Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-02-16 / 7. szám

gositást. De liát ha úgysem akarsz eljönni velem, és ha annyira ragaszkodni a chitnerádhoz, akkor merőben érthetetlen előttem ez az érdeklődés. Vágy talán . . . — Ne találgasson édes. Maga úgysem ért a rejtvények megfejtéséhez. Valahányszor a lelkiállapotomat magyaráztam maga előtt, mindannyiszor kinevetett. Hiszen nem ismeri el olyasvalaminek a létjogosultságát, amit női büszkeségnek neveznek. — Dehogy nem. Csakhogy másképpen értelmezzük mind a ketten. Te ugy íogod föl a dolgot, hogy csak azért is megmutatod, hogy a felesége leszel annak az embernek. aki megsértett, — én pedig ugy, hogy egy ilyen sértés után az illető egyén megszűnik letezni rám nézve. Ez is, az is büszkeség. Chacun á son gout. — De hiszen én egy szóval se mondtam, hogy a felesége akarok lenni — szólt közbe Sarolta halkan. — Akkor miért váltottál újra jegyet ? •— De mikor ugy könyörgött, a régi szerelmünk emlékére. Istenem 1 Hát olyan érthetetlen ez ? Végre is azt a két esztendőt nem törölhetem ki az életemből. Annak az emléke beleásta magát a lelkembe, az agyamba, a szivembe. -— No hát az elégtételt megkaptad, visszajött hozzád, kért, könyörgött, sirt előtted, te visszafogadtad. Erre ő ismét közönynyel válaszolt, — hiszen nem irt ifeked időtlen idők óta! Most már kvittek vagytok. Ne állj tehát tovább gátlóul a saját boldogulásod elé, s ne áltassátok tovább egymást sem. Küldd neki vissza a gyürüt — azzal vége. ság a formaságokhoz való merev, görcsös ragaszkodás által ujabb és ujabb akadályokat gördít a már akcióba lépett városi hatóság elé. Hogy mindez nem mesebeszéd, arról azt hisszük városunk minden egyes polgára, ki közügyeinket éber figyelemmel kiséri, meg van győződve s elismeri ezen gyámság karos következményeit. Volt már több izben szó arról, hogy városunk kérelmezni fogja az önálló törvényhatósági rendelkezést, de az utóbbi időben nagyon is lábra kapott közigazgatási reform életbeléptetése reményében, ettől elállott, amelynek megvalósulásával reméljük, hogy ezen vármegyei gyámság alól fel leszünk mentve. Visszatérve a tisztújító közgyü- 1 lés egybehívására, ha az alispán hivatalos teendőiben gátolva volna rövid időn belül városunkba jönni és a tisztújító közgyűlésen elnökölni, ugy bizza meg városunk polgármesterét vagy pedig egy megyebizottsági tagot annak egybehívására és vezetésére. Ezt legjobb meggyőződésünk sugalta és reméljük, hogy az alispán is ily értelemben veszi ezt tudomásul. A megyei további gyámkodást illetőleg pedig azt hisszük, hosy városunk minden közügyért lelkesedő egyén velünk együtt érez, midőn azt hangoztatjuk, hogy : Közigazgatási reform jöjjön el minél előbb a te országod ! A pápai takarékpénztár, A pápai takarékpénztár, a vidéki takarékpénztárak e nesztora, 39-ik üzleti zárszámadását bocsátotta közre. Évről-évre megszoktunk emlékezni közgazdasági életünk kiváló tényezőjéről s pedig legalkalmasabb időpontot aligha válaszhattunk magunknak, mint most, midőn a lefolyt évi üzlet hü képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly fontos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek kielégítésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában, szóval egész pénzforgalmunk szabályozásában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézet évi zárszámadását figyelemmel kisérjük és arról megemlékezünk. Figyelemmel kisérjük ezt pedig már azon okból is, mivel ezen intézet üzleti menete egyformán érdekli nemcsak a kimutatásokat és igazgatósági jelentést kézhez kapó részvényeseket, hanem az egész nagyközönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betéteivel, részint élvezett hitelével ez intézet érdekkörébe van bevonva. Dicséretére legyen mondva a pápai takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltat okot arra, miszerint a közvélemény s annak hivatott tolmácsolja; a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletük Kezelési módja kifogástalan s minden alkalommal, ahol kulturális és jótékonycélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a pápai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskodásnak a vidéki pénzintézetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicséretükre legyen .mondva, mert bizony — bizony arra a vádra még sok apró takarékpénztár és bank — sajnos — nagyon is rászolgál. A pénzpiac helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondoskodik a hiteligények kielégitésériil, ami különben a tiszterséges üzleti versenynek üdvös eredménye is. — Azt én most már nem tehetem. . . hiszen akkor abban a hibába esném, melyért öt vádoltam. Nem, nem 1 Én csak várhatom, remélhetem, reszkető szívvel, türelmetlenül, hogy ő tegye meg ezt a lépést. De félek, hogy ez nem fog bekövetkezni. Addig pedig, a mig ez meg nem történik, meg vagyok kötve, és hiábavaló, édes, magának minden javamra irt flirtelése Méry Pállal. — De ez az ember szeret téged, s ostobaság volna tőled ezt az érzelmet megölni a lelkében a hidegségeddel. A hidegségemmel ? Oh édes, maga igazán vak. Maga nem ért ehhez. Maga férjhez ment az első szerelméhez és punktum. Az ilyen helyzetek sejtelmes üdvösségét, a betegségig fokozott izgalmát maga nem Ösmeri. Máriássyné felsóhajtott. — Ez valóhan terra incognita számomra. Ide én ném követhetlek. De hát ha igy érzesz, miért nem jösz velem ? — Keresnem nem szabad a találkozást. Ha Isten ugy akarja, úgyis megtaláljuk egymást. * E beszélgetés után Máriáisynénak egy pillanatnyi nyugta sem volt. Mély szánalmat érzett huga iránt, kinek lelkébe most egy pillantást vetett s kárhoztatta a — szerinte — ferde elveket, melyek boldogtalanságát okozhatják. Minden áron meg akarta öt menteni önmagától. Levelet irt hát vidéken szolgabiráskodó fivérének, s mivel nem tudott okosabbat kiEgy tekintet az intézet üzlet kimutatásara meggyőzheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentőségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életünk minden ágazatára lenditőleg gyakorol. Bár közgazdasági életünknek sok mi- . zeriája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bízzunk a jól situált pénzintézeteinkbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá. ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez * hű fog maradni s minden városunkat érdekiő dolgot magáévá téve, azt anyagi támogatással előmozdítani és sikerre is fogja vezetni. Az igazgatóság által beküldött 1901. évi zárszámadás részleteibe nem bocsájtkozunk és ahhoz kritikát sem füzünk. Alapos kritika gyakorlásához a belső ügykezelésekteljes ismerete lenne szükséges. Mi csak az üzlet, eredmény kimutatások után ítélünk mit megtehet — a mi segítségünk nélkül — a nagyközönség is. Az igazgatóság jelentéséből kitűnik, hogy az évi tiszta jövedelem 99*157 korona 22 lillér leszámítva ebből a takaréktökére 107

0-ot s a tisztviselői jutalékokra, hozzáadva a mult év jövedelem maradványát, marad rendelkezésre 78171 kor. 19 fillér. Az igazgatóság ezen rendelkezésre levő összegből 7200 koronát jutalmazásra és jótékonycélra, továbbá egy-egy részvény után 140 korona osztalékot, tehát 300 részvény után 42000 koronát, külön tartalékalapra 20000 koronát, nyugdíj alapra 4000 koronát s maradványkép ez évre 4971 kor. 19 fillért javasol. Ha a közgyűlés az igazgatóság ezen javaslatát elfogadja, ugy az intézet jelenlegi vagyona 622.346 kor. 83 fillért tesz ki. Hogy a pápai takarékpénztár ily fényes üzleti eredményt mutat fel nagy érdem illeti meg e tekintetben első sorban B e rm ü 11 e r Alajos intézeti elnököt, ugyszinte a kezelési hivatalnokokat, kik a rend, pontosság s szigorú ellenőrzés mintaképei, és reméljük is, hogy a f. hó 24-re egybehívott közgyűlés a bizalom és elismerés fényes bizonyítékaival fogják őket kitüntetni. találni arra kérte, hogy menjen át Szeníessy Gyurkahoz s vegye rá, hogy húgának visszaadja szabadságát. Nem szeretett ugyan a mások dolgába avatkozni, de érezte, hogy ez az egyetlen mjd reá hugá'nk lelkiegyensulyát helyre állítani. Utóvégre Sarolta már elmúlt husz éves, s most van virágjában. A vagyoni körülményei pedig nem engedik meg neki azt a lukszust, hogy a bizonytalanra várakozzék ismét, talán éveken át; pláne mikor a saját kijelentései szerint máinem is szereti Szentessy Gyurkát, akinek az alispánségra való chanceai örökös lumpolása folytán amúgy is halványodni kezdtek. — Itt tenni kellett, még pedig gyorsan. Ugyanaznap délután tehát, midőn fivérének a levelet elküldte, egyúttal Méry Pálnak is menesztett egy szűkszavú táviratot : „Ügy sikere biztos, komplikácziók felett győzedelmeskedünk. Számítson reám." Később estefelé, amikor társaság volt náluk és Saroltának énekelni kellett, Máriássyné titokteljesen egy ablakfülkébe vonta Méry Pált. Gyorsan, vázlatosan elmondta neki a fiatal leány életének szomorú regényét s csak arra kérte Méry Pált, hogy mostanában el ne utazzék a fővárosból, hogy ha csakugyan annyira szereti Saroltát, mint ahogy állítja — a kellő pillanatban kéznél legyen. A dolog nem fog krízis nélkül menni, — folytatta — sőt ahogy Saroltát, ismerem, egy kis könyhullatás is következik majd utána. De ez csak olyan lesz, mint a nyári zivatar, felfrissül utána minden. És akkor egy erőszakos vonással keresztülhúzzuk ezt az egész fejezetet.