Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-01-04 / 1. szám

Közlöny" utat tört magának városunk és megyénk közönségéhez

} hanem tény az is és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny" számot tesz és általánosan elismerik, hogy a vidék legnagyobb és legjobb hetilapja között foglalj helyet. Évek nehéz, következetes, önmegtagadó munkájában került ez eredmény, de meghoztuk, mert közönségünkért tettük, hivatásunkért áldoztuk. Jól esik tudnunk, hogy közönségünk, ha szeret is kritizálni, de mégis méltatja fáradozásainak. Ám e téren megállapodás, megnyugvás nem lehet. A célok, melyekért lapunk küzd, az évekkel, az elért eredményekkel növekednek. És ha a „Pápai Közlöny

u a vidéki hírlapirodalom terén ma már valami, bevaljuk őszintén, hogy szeretnénk még több, még nagyobb lenni. És hogy ezt elérhessük, fordulunk az újév beáltával a közönséghez, az olvasóhoz azzal a kéréssel, hogy ne elégedjenek meg lapunk megkritizálásával, hanem mindenki, aki csak megteheti, tartsa kötelességének azt szellemileg és anyagilag is támogatni. Bátran elmondhatjuk, hogy becsülettel megszolgál az előfizetés fejében, önzetlenül, ambiczióval, jóakarattal, felvilágosult hazafiasággal

; idegsorvasztó ernyedetlen munkával. Hogy ily vége-szakadatlan munka közben olykor félrecsúszik a toll, vájjon ki háborodnék föl ezen! Nem a hibán kell örökké rágódni, hanem tehótömeget lehetetlen egy vagy két nap alatt keresztültörni. Bálintfi belső örömmel győződött meg erről és sietett a hírt megvinni Idának. — Ida most arra kérte Bálintffyt, hogy szeretne levelet vagy üzenetet küldeni szülőinek, hogy ne aggaszsza őket távolléte. Bálintífy örömmel ajánlotta föl szolgáját e czélra, aki rögtön a levél megírása után lóra ült és elvitte a levelet Nemesfalvára. — Hogy Bálinffyt megvette a leány szépsége, nagyon természetes, mert Ida tizennyolcz év körül lehetett, kecses, termete, gyönyürü aranyszőke haja,- arcza, mint a hajnalban nyiló rózsa. Eper ajka, gyöngy fogsora még talán nem lett volna elég, de kék szemeimben volt az a varázs, amely Bálintffyt lekötötte. * Három nap múlva megérkezett Ida apja. -- Egy zömök termetű, piros képű, kedélyes úriember, miután megköszönte Bálintffynak leányával szemben tanúsított vendégszeretét, meghívta Nemesfalvára és még amikor a szán elindult, akkor is hátra szólt: „Uramöcsém, el ne felejtsen meglátogatni". Bálintffy egyideig bámult a szán után, aztán nehéz szivvel ment be szobájába. Sehol nem találta helyét, anyja azt gondolta. hogy beteg, de minden kérdezősködésre kitérőleg felelt. Egy szép téli napon meglátogatta Miskolczyékat, ahol kitűnően érezte magát. Ida szebb volt, mint valaha. kinteni kell a végzett munkát. — A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felköltse bennünk az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt érdektelenséget ! A független sajtónak ezen harca nem könnyű. A nyílt és alattomos tá madások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell megküzdenie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és egyedül a közönség önzetlen támogatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek'a harcznak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog" bennünket visszerettenteni, hogy ugy, mint eddig férfias bátorsággal száljunk síkra a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektói és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdeké bon ! Lapunk előfizetési dija aránylag ; oly csekély összeg, mely — tekinteti tel az áltata előm jzditandó czélra — szóba sem jöhet — és meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek lőtörekvése, hogy hü tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. PoIIatsek Frigyes. A városi képviselőkhöz! Utóbbi időben lázas mozgalom indult meg városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, tö kéletesitésére. Ez a mozgalom a közelmúlt nagyszerű haladásából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevésből indult ki, hogy városunkban a fejlődés megkívántató feltételei teljes mértékben raegvannák, s okkal-móddal eltudjuk érni, hogy azok_ rövid idő alatt rendelkezésünkre is álljanak. Nagyon helyes s elismerést érdemlő ez a minden körben mutatkozó élénk érdeklődés, "mely fényes bizonyságul szolgál arra, hogy Pápa város intéző férfiai mennyire szivükön, leikükön viselik, annak megérdemelt haladását, fejlesztését. A városi tanács is sok tervet, jó gondolatot vett már tárgyalás, meg fontolás alá, s mindent elkövet, hogy a haladás, a fejlődés szükségszerű feltételeit minél tejesebb mértékben — a polgárok lehető igénybevétele nélkül — megteremtse. Reméljük is, hogy ez mihamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként áll a vidéki városok között — nemsokára teljesen lefogja vetkezni a mult idők kopott, toldott-foldott köntösét. Jenő kereste az alkalmat egyedül találkozni Idával, feltárni szivét elhatározását elmondani. Elérkezett az est és a télikert, melyben különféle délszaki növények és virágok csinos csoportokat alkottak, egyik szögletében borostyánnal körülvett lugas volt, fényesen volt kivilágítva és táncteremnek átalakítva. Pompás ajtó- és ablakfüggönyök a falon és a pazar fényűzés, nagy gazdaságra vallott. A vendégek karonfogva jönnek be. Itt megy Koltay ezredesné, világoskék selyemruhában, gyönyörű hajdiszszel, amely egn aranykigyót ábrázol gyémánt szemekkel. Ott jön Sárossy Ella,'a főispán leánya ragyogó toalettben, körülrajongva :egy sereg udvarlótól. A mamák elfoglalják helyeiket ahonnan gyönyörködni fognak a fiatalok táncában és terveket szövögetnek. Csak az, aki körül forog az egész társalgás, az nincs. De ime ! nyilik az ajtó és halványan lép be rajta Ida, petneházi Horváth János karján. A mamák suttognak, közbe-kozbe nevetgélve nézik a grófot, aki hosszú, szikár termetével sápadt arczával és beesett szemeivel ugy néz ki Ida mellett, mint a támasztó bot a rózsatő mellett. A gróf ugyanis komoly szándékkal udvarol Idának és ma éppen az eljegyzés estéje lesz. — Hogy van, gyöngyvirágom ? — kérdi a gróf Idát. — Sápadt mi a baja ? — Egy kis fejfájásom van, ennyi az egész, — szól Ida. A gróf éppen egy bókot mondott, midőn az inas hirtelen kihívja a grófot, Sürgönyt kapott, mely igy szólt: „A tönk szélén állok. Személyes jelenléted szükséges. Jöjj rögtön. Atyád." Halotthalványan olvassa a gróf a sürgönyt s rögtön elbúcsúzva, az első vonattal q1 utazott. Ekkor jött a kertbe Bálintffy, aki mostanáig nem találkozott Idával, bejött a kertbe körülnézni. A lugasban találta Idát, kisirt szemekkel. — Jenő, oh 1 — mentsen meg attól az embertől. Erőszakkal akarnak feleségévé tenni! Oh jaj nekem, utálom azt az embert ! Mentsen meg! Mentsen meg, a míg nem késő! Jenő megzavarodva nézett a szép leányra,,akinek jóllehet tengersok szenvedése volt egy pár nap alatt, de igy még szebbé, még vonzóbbá tette a szenvedés. — Jenő reszketett az prömtől, hogy ime az, aki után oly nagyon epekedett, itt van mellette s egyedül csak benne bízik. Megfogta Ida kezét s forró csókokkal illette s szinte öntudatlanul ismételgette : — Megmentlek, édesem megmentlek, kedvesem ! Ajkuk forró csókban egyesült s megpecsételték tiszta szerelmüket. Oh ! Mondd el, kedves angyalom, mi történt veled ? Egészen elfeledkeztem egyéniségemről. Tudom, hogy a kedélybeteg gróf tette ezt a dolgot, de jaj neki, ezerszer jaj, párbajra hivom és lelövöm de nem, gyilkos netu akarok lenni, csak megtanítom tiszteletre, becsületre. Majd meglátom, hogy ki lesz a győztes fél.