Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-02-16 / 7. szám

Ili. évfolyai Pápa, 1902. február 16. 7. szám Közérdekű fü hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Meddig Yárjunk még? Régi baj felelevenítésére vállalkozzunk, nem is egyszer tettük szóvá ezen tűrhetetlen állapotot, bele is nyugodtunk már azon reményben, hogy közigazgatásunk reformjával orvoslást nyerünk, de mindannyiszor, midőn közügyeink rovására ujabb és ujabb gátot látunk ama vármegyei gyámság miatt, kényszerítve vagyunk ezen kérdést szőnyegre hozni és az illetékes körök figyelmét ezen anomaliára felhívni. Nem megszólalási viszketegböl, hanem közügyeink iránti ügyszeretetből kifolyólag kénytelenek vagyunk vármegyénk alispánját ily alakban kötelesség teljesítésére felhívni. Több mint hat hónapja, hogy városunk adópénztáránál a számtiszti állás üresedésben van és napról-napra hitegetnek benuünket azzal, hogy az alispán a tisztújító közgyűlés egybehívására megteszi a szükséges intézkedéseket, de mindig csak ujabb és ujabb határidő megállapítását helyezik kilátásba. Eddigelé nem tapasztaltuk az alispán részéről városunkkal szemben az ily eljárást, sőt mondhatni közügyeink általa több izben hathatós támogatást nyertek és épp azért csudáikozunk, hogy egyszerre ily mostoha bánásmódot vagyunk kénytelenek tapasztalni. Reméljük, hogy az alispán éretten megfontolva felszólalásunk helyes voltát, — melyek elmondásában csakis közügyünk érdekét tartjuk szem előtt — be fogja látni felszólalásunk jogosultságát és a tisztújító közgyűlés egybehívására megteszi a szükséges intézkedéseket. Mostani felszólalásunk csak egyik végtagja annak a vármegyei gyámságnak, mely közügyeinket számtalan esetben megakadályozza azon korszerű haladásban, melyet utóbbi időben magunk elé tűztünk. Számtalan oly esetet tudnónk felsorolni, mely a gyámság következtében, kerékkötője volt városunk haladásának és fejlődésének s ha nem is dűltek dugába a tervek, de meglassította, megnehezítette az eljárást és ezt csakis közügyeink rovására Írhatjuk. Nagyon jól tudjuk, hogy közügyeink elintézésénél az előirt forma ságokat mellőznünk nem lehet. A rend a pontosság követeli az alakiságok megtartását. Ámde a kevésbé lényeges avagy ép lényegtelen formalitásokhoz való merev, túlságos ragaszkodás nemhogy előmozdítaná, de sőt gyakran hátráltatja a közügyet. Sajnos, utóbbi időben a vármegyei gyámság miatt nálunk nagyon is lábrakapott a formaságokhoz való skropulózus ragaszkodás. Ez okozza azután, hogy közügyeink elintézése csigalépésekkel halad előre s nem ritkán a legsürgősebb ügyek elé is, a formaságok vetnek ujabb és ujabb gátakat. Megesik, hogy mig egyrészről a városi hatóság eréllyel sürgeti bizonyos ügyek rend behozását és jóváhagyását, másrészről a megyei hatóIEtS w ÜZJ .uíbw. A regény vége, Mikor Kőváry Sarolta az után a különös válasz után, melyet hozzá újra visszatért egykori vőlegényének adott, öt hónap előtt ismét megbocsátott a fiatalembernek, Máriássyné, a nővére, gúnyosan vállat vont. — A te dolgod, —• szólott —• mindenki a sajat szerencséjének a kovácsa. De azt előre megmondom, hogy én nálam nem fogtok találkozni. Szentessy Gyurka nagyon szimpatikus ember, kellemes társalgó, jól tudja hajtani a lovait is, de — teljesen megbízhatatlan. Igen, igen, hiába nézzél rám olyan nagy kék szemekkel, megbízhatatlan a végletekig. Máriássyné megtartotta a szavát és Kőváry Sarolta öt hónapon át nem látta vőlegényét. Most, mikor újra szóba került közöttünk ez a dolog, a fiatal leány átölelte a nénje nyakát. — Ne féljen, édes — szólt azon a lágy, harmonikus hangján, amelyért Szentessy Gyurka egy időben elment volna a világ végére is, — nem hasad meg a szivem miatta. Magának, de csak is magának bevallom, hogy inkább a hiúságom van most kérdésben. Azt sem bánom, ha soha meg nem történik is ez a házasság, de azt akarom, hogy tudják, miszerint visszatért hozzám, mint egy megvert kutya. Máriássyné íélrehuzta az ajkát. — Akkor meg kár volt a múltkor elküldened magadtól, ott a fenyveserdőben. Hiszen akkor is utánad jött. Az ilyesmiben én nem ismerem a tréfát, s ha a Szentessy helyében lettem volna, ez után már nem teszek utánad egy lépést sem. — De maga édes, nincs a Szentessy helyében — válaszolt Sarolta mosolyogva — s ez, ugy látszik, szerencse. — Legalább is nagyon kétes értékű szerencse, ebben az esetben — veté ellen Máriássyné haragosan — és ha anyád lennék, most felpakolnálak és elvinnélek magammal külföldre, hogy hírét se halljad a ficsúrnak. ^ — De hát miért haragszik ugy rá ? — kérdezte Sarolta kérő hangon. — Hiszen sem a jelenlétével, sem a leveleivel nem háborgat. — Hiszen éppen ez az ; ha szeretnétek egymást, akkor minden kellene tőle levelet kapnod. — De hiszen nem szeretem ! , — Akkor ne játszsz vele. — Es Máriássyné a tükör elébe állt és a kezében tartott kalaptüt bele akarta tűzni kalapjába. De reszketett a keze s a tű a haj helyett a fejébe szűrődött. Ekkor fölszisszent és indulatosan dobbantott egyet a lábával. — Ez is miattad történt;-^- szólt huga felé fordulva, — mert annyi gondot okoztál már nekem az örökös szeszélyeiddel, a huszadik századba nem való idealizmusoddal, esztelen hiúságoddal, melyet büszkeségnek nevezesz, hogy valósággal dühbe jövök — valahányszor ez a szerencsétlen história szóba kerül. — Baloldalról ráütött a kalapjára, aztán a vállán keresztül visszanézett húgára, — No jössz, nem jössz ? — Siess, kérlek, egy kicsit! — Ott lesz Méry Pál is ? — Ott. — Akkor uem megyek — kiáltott fel a leány durczásan, és belevetette magát a hintaszékbe. — Hóbortos egy teremtés vagy, annyi bizonyos — szólt Máriássyné mérgesen, — — Ahelyett, hogy biztosítanád magadat, chimerák után szaladgálsz. Pedig Méry Pál komolyan érdeklődik utánad. Mondta. Sarolta izgatottan modta ? — Mikor mondta? Hol mondta? Milyen kifejezéseket használt ? — kérdezte hihetetlen gyorsasággal s megragadta nénje kezét. — Nekem mondta, tegnap délután hat óra tizenöt perez és három másodperczkor — ha azt kívánod, hogy pontos legyek. A kifejezésekre már nem emlékszem, de ugy rémlik előttem, hogy a szalonban merült fel köztünk ez a téma, s hogy akkor éppen ott ált a kandalló előtt, és a hátát melegítette. A többire nézve nem adhatok felvilá-