Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-11-30 / 48. szám

V ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Újra egy mézes madzag ! Köztudomásu dolog, hogy lakosságunk általános közóhajára intéző férfiaink a közvilágítás kérdésének megoldásával foglalkoznak és habár lascu tempóban, de teljes energiával igyekeznek ezt megvalósítani, sőt a jelenlegi állapotok után ítélve, — több mint bizonyosra vehetjük, hogy a legközelebbi hónapokban a villany világítás berendezése napirendre fog kerülni. A villanyvilágítás berendezésével kapcsolatosan érkezik hozzánk újólag egy mézes madzag, melynek kitűnő elő- de rossz utóizét véljük látni. Újólag mondjuk, mert már egy izben említést tettünk egy ily féle mézes madzagról, mely letűnt a láthatárról és azt hisszük, hogy ez az ujabbi mézes madzagra is ugyanily sors várakozik. Említést tettünk annak idején, midőn az első mézes madzagot akarták a szánkon keresztül húzni, hogy Laptulajdonos és kiadó : 8«LL&f3 m: y&£«YB8, egy bécsi cég hajlandó lett volna városunkban a Schuckert céggel, mely cég a villanyvilágításra alánlatott is adott be, egy szövőgyárat létesíteni, oly formán, hogy Pápa vá rosa a közvilágításra 50 évi szabadalmat adjon, ezen kivül pedig évenkint közvilágítás címén a jelenlegivel arányos összeget fizessen. Az ajánlattevők azzal távoztak városunkból, hogy legközelebb ajánlatukat a városhoz ily irányban belerjesztik. Az ajánlat nem érkezett be a szövőgyárról, de a helyett ugyancsak a Schuckert cég egy más gyári céggel, — ugy tudjuk bríinni gyárossal — szövetkezve egy uj mézes madzag i megnyalását helyezi kilátásba. Most nem szövőgyár, hanem valami conservgyárról tesznek említést, melyhez ugyancsak 50 évi koncessziót kérnek, villanyvilágításunk rovására. Mint értesülünk a Schuckert cég igazgatója, ugyanaz aki az első mézes madzaggal megkínált, a hét folyamán városunkban időzött és ezen HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. conservgyár létesítését célzó tervezetet részleteiben, egy a polgármester által egybehívott szükebbkörü bizottság előtt, előadta és jóllehet a bizottság tagjai ez érdemben még nem nyilatkoztak, de ugy halljuk, hogy az ajánlattevő nem mondott le végkép erről a tervéről és legközelebb ujabb ajánlattal fog előrukkolni. Hogy ezen ujabbi ajánlattevésnek elejét vegyük, kénytelenek voltunk ez érdemben felszólalni és jó eleve intéző férfiaink figyelmét ezen bár tetszetős, de végeredményében káros és városunkat veszélyeztető körülményre felhívni. A terv első hallásra imponál ugyan, mert hát egy gyár felállításáról van szó. Melyik város nem igyekszik arra, hogy gyárat kapjon és ezáltal gyári forgalmát emelje? Mi is készséggel fogadunk egy gyár létesítését célzó ajánlatot, de nem ily alakban és nem ily körmönfont célzattal. Ha a nevezett cég nálunk gyáKözérdekü független* hetilap - Megjelenik minden vasárnap. T C Zi ©e sgomomi a fegedüm . . . De szomorú a hegedűm hangja, Fájdalmasan sir a nóta rajta, Ugy elzokog keservesen, Talán az én egyetlenem, Az én édes szép kedvesem hallja. Ne zokogjon; — kaczagjon a nóta! A kedvesem ne is tudjon róla, Ne tudja, hogy öl a bánat, Ne tudja, hogy az orczámat A fájdalom könny patakja mossa. Repedjen meg a hegedűm fája, Ne hozzon bút a rózsám arczára, Ha szivemnek fájdalma van : Zokogjak én, sírjak magam, Az 6 könnye nekem jobban fájna. Molnár Kálmán. A gyilkos, A törvényszéki palota nagy termében az összes helyeket már egy órával előbb megszállva tartotta a közönség. Az elnök könyörtelenül visszautasította a legelőkelőbb hölgyeket, a kik' még mindig nagy számmal kívánkoztak be a végtárgyalásra. Odabenn mégis a nőnem volt többségben. Csak ugy virítottak a padsorok. Az októberi nap bekandikált a magas ablakon s a kései verőfény ott csillogott az ujdivatu kalapokon, a szines structollakon, a tarka kalapokon, villanó ékszereken. És minden arcz kipirult, minden szem fölragyogott, mint az izgató drámák előadásakor. Mert drámát vártunk. Uri ember és gyönyörű czigányleány szerelmi katasztrófáját.' Valóságos rejtély megoldását, mert a „gyilkos" önmagát vádolja, mig a közvádló tehetetlenül habozott. Az elnök összesúgott a két szavazóbíróval. Izgatottak voltak ők is. Tőlük, hármuktól követeltük az igazság kiderítést s a megtorlást. Esküdtszék akkor még nem ítélt felebarátink ballépései fölött, a polgárság lelkiismerete hallgatásra volt kárhoztatva. — Vezessék be a vádlottat! Fészkelődés, moraj támadt, amint a két fegyveres őr belépett a gyilkossal. Nyeles szemüveg, monokli, csíptető, kis és nagy látócső mind rászegződött. Nyúlánk termetű szinte lányosan szelíd arczu, rokonszenves fiatal ember állt meg a terem közepén. Szerényen meghajtotta magát s mielőtt még kérdést intéztek volna hozzá, érezes hangon szólt, miközben vonásai egyszerte roppant erélyt mutattak. — Nagyságos elnök ur ! Tudom a mai végtárgyalás célját. De bármint faggatnak, bármint vádolnak és védenek, én nem val-" lok máskép, mint ahogy a vizsgálóbíró előtt vallottam, A tiszta igazságot mondom most is, akár hiszik, akár nem. Én azt a leányt megöltem ! Gyilkos vagyok, bűnhődni akarok . . . ítéljenek el ! Akik korábban ismerték Nyitrai'Bélát, semmi elfogultságot nem vettek rajta észre. Nyugodtságát mindvégig megőrizte, akkor is amikor a legbogosabb keresztkérdések tüzébe hajszolták. Az elnök szelíden szólt: — Mondja el, hol volt, mielőtt a gyilkosságot elkövette ! — Pénzügyőr voltam Galgóczon. — Azért választottam ezt a pályát, mert tanulókoromban sokat betegeskedtem s az orvosok azt tanácsolták, hogy olyan foglalkozás után nézzek, mely mellett sokat lehetek a szabad levegőn. Eleinte unalmas volt a finánczkodás, sokat kellett őgyelegnem a vámsorompó mellett, de hamar rájöttem, hogy legjobb időtöltés a regényolvasás. — Miket olvasott?