Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-12-28 / 52. szám

Közérdekű független hetilap enik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : KIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Az újév küszöbén. Lapunk legközelebbi száma a XlII-ik évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk répi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekeinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programműnk. Aki szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordulunk és fölkérjük, hogy lapunkat ugy erkölcsileg, mint — előfizetés által — anyagilag támogatni s szélei körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndicséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig megjelent számai közzen forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt, a melyet követtünk, a munkásságot, melyet kifejtettünk. Megtörténhetett, hogy nyíltságunk és szókimondásuuk egyeseknek talán egy egész kis körnek nem volt talán ínyére, de ezzel mi nem törődünk, mert mikor a város érdekeiről van szó, ott egyesek érdekei nem jöhetnek számításba. Tizénhárom éves pályafutásunk szorosan össze volt forrva a város és közönség érdekeivel. Örömmel és lelkesedéssel végeztük mindig munkánkat a közügyek terén, hogy ezáltal szolgálatokat tehessünk közönségünknek. Igyekeztünk ezen idő alatt felfogni Pápa és a vidék közönségének érdekeit, meglátni szükségleteit, megérteni szive kívánságát. Ezen programmal vállaltuk el a „Pápai Közlöny" szerkesztését, ebben az irányban haladtunk s ebben szándékszunk tovább is haladni. Hogy helyes volt programmunk, azt lapunk tizemhárom éves múltja igazolja. Azok, kik ösmeiik a vidéki sajtó viszonyait, meg fogják érteni, hogy mit jelent tizenhárom megszolgált esztendő egv vidéki lap életében, főleg pedig Pápa városában. Lapunk eddigi fennállása meggyőzött bennünket arról, hogy eddigi irányunk és irmodorunk olvasó közönségünk helyeslésével találkozott, s épen ez oknál fogva reméljük, hogy lapunk évről-évre gyarapodni fog, mivel ezentúl is küzdeni fogunk a közérdek mellett s attól egy jottányit sem térünk el. Hallottuk már többször hangoztatni, hogy az, a ki mások bajaival törődik a nélkül, hogy erre felkérték volna, avagy azért bármelyes elismerést várna, vagy nyerne : vagy bolond, vagy ujságiró s ez nálunk is beigazolást nyer. De mi ezt perhorreskáljuk, mi besoroztattuk magunkat a közügyek táborába, mi tollal, becsülettel kívánunk harcolni e téren. Pápa városában legjobban tudhatják, mily kellemetlenséggel, mily zaklatással s mily véremésztő munkával jár egy közügyeket önzetlenül szolgáló hii'Iap — mint a „Pápai Közlöny" — szerkesztése, s hogy mégis végzük e sisiphusi munkát azt az elv, a kitűzött cél érdekében tesszük. T ^ jK, C Z ^ &f \zft náfnunK ! . . . El kell válnunk. — Isten veled ! De azért azt el ne feledd, Hogy szivem mily hőn szeretett, Érted oly sokat szenvedett ! ? El kell válnunk. — Ez a végzet ? Szeretnünk egymást nem lehet! A te szived könnyen felejt. Felejts, felejts hát engemet ! El kel válnunk. — Legyél boldog! Mint az égen a csillagok. Törüld el az emlékemet, Elj boldogan, Isten veled ! (Egy ara naplójából.) Szülőim akarták ő beleegyezett, hogy három hónapi ismerettségünk után jegyet váltsunk. Ez meg is történt. Ö elmondta nekem a gyürü történetét, mit jegyben adott, hogy azt az ő szeretett kedves anyja viselte, szintén mint ara, sok-sok év előtt. Már rég elhalt szegény ! Ervin megfogadta, hogy ha egykor arája lesz, ezt a gyürü adja neki jegybe. Az én ujamra ugyan egy kissé nagv volt, ez bántotta kedélyemet, mert mindig le akart csúszni. De ily szent emléket örömmel kellett fogadnom, s nem tenni azt a megjegyzést, hogy az nagy nekem. Eljegyzésünk után néhány nap múlva Ervinnek el kellett utazni Bécsen fölül, családi ügyében, s oda lesz vagy három hétig. S'uj hivatalba kivánt lépni, hogy több jövödelmet kaphasson. Ugy volt, hogy csak három hó mulya, ősszel f tartjuk esküvőnket. Én könnyen beleegyeztem. Tudja isten, nem voltam én Ervinbe szerelmes, de mert müveit, kellemes egyénnek ismertem, gondoltam, hogy nem leszünk boldogtalanok, egyetértés, munkásság mellett. Én szigorú erényességben voltam nevelve, igazán nem tudtam, mi a kaczérság. Keveset beszéltem, sokat olvsstam s gondolkodni tudtam. Azt hallottam már, hogy a lángoló szerelem hamar véget ér, és jobb, ha a házasság rokonszenv s becsülésen alapszik. Azt hiszem ez meg lesz mi közöttünk. Én husz éves, Ervin már harmincz, már lehet okosságunk, tul leszünk az ábrándokon, s a való életet fogjuk szemünk előtt tartani. Ö sem látszott valami nagyon szerelmesnek, sőt elhitettem magamai, hogy egyáltalában csupán feleséget, élettársat keresett bennem, ki őneki gondviselője legyen. Tapasztalta, hogy nem olyan vagyok, mint más leányok. Szerény, otthonos voltam. Szóval, már én meg voltam ijedve a huszadik évem miatt, s mivel eddigi kéróim közt Ervin nyerte meg tetszésemet, hát, Isten neki, gondolám, felesége leszek. Amaz emiitett elutazása eiött felkért, hogy van kilenc kalitkával kedves madárkája, mind érdekes, nem tudná biztossabb kézre és gondra hagyni, mint ha nálam maradhatnának ! Az igaz, hogy én a madárkákat csak erdős mezőn szeretem hallgatni, sohasem tartottam kalitba zárva egyet sem, sajnáltam őket, szomorú rabság minden kis madár élete ugy elzárva. 1 ÜVIZ az egyedül elismert kellemes izit természetes liaskaj tószer.