Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-03-02 / 9. szám

Közérdekű fii hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed érre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. H1RDETESEK es NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL — ÁRMIN könyvkereskedésében. Helyes uton. Nem kevés örömmel és megelégedéssel konstatáljuk, hogy lapunk legutóbbi számában a vasúti állomásunk kibővítése tárgyában tett felszólalásunk illetékes helyen nemcsak figyelmet keltettek, de a következmények után ítélve, teljes reményünk van ahhoz, hogy méltányos és jogos kívánalmainkat felsőbb helyen is elfogják ösmerni. Jeleztük legutóbb, hogy vasúti állomásunk kibővítése érdemében városunk polgármestere az érdekelt lakosságot, főlbg a kereskedő osztályt értekezletre hívja egybe, hogy ez ügyben velük értekezzen és a bajok mikénti orvoslásáról magának tájékozást szerezve, ennek alapján ezen kérdést a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzi. Nem csalatkoztunk városunk polgármesterében, amidőn teljes bizalommal fordultunk hozzá, hogy rövid terminus alatt liivja össze ezen értekezletet, amennyiben ez nem csak hogy igy történt, de az értekezletből kifolyólag o[y aktuálissá lőn téve ezen kérdés, bogy már a legközelebbi napokban egybehívandó képviselőtestületi közgyűlés ez érdemben konkrét javaslatokkal fog szemben állani. Hogy vasúti állomásunk ugy személy valamint áruforgalmi helyiségei nem felelnek meg városunk jelenlegi forgalmi viszonyainak azt tudtuk és azt legutóbbi felszólalásunkban érvekkel is bizonyítgattak, de hogy ily absurd állapotok uralkodnak főleg a rakodóhelyeknél, arról az értekezleten elhangzott panaszok utján vettünk tudomást és valóban csak azon csudálkozunk, hogy kereskedőink ezen hangos feljajdulása most jut a nyilvánosság elé, holott mint h dijuk ezen mizériák már évekkel ezelőtt ily jellegűek voltak. Az értekezleten a panaszok egész árját volt alkalmunk hallani ugy a személy valamint az áruforgalmi helyiségek szűk voltáról, de ezek között a legszembeöltőbb volt egyik kereskedőnek azon panasza, hogy kénytelen több izben a városunkba szánt „élő" szálitmányt Mezőlak állomásra dirigálni, mivel az ottani kirakodás és onnan Pápára való szállítás sokkal kevesebb időt igényel, mintha Pápa állomáson rakatná ki. Oly érvekkel támogatta ezen eljárását, mely teljesen praktikusnak bizonyult és ezt a rakodó helyeknek és a pályatest szük és a forgalomnak meg nem felelő helyzetnek tudhatjuk be: Ez az állapot nem csak tűrhetetlen, de elviselhetlen s reméljük, bogy felsőbb helyen is elfogják ösmerni azt, hogy ha 30 év előtt megfelelt is vasúti állomásunk a követelményeknek, jóllehet akkor sem egészen, de fokozatos fejlődésünk, ugyszinte helyérdekü vasutaink létésitése által, nemcsak személy, de áruforgalmunk nemcsak tetemesen, de mondhatni rohamosan emelkedett s igy a józan gondolkodás kell, hogy megkövetelje ezen abnormis állapot megváltoztatását. jfínJ — Alán futása, Fiatal, mindössze tizenhat éves volt az én szőke kis Árkádiám, mikor megismertem Őt. Mindketten diákok voltunk. Ő a IV. leánypolgári iskolába járt és én a gymnásium V. osztályában foglaltam le egy padot hol mint „hallgató" vittem a szerepet. Árkádiám édesapjának egy kis korcsmája volt a Kül-utczában, az én apámnak pedig oklevele volt a fiókjában. Tanító volt Fejérvármegye M** fészkében, és nem volt más kötelessége, minthogy szeretett fiával, — már mint velem — „könnyen" szerzett pénzt megfelezze, hogy az összegen annál könnyebben túladhassunk. * Egyszer, hol, honnan : csak betevődött a mi kis városkánkba egy okleveles tánczs illemtanár, névszerint Hórihorgas Joachim. Hamarosan elég sok tanítványt szerzett magának. Mikor megtudtam, hogy szép bakfisok is beiratkoztak, természetesen én sem maradhattam távol. Rögtön irtam édesatyámnak, hogy a minapában érkezett 2759 sz. miniszteri leirat elrendelte, hogy minden V. gymnázistának kötelessége a „Pallas Lexicon" első kötetét megvásárolni, hogy tudományszomját ezzel is segítsen részben kielégíteni. — Kérek tehát öt -pengő forintot, még pedig forduló postával, mert még csak egy darab van a könyves boltban, a többi már mind elkelt és ha ezt nem vehetem meg, ugy elbukom, és ha elbükum, főbelövö n magam, — ha lesz revolverre pénzem — meghalok és apám lelke is elkárhozik. Szegény megboldogult apára, — Isten nyugosztalja — sürgonyi'eg küldte a pénzt, csakhogy meg ne öljem magam. Az Őt pengőt, mint tandijat a tánczból és illemből azonnal átadtam Hórihorgas Joachim urnák s igy én is tanítványa lettem. Itt a táncziskolában ismerkedtem meg az én Árkádiámmal. — Inkább csúnyának, mint szépnek lehetett mondani, tehát nem is sok figyelmet pazaroltam reá. De a sors, ez a rakonczátlan és minden dologba magát beleártó Isten tudja micsoda, a dolog ilyetén állásának csak más fordulatot adott. Ugyanis egyizben a franczia négyesnél találkoztunk és a tour-d' main után sem akarta elereszteni tenyeremet. Ránéztem a kicsikére és szemeit elmosódni láttam. # A tánczóra befejeztével hazamentem és ez egyszer „gondolkodni" kezdtem. — Büszke is voltam magamra, mikor eszembe jutott Descartenak, a hires görög bölcselőnek mondása: „Gondolkodom, tehát vagyok". Kisütöttem, hogy Árkádia engem szeret. és hogy nem is csúnya. Másnap a tánczórán legelőször is vele tánczolfeam és számos jeles tulajdonságot fedeztem fel benne. Hangja ugyan egy kissé rezgős volt, mert nagyon vékony hajszálakból jött, de én ezt annak tudtam be, hogy szerelmi felhevülésben rezeg. — Tánczolni magnifique megtanult. Nem többször, mint két tuczatszor hágott tyúkszemeimre, mely fájdalmak oly jól is estek szeretni vágyó szivemnek. Ezt is szeretetéből keletkező zavarának és nem ügyetlenségének tudtam be. Már az első táncznál — egy kissé félénken ugyan — czélzásokat tett azokra a bakfisokra, akikkel, még mielőtt neki bemutattam magam, többet foglalkoztam. Ezek után biztos voltam benne, hogy e kis lány belém bolondult, nekem is jobban tetszett nap-nap után. — Már annyira mentem, hogy Árkádiám garde des damesjának, tuoniillik édesanyjának is én lettem a garde des dames-ja. Mindennap hazakísértem őket és ott is marasztaltak néha-néha korcsmájukban, mit szívesen is megtettem, mert hitelbe kaptam napjában két deczi bort. Az összeg fel is rúgott vagy 2'korona 40 fillérre, mivel még most is adós vagyok. A jó Isten majd megfizeti. A táncziskolában és azonkívül mindenki csak arról beszélt, hogy Dugaszi Alán