Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-10-19 / 42. szám

ezen igéretét már éveken keresztül halljuk, anélkül, hogy e tekintetben még a legprimitívebb intézkedések is történtek volna. Már pedig, hogy milyen hátránya van Pápa városának azzal, hogy nin­csen egy oly modern szállodája, mely igényeinket teljesen képes kielégí­teni ezt szükségtelen bővebben fejte­getnünk. Már azon körülmény, hogy az idegenek a mennyire csak lehet nem látogatják városunkat, mily óriási különbséget tesz városunkra nézve. Városunk érdeke tehát sürgősen követeli, hogy egy a kornak megfe­lelő szálloda építése megbeszélés tár­gyává tétessék s annak érdekében a szükséges lépések a legrövidebb idő alatt megtétessenek, mert csak ez uton reméljük, hogy városunk ipara és kereskedelme — mely sajnos már a zeró fokon van — némileg is ja­vulhatna. Ne késlekedjenek tovább, tegye­nek lépéseket, a szálloda felépítésre. Legyen vége már annak a közönyös indolánciának, a mely haladásunk ke­rékkötője, lássa be minden józan eszű ember, hogy a szükség, ,a jövő tettre köteleznek minden polgárt városunk ujjáteremtése céljából. Ez erös hitünk ! Ne legyen úgy­mint eddig volt! l*oll»tsek Frigyes. A közigazgatás egyszerűsítése. Akinek valaha ügyes-bajos dolga akadt valamely hatóságnál, (s kinek ne akadt volna még?) ösmeri azt a ezer veszedélme, ó. be ingerlő! és az ő lelkesedése átragadt a fiúra is. Kis Jánost elfogta a regényhőség vágya és ugy beszél­ték meg, hogy éjfélután, — mikor a kisér­tetek már pihenni feküsznek sir-ágyukba, — megszöknek, bogy egymáséi, hogy bol­dogok legyenek. II. Auguszta kisasszony kövér szőke leány volt, akinek szive már „gyakrabban szen­vedett hajótörést a szerelem viharában", ugy, hogy valódi roncs lett. Kövér volt és ábrándos, s mikor már harminczadszor látta nyílni a búzavirágot, megijedt szegény, hogy a boldogság egyre messzebb távolodik tőle, s talán nem is lesz már elérhető számára. Ekkor hozta a gróf ós a jó szerencse Kis Jánost Béla úrfi mellé nevelőnek meg a fiatal ur megszeret­ték egymást. Egyedül álltak a nagy világban mind­ketten. Auguszta kisasszonynak egy bálvá­ványozott ki$ kutyája volt csupán : Ámor, akire hő szive hő érzelmeit eddig pazarolta, Kis Jánosnak meg nem volt az se, ő a múzsának udvarolt — és igy többé-kevésbé meg van okolva, hogy a rövidre nyírt, sző­kehaju, érzelgő nevelőnő és a hosszuhaju instruktor egymást megszerették. A kisasszony ragyogó szemmel taní­totta a nagy napon a két kis komteszt, és sok Kálváriát, melyet át kell szen­vednie, mig a .legjelentéktelenebb ügyét elvégezheti. A Poncziustól-Pi­látusig való időtrabló lótás-fatás, az illetékességi kérdés eldöntése körüli lierce-hurca, a hivatalos copf épség­bentartására és lelkiismeretes meg­őrzésére fordított fáradság, az akta­szaporítás művészetére áldozott írási munkák, bélyegköltségek, prókátor­dijak, mind olyan szépen beleillesz­kedtek közigazgatásunk mai rendsze­rébe, hogy még gondolatnak is me­rész, elképzelni, hogy lehet mind­ezektől a közigazgatást szaturálni. Ebbe a merész vállalkozásba fo­gott a belügyminiszter. De nehogy valaki azt higyje, hogy egy csapásra megszűnik az egész most dívó hiva­talos eljárás, sietünk megjegyezni, hogy egyelőre csak arról van szó, hogy a közigazgatást megtisztítsák minden • olyan felesleges sallangtól, mely a közigazgatás menetét meglas­sítja, vagyis ez idő szerint csak „egy­szerűsíteni" akarják a közigazgatást, ami azonban még nem jelenti azt, hogy az menten olyan ideálisan egy­szerű lesz, aminőnek az egyszerű em­ber elképzelni szeretné. De mindenesetre megtették az első, döntő lépést. 1903. január 1-én életbe fognak lépni a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény alap­ján alkotott egyszerűsítési rendeletek, ugy mint a vármegyei és járási, a községi és körjegyzői, a közigazga­tási, az árvaszéki és gyámhatósági ügyvitelről, továbbá a megyei pénz­tárak és számvevőségek államositá­mikor szobájába ment, ölébe kapta a kedves Ámort, és csókolva, ölelve mondta el neki boldogságát. — Ezentúl osztozni fogtok a szive­men. Szeret! . . . megszökünk 1 . . . és éveihez nem illő pajkos vidámsággal tán­colta körül a szobát, egyre csókolva, bolon­dos örömmel a szegény mit nem sejtő ku­tyácskát. Kis János pedig borongós hangulatban komponálta meg legszebb dalát: . ;üvj meg éjnek szelleme !" refrénnel. Nagyon hosszú volt a mai nap. Aggódó bizonytalanságban töltötték az időt, attól félve, hogy felfedezik titkukat. A kisasszony ha ráért, ruháit pakolta. Kis,; Jánosnak nem volt mit csomagolnia. Sziveik türelmetlen dobogással várták az üdvözítő éjszakát. III. A nap sugarai utolját szórta szét az ég boltján s a felhők rózsaszínűek ; voltak. A falu csürhéje nagy rofögéssel ködszerű port verve fel, rohant haza, némely makacs állatot, amely nem akart a régi fogság és vályú mellé visszatérni, a kukoriczás sza­kajtó vesztegetett meg. Lassankint elcsitult a zaj, elült a porfelhő. Esteledett. Ah, Istenem! mily hosszú a szökés előtt minden röpke perez! Ámor, az édes sáról, a járási, számvevői intézmény behozataláról szóló törvény és sza­bályrendelet. Egyik legnagyobb előnye ez in­tézkedésnek, hogy gyorsabbá és ol­csóbbá teszi a közigazgatást, de nem csekély előnye az is, hogy az ország valamennyi vármegyéjében egyöntetű lesz az eljárás. Örömmel lehet tehát ezt az újí­tást üdvözölni, mert a hivatalos copf kiküszöbölésé első kísérletének te­kinthető. Most már bizni lehet abba, hogy az egyszerűsítéssel járó elő­nyök meg fogják győzni az illetékes, mérvadó köröket, hogy az ügyek el­intézésénél nem a legfontosabb a bü­rokratizmus féltve őrzött fentartása. S amint látni fogják, hogy a hivatal­noknak nemcsak a poros akták gon­dozójának kell lennie, hanem első sorban az a hivatása, hogy a köz­igazgatás lényegének szentelje mun­káját : csakhamar egészséges élénk­ség fog bevonulni a közigazgatásba, a hivatalos munka nem lesz lelket­ölő sablon, hanem gondolkozás műve s a hivatalokból életrevaló, üdvös kezdeményezések fognak kiindulni. Nem utolsó előnye az újításnak az sem, hogy az uj rend értelmében minden törvényhatóságnak külön hi_ vatalos lapja lesz, ami a vidéki hír­lapirodalmat jelentékenyen fölfogja lendíteni. Végre is belátják, hogy nemcsak a fővárosi sajtónak, hanem a vidéki­nek is megvan a maga nagy jelentő­sége, melyet kellően méltatni a nem­zet érdeke. Mert azok apró erek, kutyuska, olyan volt már Auguszta kisasz­szony szenvedélyes csókjaitól, mintha meg­ázott volna, és okos szemei hasztalan für­készték e nagy szerelem okát. Kis János a ruháját kefélte, hogy az ünnepi alkalomkor egv pihe vagy porszem se éktelenkedjék rajta. Es megeresztették a képzelet tarka se­lyemszálát, hogy az gyönyörű szimpompás szövetté válva, boldoggá tette a képzelődő szerelmeseket. A kisasszony az éjféli szöktetés min­den kis részletével tisztában volt, hogy jön titokzatosan a dobogó szívű trubadur, mi, ként fog ő kissé szemérmetesen ellenkezni­de nem nagyon, hogy — az Istenért! — e) ne riassza a fiút: hogyan könyörül meg azután rajta, és kinyújtja ablakán fehér ke­zét cőókra, a lovag őt kiemeli, ami kissé nehéz munka lesz, azután egy, de csak egyetlenegy szűzi csók után futnak, futnak, hogy elérjék boldogságukat. Le sem feküdt a leány. Izgatottan várta az éjfélt szobájában és sirva. a bol­gogság könnyeit hullatva búcsúzott el ku­tyácskájától, miután betátta, hogy Ámor nem szökhetik velük, mert erre könyveiben nem olvasott soha példát. $ Kis János is olyas képekkel töltötte be agyát és idejét, de ő sokkal erőtel­jesebb színekkel rajzolta ki magának a bol.

Next

/
Thumbnails
Contents