tőle; elvesz-e akkor feleségül ? Dános sötéten nézett szemébe és szenvedélyesen felelte : — Még a csábító bélyegét is elviselem, csakhogy a feleségem legyen. — Mondjuk, hogy özvegy vagyok, s szabadon rendelkezem magam felett! Dános megfogta a kezét és mosolyogva kezdte csókolni. — Mondjuk, hogy leány vagyok? Dános szeméből egy őszinte lelkes villanás esett a beszélő Évára. — Önmagát szeretem, minden mellékgondohit nélkül. Éva merészen szembeállt vele és mindkét kezét a férfi vállaira tette. — Jól van, maga szeret engem, de az i iránt nem is érdeklődik, vájjon én szere: te m-e ? Mert most már megmondom. Hilár í Éva egy nagyon kitanult, cselszövő leány, aki asszony szerepet játszva, kerítette raa| gát hálóba, addig-addig, amig a szerelmét is kifondorkodta. Leány akinek czélja volt. : Leány, akinek czélja volt, hogy előbb-utóbb j férjet kerítsen magának. Kierőszakolta az ismeretségét, a szerelmét, a házassági igéretét egy olyan embernek, a ki máskép észre sem vette volna. — Mit szól ehez, Dános ? Látszólag keserű igazságokat mondott és mégis inkább komikus páthoszszal és ragyogó huneznt arczczal, mint ironikusan. Dános megdöbbenve nézett reá. Nem tudott áttekinteni a szövevényes gondolatmenetén, hogyha már tényleg ilyen furfangosan szőtt hálóval fonta körül, annélkül. hogy ő észrevette volna, most miért nyitja fel a szemét. De Éva most már önérzetesen felegyenesedett. Ne ijedjék meg. Igaz, hogy olyan férjet akartam, aki engem szeressen, de hogy magát én is szeretem és nem csupán az vezetett az aranyos háló szövésében, hogy férjhez menjek, arról meggyőződhetik ha eljön Pestre az otthonomba, a szalonunkba, szétverni a tekintélyes hozományomra vadászó uracsok nagyszámú éhenkórász hadát. És nyíltan a Dános szemébe nézett.