Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-12-21 / 51. szám

lását komolyan előmozditotta-e ? Határozottan azt mondhatjuk, hogy észrevehető haladás nincs nálunk. Az utóbi időben megfogyott, piacunkat a drágaság és nagy vámok miatt kerüli a vidék, az iparpártolásról meg szó sincs. A magyar ipar és vele a helyi ipar pártolása -iránt megindított országos mozgalom egy gyenge fuvallata hozzánk is elhatott, a nagyhangú felhívás is megjelent, a város közgyűlése általános lelkesedéssel határozta el, hogy a helyi ipar pártolását elő fogja mozdítani. Ha magán érdekről lett volna szó, akkor bizonyára serényebbek lettek volna a városházán, bezzeg tudnak sietni nálunk akkor, a midőn egyéni érdekek kívánják. A közérdekű kérdések azonban é vekig is elhúzódnak, mire csak egy lépést tesznek is előre, sokszor azután el is maradnak. Nem mondjuk, hogy rosszakaratból nem csinálnak nálunk semmit, hanem a személyi érdekű kérdések foglalják le az emberek munkásságát, no meg hát a közügyért dolgozni csak szóval szeretnek, és a mikor a komoly munkára kerül a sor, attól mindenki fázik. A hatóság a társadalomtól, a társadalom a hatóságtól vár mindent. Azután pedig a biztatások egészen elbolonditják as embereket. Természetesen, hogy igy tönkre kell menni a város polgárságának és hogy inkább a tönkremenéshez, mint a haladáshoz van közelebb azt, ha komolyan szemügyre vesszük állapotainkat, minden téren tapasztalhatjuk. Hogy társadalmi viszonyok napról-napra rossabbak, azt nemasak mi kat, kinevezték a raínistériumba. Ez időtől szédítő gyorsasággal haladt. Egy évtized múlva „nagyságos" ur lett belőle. Tiz év alatt mindössze négyszer járt odahaza, minden évben egy-két levelet irt, újévkor, meg a névnapokra, annál többet se hallatott magáról. Egyszer azonban eltért a rendtől. Szokatlan időben, mikor sem névnap, sem évforduló nincsen, pecsétes levelett hozott a posta fiától. — E levélben tudatta az öregekkel, hogy négy héttel ezelőtt megnősült. Senkise volt hivatalos, szük körben folyt le az aktus, s őket azért nem hívta, meg mert nem akarta, hogy munkaidőben, ily messze, fárasztó utat tegyenek. Furcsa dolog volt ez az öregek előtt. De nem haragudtak érte. Elhatározták, hogy meglátogatják a fiút, legalább megismerik a „szép menyecskét." Igy irta ugyaniz a fiu. Ugy állapodtak meg, hogy először Gábor gazda teszi meg a nehéz utat. Előkereste a ruhái közül a legszebbet, Kossuth-kalapját, finom ránczu lakkcsizmájat, ünnepi gúnyáját, s mint aki nagy napra készül, elutazott a fővárosba*. Déli tizenkét óra lehetett, midőn Hajgató Gábor megérkezett Budapestre. Nem sokat okoskodott a nagy palotákkal, nem tűnődött a lázas utczai életen, hanem mintha odhaza lenne, kocsiba ült s az Andrássy-ut egyik palotája elé hajtatott. A kapu alatt olvasta a fia névjegyét. Második emelet 1. Megizzadt, mire felvergődött. Csengetett, csengetett, végre pár perez múlva megnyílt az ajtó. — Hajgató István nagyságos urat kemondhatjuk, de azok is belátják már, a kik az eddigi rendszer fentartásáért küzdöttek. Ma már mindenki látja, hogy mit érnek azok a biztatások, a mik- j kel még mindig altatgatják ébredező közönségünket. Be kell látni most már a polgárságnak is, hogy a bajokon csak ugy segíthetünk ha maga a polgárság fog a munkához s tevékenységével részt vesz abban, hogy a várost elmaradottságából kiemelje. Annyiszor és oly nagyon biztatták már polgárságunkat a viszonyok javításával, hogy most "már tudhatjuk mennyire bizhatik azokban, s hogy ha maga nem fog munkához, hát mit remélhet a jövőtől. Megelégedéssel látjuk tehát a legcsekélyebb mérvű közéleti tevékenységet is, a mely czéljához a kedvezőtlen á'lapotok megváltoztatását tűzte maga elé. A polgárságnak a közügyek iránt való érdeklődése oly jelenséget tár fel előttünk, a melyek egyedül lehetnek biztatók arra nézve, hogy ha városunk polgársága akarja, az egész vonalon meg fogja tudni változtatni a mai rossz viszonyokat. A „Pápai Önsegélyző Egyesületi Szövetkezet", A hitelszövetkezet, egy üdvös intézmény, melynek hiányát városunk iparos- és kereskedelmi osztálya már régóta érzi, és melynek l.étesitése eddig gátló akadályokba ütközött, mégis nemsokára létre jön, amennyiben ma ez ügyben az egyedül illetékes fórum. a részvényesek, közgyűlést tart, resem. A szobaleány csak nézte a vidéki atyafit, s nem tudta elképzelni, miért keresheti ez a mundéros ember a nagyságos urat, az é nagy gazdáját, kihez elegáns urak, méltóságos asszonyok, s finomabbnálfinom ab b látogatók járnak. Az ebédhez teritettek fel, mikor az öreg ur érkezett. A szobaleány bejelentette az idegent, ki fáradtan ült le az előszoba bársony kerevetére. Pár pillanat múlva megjelent a nagyságos ur. Csodálatában alig tudott szóhoz jutni. Összecsókolta édesapját, s karonfogva, a cselédség bámulata között, vezette be az ebédlőbe. A nagyságos asszony, ki kék selyem pongyolában ült az asztalnál, zavartan nézte a jelenetet. Remek alakja kiegyenesedett, gyönyörű arczát elborította a meglepetés pírja. Az osztálytanácsos ur bemutatta nejét ; nejének édesapját s általános csodálkozások közt megindult a beszélgetés. Csakhamar az öreg elébe is teríték került, melyet ő köszönettel megtagadott, miután „egy kurta korcsmában jól ebédelt". -— A vidékieknek rendesen jó étvágyuk szokott ám lenni, — hízelgett kedves hangon a nagyságos asszony. — Hát van is. Hanem az már bizonyos, hogy olyan jól még nem ettem, mint ma egy éve, amikor meg kellett érnem, hogy bírónak választottak. — Micsoda ? Gratulálok apa, gratulálok. Igazán örvendek neki. — A szép menyemasszony pompásan hogy az alapszabályokat véglegesen megállapítsa, illetőleg a már megállapított alapszabályok a törvényszék l által kifogásolt egy-két tételét igazítsa ki. Nem járatlan útra lépnek a szövetkezet megalapítói, nem szorul behatóbb tárgyalásra és magyarázatra az intézmény üdvös volta, az ipar, de kivált a kisipar és kereskedés felvirágzásának egyik legfőbb föltétele és emeltyűje tudvalevőleg az olcsó pénz, mig másrészt u társadalom jóléte érdekében szükséges, hogy az egyén a legkisebb megtakarított öszszeget is kellőképen és gyümölcsözően elhelyezhesse. Látjuk ezekből, hogy az intézmény létesítőinek már első lépése sem nélkülözi a tényleges állapotok felismerését és hogy ismerik az indokokat, hogy nálunk miért nem alakult át semmi sem az utolsó évtizedekben annyira mint a hitelszövetkezetek intézménye. Ha analisáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a társadalom a közgazdaság fejlődésének legnagyobb akadályát abban látta, hogy a hitelt mindenféle mesterséges korlátokkal akarták körülövezni. Ezért a szabadság hatalmas vé delme alatt kifejlődött ama közgazgazdasági rendszer, mely lehetetlenné teszi, hogy egyes individiumok a hiteladásában is monopolokat teremtsenek. Igaz, hogy a capitalizmus nagy befolyását a közgazdaságból kiküszöbölni nem lehet, de nincs is szükség kiküszöbölésére, legkevésbbé pedig lehet ez a hitelszövetkezetek célja; itt a főcél, hogy a tőke hatalma ne jusson egyesek monopolistikus saját-jává és hogy a pénzgyüjtés és a hiteladás általánosittassék. És ha egynéz ki, — örülök a választásodnak, fiam, — szólt bókolva az öreg. — Mint van édesanyám ? — Ejnye látod, majdhogy elfeledtem. Csókoltat, s tiszteletét küldi; tudom, hogy megörül majd, ha elmondom neki, milyen derék, szép felesége van a fiának. Hanem édes fiam, — szólt ebed után az öreg, — egy kicsit pihenni szeretnék I ám. — Kifárasztott ez a kutya ut. — Szives örömmel, édesapám. Pár perez múlva az öreg a boldogok álmát aludta. Uzsonnaidő volt, ugy esti hat óra, mikor az öreg felébredt. Mikor kilépett az ajtón, előtte asztalon egy levél feküdt. Valami magasrangu katonának szólt. Azt irja bent a fia, hogy „kollemetlen vendége érkezett, egy vidéki paraszt, ezzel kell bajlódnia, azért nem mehet Ígérete szerint a találkára". Megrázkódott, az agyán átnyilalt egy tompa fájdalom. Derűt erőltetett arczára, s mintha nem tudna semmit, mosolyogva lényitott be a szalonba. — Ah, hogy aludt, apa ? kipihente maeát ? kérdé enyelegve a nagyságos asszony. — Ki bizon, édes lelkem, jól aludtam s átkarolva a szép asszonyt, jobbról-balról megcsókolta a kipirult orczáját. Harmadik nap reggelén jelezte az öreg, hogy hazautazik. — Ilyen hamar ? — volt az egyhangú csodálkozás. — Ja, fiam, dolog van otthon. Nem lehet soká távol maradni.