Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-02-16 / 7. szám

gositást. De liát ha úgysem akarsz eljönni velem, és ha annyira ragaszkodni a chitne­rádhoz, akkor merőben érthetetlen előttem ez az érdeklődés. Vágy talán . . . — Ne találgasson édes. Maga úgysem ért a rejtvények megfejtéséhez. Valahány­szor a lelkiállapotomat magyaráztam maga előtt, mindannyiszor kinevetett. Hiszen nem ismeri el olyasvalaminek a létjogosultságát, amit női büszkeségnek neveznek. — Dehogy nem. Csakhogy másképpen értelmezzük mind a ketten. Te ugy íogod föl a dolgot, hogy csak azért is megmuta­tod, hogy a felesége leszel annak az em­bernek. aki megsértett, — én pedig ugy, hogy egy ilyen sértés után az illető egyén megszűnik letezni rám nézve. Ez is, az is büszkeség. Chacun á son gout. — De hiszen én egy szóval se mond­tam, hogy a felesége akarok lenni — szólt közbe Sarolta halkan. — Akkor miért váltottál újra jegyet ? •— De mikor ugy könyörgött, a régi szerelmünk emlékére. Istenem 1 Hát olyan érthetetlen ez ? Végre is azt a két eszten­dőt nem törölhetem ki az életemből. Annak az emléke beleásta magát a lelkembe, az agyamba, a szivembe. -— No hát az elégtételt megkaptad, visszajött hozzád, kért, könyörgött, sirt előt­ted, te visszafogadtad. Erre ő ismét közöny­nyel válaszolt, — hiszen nem irt ifeked időt­len idők óta! Most már kvittek vagytok. Ne állj tehát tovább gátlóul a saját boldo­gulásod elé, s ne áltassátok tovább egymást sem. Küldd neki vissza a gyürüt — azzal vége. ság a formaságokhoz való merev, görcsös ragaszkodás által ujabb és ujabb akadályokat gördít a már ak­cióba lépett városi hatóság elé. Hogy mindez nem mesebeszéd, arról azt hisszük városunk minden egyes polgára, ki közügyeinket éber figyelemmel kiséri, meg van győződve s elismeri ezen gyámság karos kö­vetkezményeit. Volt már több izben szó arról, hogy városunk kérelmezni fogja az önálló törvényhatósági ren­delkezést, de az utóbbi időben na­gyon is lábra kapott közigazgatási re­form életbeléptetése reményében, et­től elállott, amelynek megvalósulásá­val reméljük, hogy ezen vármegyei gyámság alól fel leszünk mentve. Visszatérve a tisztújító közgyü- 1 lés egybehívására, ha az alispán hi­vatalos teendőiben gátolva volna rö­vid időn belül városunkba jönni és a tisztújító közgyűlésen elnökölni, ugy bizza meg városunk polgármes­terét vagy pedig egy megyebizott­sági tagot annak egybehívására és vezetésére. Ezt legjobb meggyőző­désünk sugalta és reméljük, hogy az alispán is ily értelemben veszi ezt tudomásul. A megyei további gyámkodást illetőleg pedig azt hisszük, hosy vá­rosunk minden közügyért lelkesedő egyén velünk együtt érez, midőn azt hangoztatjuk, hogy : Közigazgatási reform jöjjön el minél előbb a te országod ! A pápai takarékpénztár, A pápai takarékpénztár, a vidéki taka­rékpénztárak e nesztora, 39-ik üzleti zár­számadását bocsátotta közre. Évről-évre megszoktunk emlékezni köz­gazdasági életünk kiváló tényezőjéről s pe­dig legalkalmasabb időpontot aligha válasz­hattunk magunknak, mint most, midőn a lefolyt évi üzlet hü képéről és eredményé­ről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly fontos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek kielégítésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában, szóval egész pénzforgalmunk szabályozásában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekei­nek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézet évi zár­számadását figyelemmel kisérjük és arról megemlékezünk. Figyelemmel kisérjük ezt pedig már azon okból is, mivel ezen intézet üzleti me­nete egyformán érdekli nemcsak a kimuta­tásokat és igazgatósági jelentést kézhez kapó részvényeseket, hanem az egész nagy­közönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betéteivel, részint élvezett hitelével ez intézet érdekkörébe van bevonva. Dicséretére legyen mondva a pápai takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltat okot arra, miszerint a közvélemény s annak hivatott tolmácsolja; a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletük Kezelési módja kifogástalan s minden alkalommal, ahol kulturális és jó­tékonycélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a pápai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskodásnak a vidéki pénzin­tézetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicséretükre legyen .mondva, mert bizony — bizony arra a vádra még sok apró takarékpénztár és bank — sajnos — nagyon is rászolgál. A pénzpiac helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mel­lett gondoskodik a hiteligények kielégitésé­riil, ami különben a tiszterséges üzleti ver­senynek üdvös eredménye is. — Azt én most már nem tehetem. . . hiszen akkor abban a hibába esném, mely­ért öt vádoltam. Nem, nem 1 Én csak vár­hatom, remélhetem, reszkető szívvel, türel­metlenül, hogy ő tegye meg ezt a lépést. De félek, hogy ez nem fog bekövetkezni. Addig pedig, a mig ez meg nem történik, meg vagyok kötve, és hiábavaló, édes, ma­gának minden javamra irt flirtelése Méry Pállal. — De ez az ember szeret téged, s ostobaság volna tőled ezt az érzelmet meg­ölni a lelkében a hidegségeddel. A hidegségemmel ? Oh édes, maga igazán vak. Maga nem ért ehhez. Maga férjhez ment az első szerelméhez és punk­tum. Az ilyen helyzetek sejtelmes üdvös­ségét, a betegségig fokozott izgalmát maga nem Ösmeri. Máriássyné felsóhajtott. — Ez valóhan terra incognita szá­momra. Ide én ném követhetlek. De hát ha igy érzesz, miért nem jösz velem ? — Keresnem nem szabad a találko­zást. Ha Isten ugy akarja, úgyis megtalál­juk egymást. * E beszélgetés után Máriáisynénak egy pillanatnyi nyugta sem volt. Mély szánalmat érzett huga iránt, ki­nek lelkébe most egy pillantást vetett s kárhoztatta a — szerinte — ferde elveket, melyek boldogtalanságát okozhatják. Minden áron meg akarta öt menteni önmagától. Levelet irt hát vidéken szolgabiráskodó fi­vérének, s mivel nem tudott okosabbat ki­Egy tekintet az intézet üzlet kimuta­tásara meggyőzheti még a laikus közönsé­get is arról a nagy jelentőségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életünk minden ágazatára lenditőleg gya­korol. Bár közgazdasági életünknek sok mi- . zeriája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bízzunk a jól situált pénzintéze­teinkbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá. ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez * hű fog maradni s minden városunkat érdekiő dolgot magáévá téve, azt anyagi támoga­tással előmozdítani és sikerre is fogja ve­zetni. Az igazgatóság által beküldött 1901. évi zárszámadás részleteibe nem bocsájtko­zunk és ahhoz kritikát sem füzünk. Alapos kritika gyakorlásához a belső ügykezelések­teljes ismerete lenne szükséges. Mi csak az üzlet, eredmény kimutatások után ítélünk mit megtehet — a mi segítségünk nélkül — a nagyközönség is. Az igazgatóság jelentéséből kitűnik, hogy az évi tiszta jövedelem 99*157 korona 22 lillér leszámítva ebből a takaréktökére 107 0-ot s a tisztviselői jutalékokra, hozzáadva a mult év jövedelem maradványát, marad rendelkezésre 78171 kor. 19 fillér. Az igazgatóság ezen rendelkezésre levő összegből 7200 koronát jutalmazásra és jó­tékonycélra, továbbá egy-egy részvény után 140 korona osztalékot, tehát 300 részvény után 42000 koronát, külön tartalékalapra 20000 koronát, nyugdíj alapra 4000 koronát s maradványkép ez évre 4971 kor. 19 fillért javasol. Ha a közgyűlés az igazgatóság ezen javaslatát elfogadja, ugy az intézet jelenlegi vagyona 622.346 kor. 83 fillért tesz ki. Hogy a pápai takarékpénztár ily fényes üzleti eredményt mutat fel nagy érdem il­leti meg e tekintetben első sorban B e r­m ü 11 e r Alajos intézeti elnököt, ugyszinte a kezelési hivatalnokokat, kik a rend, pon­tosság s szigorú ellenőrzés mintaképei, és reméljük is, hogy a f. hó 24-re egybehívott közgyűlés a bizalom és elismerés fényes bi­zonyítékaival fogják őket kitüntetni. találni arra kérte, hogy menjen át Szen­íessy Gyurkahoz s vegye rá, hogy húgának visszaadja szabadságát. Nem szeretett ugyan a mások dolgába avatkozni, de érezte, hogy ez az egyetlen mjd reá hugá'nk lelkiegyen­sulyát helyre állítani. Utóvégre Sarolta már elmúlt husz éves, s most van virágjában. A vagyoni körülményei pedig nem engedik meg neki azt a lukszust, hogy a bizonyta­lanra várakozzék ismét, talán éveken át; pláne mikor a saját kijelentései szerint mái­nem is szereti Szentessy Gyurkát, akinek az alispánségra való chanceai örökös lum­polása folytán amúgy is halványodni kezd­tek. — Itt tenni kellett, még pedig gyorsan. Ugyanaznap délután tehát, midőn fi­vérének a levelet elküldte, egyúttal Méry Pálnak is menesztett egy szűkszavú távira­tot : „Ügy sikere biztos, komplikácziók fe­lett győzedelmeskedünk. Számítson reám." Később estefelé, amikor társaság volt náluk és Saroltának énekelni kellett, Mári­ássyné titokteljesen egy ablakfülkébe vonta Méry Pált. Gyorsan, vázlatosan elmondta neki a fiatal leány életének szomorú regé­nyét s csak arra kérte Méry Pált, hogy mostanában el ne utazzék a fővárosból, hogy ha csakugyan annyira szereti Saroltát, mint ahogy állítja — a kellő pillanatban kéznél legyen. A dolog nem fog krízis nélkül menni, — folytatta — sőt ahogy Saroltát, ismerem, egy kis könyhullatás is következik majd utána. De ez csak olyan lesz, mint a nyári zivatar, felfrissül utána minden. És akkor egy erőszakos vonással keresztülhúzzuk ezt az egész fejezetet.

Next

/
Thumbnails
Contents