Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-12-14 / 50. szám

mm U MJ en hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 80 filí. Laptulajdonos és kiadó : m HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban ós NOBEL A R M I N könyvkereskedésében. Városi képviselőválasztás. Alig választ el bennünket néhány hét a városi [képviselőválasztásoktól és ezen körülmény késztet bennünket a jelenlegi felszólalásra, a menynyiben ezen választások oly fontos aktust képeznek városunk jövőjére nézve, mely kötelességünk teljesítését a legnagyobb mértékben hivja fel. Mi minden alkalommal, midőn ily fontos kérdés aktuálissá válik, jó eleve igyekezzünk felszólalásunkkal a városi polgárság érdeklődését ebben az irányban felkölteni, mert nagyon is jól tudjuk, hogy ezen választások eredményei, mily befolyással vannak városunk jövő fejlődésére, virágzására és haladására. Főleg tesszük ezt jelenleg mert városunk most az átalakulás £s haladás korszakával óhajt lépést tartaniMost tehát egy erös, ügybuzgó és áldozatkész városi képviseletre van szükségünk, mely a közérdeket a magánérdekek fölé képes helyezni és széthúzás helyeit vállvetve összemüködni tudjon. Városunkra szép jövő vár, de van tenni való, még pedig halasztást nem tűrő tenni való; a haladó kor meg nem állapodi k és napról-napra uj igényekkel áll elő, s nem állapodhatnak meg a városok, sőt egyesek sem, a korszellem követelő, még áldozatot is kell hozni. Ott van a világítás ügye, a csatornázás kérdése, az xtíczák rendezése stb. Ezek mind oly dolgok, melyek a városi képviselők figyelmét magukra irányítják s melyeket első| sorban ajánljuk figyelmes gondozásba. Ezen feladatokat csak egy intellij gens, széles látkürü és mindenekelőtt í a közügyekért munkálkodni képes önzetlen képviselőtestület teljesítheti. Már pedig hála isten van városunki nak elég polgára, ki e tiszthez megkívántató qualifikátióval bír, s kik ! méltóan tölthetnénk be ez állást. Itt az alkalom, tegye még a pol| gárság kötelességét. Mutassa meg, ! hogy a közügyek iránt nálunk divó közönyt perhorreskálja s phalanxot képez az erőszak és magánérdek előtt. Igenis uraim itt az alkalom és tegye meg a polgárság kötelességét. Tegyék az ügyet bővebb megbeszé lés tárgyává, s mutasson nagyobb érdeklődést a küszöbön levő választások iránt, szemléljék ki polgártársaik közül az érdemesebbeket, s válasszanak oly képviselőket, kik a városi közgyűléseken résztvesznek, ott a város érdekében szót emelnek s uem pedig olyanokat, kik egyszer egy évben jelennek meg, akkor is csak i azért, hogy „protezsáljára" adja »zaI vazatát. Vannak városunkban elegen, kik ez állásra méltók s kik hivatásuknak meg tudnának felelni. Válasszák meg őket, hogy azoknak is legyen döutő szavuk a város érdekei előmozdításában. Tömörüljenek jelöltjeik mellett s ne hallgassák meg a mézes szájú korteseket, kik szavazó-lapjaikkal kezükben iparkodnak dédelgetettjeiket a tanácsterembe ültetni; T IE3 C Z párta! Az éjszaka azt álmodtam, Hogy összecsókoltál. Es hogy ismét az én régi, Hű kedvesem voltál. Piczi ajkad úgy mosolygott, Mint egy nyíló rózsa . . . Mintha ismét az én régi Boldogságom volna. Kék szép szemed ugy ragyogott, Ugy tetszett énnékem : Mintha legszebb csillag lett vón" A tündöklő égen. Aztán ... a te piczi kezed Simogatott engem, -Azt hittem, hogy menyországba. Szállott fel a lelkem. Jl 3 leli íl^' Ujlaky Dénes halálosan féltette a feleségét. Nem is vitte sehová. Legjobban szerette volna egészen elrejteni, elzárni a világtól. Mert azt képzelte, nincs az az ember hogy ne zavarodjék, ha csak egyszer is belenéz az ő szépséges asszonyának nefelejtskék szemébe. Tudták ezt a gyöngéjét a megyében. És ugyan bátor ember volt, aki mégis szóba mert állni a menyecskével, a férjuram gyilkos tekintet dacára, fAz életével játszott. Mert Ujlaky Dénes hatalmas, herkulestermetü férfi volt és nem értette a tréfát. Szegény Vállyi Danit is ugy keresztüllőtte, hogy egy szó nem sok, annyi se rebbent el az ajkairól, amint holtan rogyott összeesett a'vívóteremben : csak azért, mert ittas fővel, azzal dicsekedett, hogy Klára asszony nem egyszer rá mosolygott a rácsos ablakából. Kerülték is.gavallérok a szép asszonyt mint a tüzet. Ujlakyra meg azt mondták, bolond és összesúgtak, hogy a jövő választásnál ki kell buktatni a kerületéből. Csakhogy odafent, a pártban, szerették Ujlaky Dénest. Erös meggyőződésű, konok, eszes ember volt, a feleségét meg úgyse vitte fel Budapestre, hát igy a gyengéjét nem ismerték. A nénjével őriztette az asszonyt, ha távol votfc a házi tűzhelyétől. Ő maga megy amikor tehette, hazaszökött hozzá. De a nagyváros veszedelmes.- izzó légkörétől óvta Klárát, a világért se költözött volna fel vele, sőt azt se szerette, ha egyszer-egyszer felment, szétnézni az üzletekben, ruhákat rendelni. Örökké a sarkában volt ilyenkor, elkísérte mindennüvé mint az árnyék. Nagy dolog volt az is, hogy a megyebálra feljött az asszony. — Délczeg, karcsú termetén habkönnyűn omlott végig a puha selyem, olyan bájos, kívánatos volt, hogy mindenkinek megakadt a szeme rajta, amint a terembe lépett. , Az emelvényen az asszonyok közt foglalt helyet Klára. Nem tánczolt. S a megyei urak közül csak a legöregebbek merészkedtek hozzá. A másik sarokban, ahol a czigány húzta a csárdást, egy pillanatra elhallgatott az első hegedű. Bódi Jancsi, a prímás, előrehajolt, aztán végigsimított a homlokán, mintha a szeme kápráznék. Letette a vonót, a hegedűt. Kimet a teremből. Nehéz sóhaj fakadt ki a lelkéből odakint, s egy könyet morzsolt szét a szemében. — Anikó, — suttogták az ajkai. — Mert az ő szép felesége jutott az eszébe megint Akkor még fent játszott Budapesten a hites Váczi Béla bandájában és azt hitte, nincs a világon boldogabb pár. mint ő, meg Anikó. Öleléssel, csókkal várta haza az aszszony átvirasztott, átmuzsikált éjszakák után. Ki hitte volna, hogy annyi hamisság legyen