Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-10-19 / 42. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Építsünk szállodát T Egy igen fontos és megoldandó kérdése a közel jövőnek, mely városunk fejlődésével szoros kapcsolatban van és amelynek megvalósítása érdekében már sok verziók keringtek, ez a szálloda kérdése. Köztudomásu dolog, hogy a városunkban levő szállodáink nem felelnek meg a modern követelményeknek, de arról is meg van mindenki győződve, hogy a vidéki lakosság és az idegenek csak azért nem jönnek öl városunkba, mivel a szállodákban nincs elegendő szoba rendelkezésükre. Tudatában van Pápa város minden egyes polgára, hogy városunkban a szálloda mizéria mily óriási hátrányt képez idegenforgalmunkra, de azért semminemű intézkedések nem tétettnek ennek orvoslására. Mi e tekintetben nem vesszük pártfogásba a városi hatóságot, kinek érdekébeu állana ugyan ezen városunkra nézve nagy horderővel biró kérdés megvalósítását szorgalmazni, de mentségül hozzuk fel azon sok tervezeteket és üdvös eszméket, melyek jelenleg városunk hatósága munkakörét igénybe veszik, s melyek megvalósítása óriási anyagi áldozatokat követel. De igen rámutatunk Pápa város lakosságának azon nagy hibájára, melyet röviden indolenciának nevezzünk, a melynél fogva őröké csak panaszol, kiván és zúgolódik s önmaga mit sem tesz, hanem mindent a városi hatóságtól vár, a helyett, hogy a létező bajokon a maga erejéből kiki s az erők egyesítésével mindnyájan segíteni törekednének. Ne csak sóhajtozunk, óhajtozunk és lamentáljunk, hanem akarjunk és tegyünk. A sültgalambra várás rajtunk nem segít, az örökös reménykedés sovány kosztján mi meg nem élünk. Igyekezzen tehát Pápa város lakossága, különösen azok kik maguk is a haladásnak barátai, társadalmi uton megvalósítani a szá 11 oda kérdés megoldását, ami oly lassan megy a hatóság kezében. Vegyünk példát szomszéd városainkról, kik türelmeket vesztve a hatóság lassúságával és tétlenségével, társadalmi uton igyekeznek városaikat a modern kor városai közé emelni. Azt hisszük, nem szükséges taglalásokba bocsájtkozni, mily desperatus állapotokkal állunk szemben a szálloda kérdésben. Folytonos panaszokat hallunk, hogy Pápára azért nem jönnek a vidékiek mivel nincs kényelmes szállásuk, s azon kereskedelmi utazók, kik városunkat üzleti dolgokban látogatják, a helyett, hogy Pápán maradnának éjjeli szállásra, elutaznak Győrbe vagy Kis-Czellbe, vagy viszont ott maradnak éjjelre, — mert ki vannak esetleg téve annak, hogy Pápán nem kapnak éjjeli szállást. Hallottuk ugyan hangoztatni, hogy az uradalom, mint a Griff szálloda tulajdonosa, egy emelet felépítésével óhajt ezen anomálián segíteni, de •m rn z\ -lyN fy L^Gíníoirjl^o^ ! Lelkem pajkos gyermeke, vig kedély, Cserben hagyál, hűtlenül eltünél, Most szivemen a bánat kígyója mar, Nem is lesz jó kedvem egyhamar. Bor, melynek lelkesítő tüze, Kedvemre gyors szárnyakat tüze, Keserű már nekem s búbánatot hozó, Nem nyitom ki többé ajtódat borozó. Barátság, melynek csalékony tüköré, Hízelgőn fénylett, de könyen eltőre, Rut önzésig lesülyedve látlak, Hire sincsen ma már igaz jó barátnak. Zene, mely bűbájos harmóniával, Könnyeket siratál vidám aránál, Gyászoló özvegyet tánczba kergettél, Szivemre hatni egészen megszünél. Szerelem, ábrándos szivem tündéri álma, Gyakran röpitél föl égi világba, Ellankadt szárnyakon újra földre hoztál, Égi öröm helyett, bús csalódást osztál. Bor, barátság, zene és szerelem, Nem nynjt már örömöt énnekem, Bu, bánat és szétfoszlott remények, Komor bolygói életem egének. Vigasztalás számomra csak egy maradt, Mit imádva pengetek a — Lant, Siró verseimnek mindegyik sora, Egy-egy bánatomnak elűző ostora. Varga Rezső. A kutyus, A szőke nevelőnő és a kis nevelő megállapodtak abban, hogy megszöknek és igy lesznek férj és feleség. Nagyon megható jelenet volt, mikor Auguszta kisasszony és Kis János találkoztak a park egy szerelemre alkalmas helyen. Korán reggel, amikor a kondás mélabúsan fújja kürtjét a faluban, mire piros-pozsgás leányok és friss menyecskék hajtják ki a jószágot kaczéran rövid és kívánatosan egyszerű reggeli toalettben. Korán reggel . . . Ott találkoztak a három hársfa alatt, és Kis János elmondta forró érzelemmel: — Szeretem, Auguszta kisasszony, szeretem, amennyire csak egy érző ember szeretni képes 1 A nevelő ur néha verseket szokott irni, azért fejezte ki magát ilyen gyönyörűen. A kisasszony egészen megindult, szinte beleesett a fiu karjaiba és forrón mondta : — Te vagy az én boldogságom ! Te és Ámor. Hűséget fogadtak egymásnak érzelgőfl regények kifejezéseivel egészen a sirig, és a regényes hajlamú kövér leány azt mondta Kis Jánosnak : — Szökjünk innen! ... 0 szökjünk ! A nevelő azt gondolta ugyan, hogy három havi felmondás utján is mehetnének, de Auguszta elmagyarázta, hogy egyedül a szökés méltó az ő nagy szerelmükhöz ; a szökés ez maga a boldogság, a szökésnek nimimi

mi,

i * bámulatos olcsó árban kapható SUSZ T7\ uri- és ii o i divatáruházáb&n lE'.A'P-ÁJsr-