Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-11-09 / 45. szám

Közérdekű fi minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed- 1 évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó Levél a szerkesztőhöz ! Becses lapjának legutóbbi számában több kereskedő ismét feljajdul, hogy vasúti állomásunk hibáinak megjavítása érdemében felsőbb helyen mit sem tesznek. Különösen az érkezett áruk lerakásának akadályaiban ütköznek meg és fennen hangoztatják, hogy ez az állapot tűrhetetlen. A fennálló bajokért azután megtámadják az állcmásfőnököt, — a kit pedig ez érdemben egyáltalában nem lehet vádolni. Nincs igazuk továbbá czikkiróknak abban, hogy felsőbb helyen mitsem tesznek az állomáson előforduló hiányok megjavítására. Igen is tesznek. Városunk képviselőtestülete ez érdemben felirt a kereskedelmi miniszterhez, a honnan a következő leleiratot intézték Pápa város hatóságahoz : Pápa rend. tan. város tanácsának. Folyó évi márczius hó 6-án kelt felterjesztésére értesítem a tanácsot, T"

1 mém DAsb «-Á» W Érdek-házasság, i. Bál előtt. Szedett-vedett bútorzatú hálószoba. A szekrény ajtaja félig nyitva áll, a polczok lehangolóan üresek. A régi divatú mosdón szét szórva toilett czikkek hevernek. Egy széken habkönnyű rózsaszín selyem báliruha van szétterítve. Egyik sarokban, a kis zöldhálós ágyban, mely erősen fakó már, egy tiz éves fiúcska alszik. A gyertya lángjánál egy feltűnően szép, magas, szőke leány a hajsütő vasat melegíti. A mama abban fáradozik egy félreeső asztalka mellett, hogy egy kis darab papirosra a bál költségeit jegyzi fel magának a legapróbb szőrszálhasogatással. A mama. Zsuzska, mondd csak fiam, nem lenne elég a fiakkeresnek 2 korona? Nem látom be, hogy azért a rövid utért mi jogon követel 8 koronát ? Egyik utcából a másikbaj Zsuzska (aki nem vigyázott eléggé és azért megpörkölte egy kissé a haját, idegesen felsziszen). A mama. Szóltál valamit ? Zsuzska. Nem semmit. . . Megpörköltem egy kissé a hajamat. A mama (gyöngéden korholva.) Mert sohasem vigyázol. Igazán, ugy bánsz a hajaddal, mintha csak szerződést kötöttél volna az Úristennel, hogy akárhogyan is czibálod akárhogyan pörkölöd, nem fog megártani semmi. Pedig akinek ilyen haja vau . . . Zsuzska. Az jobban megbecsüli, ugy-e '? Hisz ez a háló. Hisz ez a háló. A szegény leány hálója, amelylyel a gazdag kérőt fogja. A mama. Már megint keserű vagy. Az ilyen haj örömére lenne bárkinek. Zsuzska. Ugyan hagyd el mama. Terhemre van. Mire jó az ? Oláh Pista már igy is, ugy is fogva van. Ma már csak éppen azért megyünk, hogy a nyilvánosság előtt is dekumentálhassa az érzelmeit. Nem ? Ha egyszer elvesz, ott az üzletben nem sok hasznát fogom venni. Ugy hiszem, le is vágom legalább a felét. Nem lesz nekem időm annyit fésülködni. . . . A mama. (Oda megy a lányához, kezébe veszi a két súlyos, aranyosan csillogó HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. hogy Pápa állomás váróhelyiségeinek bővítése, illetve egy nagy III. osztályú váróterem létesítése iránt szükséges intézkedések már megtétettek, amennyiben a szükségelt költségek a folyó évi munka programúiba felvétettek. A raktár helyiségeknek, a város közönsége által kérelmezett bővítését azonban indokoltnak nem találtam, mert a rendelkezésre álló négykapus áruraktár és az 50 méter hoszszu gabonaszin tapasztalat szerint nemcsak a jelenlegi igényeknek felel meg, hanem a forgalmi viszonyok folytán várható nagyobb szükségletet is ki fogják elégíteni. A nyílt rakhelyek elégtelensége tekintetében emelt panaszt indokoltnak, s ehhez képest orvoslandónak találván, a rn. kir. államvasutak igazgatóságát egyidejűleg utasítottam, hogy az állomás Kis-Czell felőli oldalán fekvő eredetileg állomási kertnek szánt területet töltesse fel s az akként nyerendő 103 méter hosszú rakhelyen egy csonkavágányt létesítsen, a rakodás akadálytalan és gyors lebonyolithatása czéljából. Minthogy azonbaij a most részletezett munkálatokra szükségelt hitel felett, a folyó évben nem rendelkezem, annak végrehajtását a jövő 1903. évre halasztottam. Eddig a minister leirata. A ministeri leiratból világosan kitűnik, hogy a vasúti állomás hibájainak megjavításán már a jövő legközelebbi évben gondoskodnak. A kereskedők tehát várják be nyugodtan a teendő intézkedéseket és ha ezek sem felelnének meg a kereskedők jogos kívánalmainak, megmarad még továbbra is a városnak kérvényezési joga a még fennmaradó hiányok orvoslására. Ezt tartottam szükségesnek közölni az érdekeltekkel. Tehát türelem, várjuk be mit hoz a legközelebbi jövő. Fiyyelö. Nemcsak az „Audiatur et altéra pars" elvénél, de készséggel és örömest fogadjuk illetékes kézből vett hajfonatot és tetszelegve méregeti, mialatt könny gyül a szemébe). Es ezt akarod te levágni ? Herczegnők dominiumokat adnának az ilyen arany koronáért. Zsuzska. Herczegnők'? Hja, könnyű azoknak . . . (Kis szünet oda megy az ágyhoz, kezébe veszi egyenkint a lakcipécskét gyöngéden letörülgeti, szétnyujtja, meg becsukja a legyezőjét, majd a szekrény felé fordul) Finomabb fehérnemű kellene: batiszt. A mama (elkeseredve). Hát még ? Örülj, hogy ilyen is van. Ma korán hajnalban kellett felkelnem, hogy összemossam számodra a szükségeseket. Zsuzska. (kitörve). Meddig lesz ez igy ? Bizony Isten ideje, hogy már történjék valami. Belefáradtam. (A kis fiu nyugtalankodni kezd a ágyban, félálomban mormogja: ne beszélgessenek olyan hangosan, nem tudok aludni.) A fal felé fordul. A mama (hozzá siet, betakargatja, megcsókolja). Aludjál Ferikém, kedves, okos fiam. Majd ha te megnősz, ugy-e más dolga lesz szegény anyádnak? (Rövicl idő múlva a cseléd bejő egy óriási szegfübokrétával.) Az Oláh ur legénye hozta, instálom. délben és este a „Hungária" kávéházban a mosoní hadastyán-egylet kitűnően szervezett zenekara