Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-12 / 15. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fii 1 HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Föltámadunk ! Húsvétját ünnepli a keresztény világ. Az evangeliumi kö lyvek szabatosan magyarázzák e nap erkölcs ethikai jelentőségét, mely nem más, minthogy minden gonoszság fölött gyözedelmeskedhetik a jó, minden sötétség fölött a világosság. Hengergessenek nehéz sziklakövet az igazságra s őrizzék koporsóját bár a zsarnokság zsoldosai, a kő szétnyílik s az igazság diadalmas, ragyogó, fehérfény*) szárnyon röppen ki. Erejétől földre vágódnak, világosságtól magvakulnak a sirőrző zsoldosok. így mondja az Evangélium és az apostolok igéje szent, dönthetetlen. Mióta a kereszrefeszitett, sziklasírba zárt Igazság föltámadt, a hosszú évszázadokon át az Evangélium tanítását igazolta minden pillanat. Az Igazság ereje nagy, földöntúli és valamikor bizton föltámad. De mikor? Az Evangélium igy irja : — Es harmadnapon föltámada !. Harmadnapon tehát. Ez a harmadnap, auiely már annyiszor eljött és még el fog jönni számtalan sokszor, valameddig csak sirba zárják földön az Igazságot. Minden elnyomott igaz eszmének, minden sziklakővel lezárt igaz ügynek elérkezik egyszer a föltámadása az a bizonyos harmadnap, amelyen klasszikus alakot ölt az Evangélium gyönyörű p a r a hol áj a. Vájjon mikor jő el a mi harmadnapunk ? E nemzet, amelyen anynyiszor zárták sziklasírba, mikor fog már véglegesen föltámadni ? Ki tudná megmondani ? Hiszen talán az Igazság fiának sem kellett annyit szenvednie, annyit verejtékeznie a szenvedések olajfás hegyén, mint ennek a hányatott nemzetnek. Hányszor eladták, hányszor koporsóba zárták ! Megjártuk a koponyák hegyét, amelyen véreink fejei hevertek, éreztük a keresztfeszités kínjait, s Mohácsnál, Világosnál sirba zártak. r Es élünk. Föltámadunk mindany. nyiszor, mert mienk az Igazság. Evangeliumi sors ez. A születésünk jegyzett et a tenger szenvedéseknek, de ugyancsak a születésünknél váltottunk | jogot az örökkön-örökké való föltámadásra. Mert nagyszerű születés volt az. Az a csodálatos és óriási lépés, amely a pogány oltárok mellől a magyart az egyedül fejlődés képes, müi veit keresztény világ szentegyházába vezette, volt létünk kezdete, születéj síink pillanata. Most, egy elmúlt ezredévnek ködös távlatából nézve i szinte káprázatnak tetszik ez a história valóság. Aminthogy csakugyan rrgyogó káprázat, sejtelmes csoda. Ugyanaz a csoda, amely az Igazság fiának születésénél az egyszerű istálló felett megállította útjában a csillagot, amely a született gyermeket isteni küldetésre rendelte. Ki vitatná azt, hogy Ázsiából T J^ tt C Zi ^ (Pfitap &va. Az erdőszéli fenyvesuton egy vézna, sápadt asszonnyal haladt karonfogva Éva. Idegbeteg volt aviaszsárga a sszony és a beesett, halália váló alakja mellett viruló ellentétet mutatott a csillogó, kuruczszemü, ruganyos járású, formás nővére. Beteget kímélő lassúsággal sétáltak az erdei forráshoz. Majd előttük, majd utánuk labdázva szaladgált egy pajkos, egészségesen gömbölyüképü kis leány, a nevelőnőjével. A forráson tul haladtak, egy ledöntött fatörzsből faragott padig, ahol Éva plaidet teritett ki és vigyázva ráültette a nénjét; a felhajtott takaró szögleteivel gondos szeretettel gyöngyölte be a lábait. A kis leány, puha czicza módon, a beteg asszonyhoz simult. — Mamus, megengeded, hogy az Eva néni poharával én is igyam a forrásvízből ? Mamus! Es hízelkedve körüldoromboita. Az anyja fáradtan intett és hárman visszaindultak a forráshoz. Tüdőtágitó, friss fenyvesillat vette körül őket. Bent az erdő csipkekoronás fái közt mókusok mászkálták és fütyölt a vigkédvü sárgarigó. A kis leány rakonczátlan élénkséggel tiporta a lába elé került vörössárga-fejü gombákat, s az útra lehullt fenyőtobozokat gyűjtötte a kötényébe. Szembe velünk az uton, a sétány sűrűségbe olvadó végénél egy szélesvállu, magas, határozott lépésű férfi tartott feléjük. Megállt egy vaskosabb törzsű fa mellet és a szeme fölé emelve kezét fürkészően nézte a forrásnál bíbelődő társaságot. Éva vizet fogott fel a kövek és csonka fántasztikus szobrokkal körülvett vizérből. Odanyújtotta a Babusnak és azután elnézett a vibráló, zöldfényü levegőbe. A nevelőnő pedig vadászatot rendezett egy repülő késői cserebogárra. A férfi gyorsan nekivágott az útnak és egyenesen a nevelőnőhöz lépett. — Kisasszony, ezt a könyvet az imént a sétatéri padon felejtette ő nagysága. — Évára mutatott a tekintetével. — Szíveskedjék átadni. Kötelességemnek tartottam. Éva már akkor ott termett s a könyv után nyúlt. — Köszönöm uram a fáradságát. Min ahogy ön kötelességének tartotta személyesen utánunk hozni, én viszont magam akarom megköszöni. A „Személyesen" szót hangsúlyozta és a férfi csaknem gőgösen kiegyenesedett miatta. Ugy érezte, hogy szemébe csapták azt. mintha tolakodva kereste volna az ismeretséget. — Bocsánat, — mondotta kedvetleuül, — kötelességemnek csak azt tartottam, hogy a könyvet visszaszolgáltassam ; személyesen pedig csupán azért hoztam, mert azt gondoltam, hogy ő nagysága zavarása nélkül, a baba kisasszonyának adhatom át. Udvariasan meghajlott, hátralépett és büszkén a közelebbi ismeretség feltolása nélkül, menni akart. De Éva élénken, a diszkrét kötekedésnek gyönge árnyalatázal felkaczagott. — Ön tehát büszkén visszutasitja a gyors gyanúsításomat, mely szerint kereste volna az ismeretséget. Milyen dacos, önérzetes. Kérem, higyje el, hogy én legkevésbé gyógy-cognat-ját 'ji palack 5 kor, , palack 150 Az első Tiiesti Cognnc párlali in;ézet (D^stiller.) CAMIS és STOCK BAR- i r . , , ..

u. ... .. .. . Kapható Pápán : Karlovitz COLABAN TR1EST MEL mely francia módszer szerint készült es az általános ausztriai gyógy- Adojf y gyógyszertárában és LETT ajánlja belföldi szerészegyesület kísérleti állomása ellenőrzése alatt áll. Oswald János füszerüzletében.