Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-09-28 / 39. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész- évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Gáz vagy villany ? Városunk jól felfogott, érdekét tartjuk szem előtt, midőn közvilágításunk kérdését napirende.i tartjuk és ha szükségét látjuk hétről-hétre ezen témával foglalkozunk. Lakosságunk közös óhaja, hogy közvilágításunk kérdése végre-valahára megoldassék és ezen körülmény teszi is kötelességünkké, hogy városunk ezen létkérdésében hiiiapilag agitálunk és harcolunk mellette mindaddig, míg ez meg nem valósul. Közvilágításunk megvalósítása érdemében tudvalevőleg ujabbi egységes alapon pályázati feltételek lettek a vilJamvilágitásra kibocsájtva. A pályázati tervek már beérkeztek, felbontat ak és szakszerű megbirálás végett újólag Iglauer István gépészmérnöknek kiadattak. Ez eddig rendén volna, de végtére is abban is kellene már megállapodnunk, hogy gáz vagy villanynyal óhajtjuk-e közvilágításunk kérdését megoldani. Határozott véleményünk, hogy igenis elsősorban abban kell megállapodnunk, hogy melyik világító rendszer felel meg leginkább városunk viszonyainak, főleg pedig melyik világító nem ígérkezik a legelőnyösebbnek, városunk jövedelmi forrásának fokozására. Erre nézve jól volna a fogyasztó közönség véleményét meghallgatni, mert csakis ez lesz mérvadó annak megítélésére, hogy melyik világítási rendszer lesz jövedelmezőbb. Ezen utóbbi körülmény teszi kötelességünkké, hogy ebben a kérdésben újra szót emeljünk és városunk intéző köreinek figyelmét, ezen fontos kérdés elbírálásánál, újólag felhívni. Mi, akik ösmerjük, mily lassúsággal és mily nehézkes módon lesznek üdvös eszmék és tervek közügyeink rovására megoldva, jelenlegi stádiumát a közvilágítás kérdésének nagy vívmánynak tartjuk és bár a jól teljesített kötelességet különös érdemül nem róhatjuk fel, mégis el ismeTüE'CZ -A.. A harang, Land Fleurie falucskának öreg volt a harangja és öreg a plébánosa. A harang össze-vissza volt már repedezve és ha megszólalt, ugy köhögött, mint a vén asszony, szinte rosszul esett hallani. A mezőkön a szántóvető földművesek meg a parasztok mindig el is szomorodtak a kongására, Corentin abbé a plébános, hetvenöt éves volt már, de azért igen sok jóval fiatalabb ember megirigyelhette volna. Arca valóságos gyermeKarc, ráncos, de rózsaszinti, ősz hajzata pedig a kenderszöszhöz hasonlatos, melyből a Land Fleurinbeli jó asszonyok szövegettek vásznat. A plébánost bálványozta a nyája, mert hogy az öreg urnák nagy volt a jóindulata, de még annál is sokkalta nagyobb a könyörületessége. Lassanként elközelgett az idő, mikor majd az aranymiséjét is elmondja a plébános a hívek, elhatározták, hogy az emlékezetes évfordulóra egy nagy ajándékkal fogják őt meglepni. A három templomatya nagy titokban sorra járta a jámbor családokat, pénzt gyűjtöttek, s mikor a háromszáz frank együtt volt, elvitték a plébánosnak és megkérték, menne be a városba és egy szive szerint való uj harangot választana ki magának. — Gyermekeim — mondá nekik Corendia abbé — kedves gyermekeim . . . . ugy látszik, a jó Isten súgta nektek ezt a gondolatot . . . hogy igy . . . hogy engem igy . . . Tovább azonban nem tudott beszélni a nagy megindultságtól, csak halkan suttogta: — Nunc dimittis servunm tunm Domine, secundum verbunm tuum in pace. * Corentin abbé mindjárt vasárnap reggel útra kelt, hogy megvásárolja a harangot. Ha az ember Land-Fleurieből a városba kaar meni, ülöbb két mérföldet kell gyalogolnia egészen Rosy les Roses falucskáig, ott aztán eléri a gyors kocsit és azon bejuthat Pont L'Archevque városkába a tarmány főhelyére. Szép idő volt. Csupa fa, csupa zöld fii, csupa madárcsiesergés csupa elevenség mindenfelé. A plébánosnak szinte a fiilébe csengett-bongott a szép harang zenéje, lelkében a teremtés dicsőséget zengedezte és szapora léptekben, friss erőben haladt előre. Rosy les Roses felé közeledvén, egy szekeret pillantot meg az ut szélén, melv holmi vándorkomédiásoké lehetett. Nem meszze tőle egy vén gebe terült el a pázsiton, megmeredt négy lábát kinyújtva. Háta bőrét már kiverték a hegyes csontok és sorba nrng HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. réssel kell adóznunk a világítási bizottság tagjainak, kik végre belátták, hogy a mostani közvilágításnak állapota tűrhetetlenné vált és teljes odaadással igyekeznek a közvélemény által annyira óhajtott modern közvilágítást létesíteni. Mi ez érdemben már számtalanszor kifejtettük nézetünket s mindannyiszor hathatós érvekkel igazoltuk, hogy városunk közvilágítását a a villanyvilágítás berendezéssel óhajtjuk megvalósítani. Tettük pedig azon okból, mivel meg vagyunk győződve, hogy ézen berendezéssel közügyeink javát szóigáljuk. Nem vitathatja el senki sem azon általános nézetet, hogy a villany a világítás legnagyobb rekordja és ezen | okból országszerte megindult a mozgalom a villanyvilágítás berendezésére és minden egyes város igyekszik a haladó korral lépést tartani. Ezen berendezés pedig nemcsak városunk lakosságának igényeit fogná kielégíteni nemcsak korszerű s a célnak megfelehetett volna számlálni, orrából vér szivárgott, két szeme fehéren meredt elő az iromba nagy fejből. Az élettlen ló mellett egy öreg ember és egy öreg asszony ült az útszéli árokparton. Mindenféle színeket játszó lim-lora volt a ruházatuk és keservesen siránkoztak mind a ketten. Az árokból egy 15 esztendős leány bukkant elő és az abbé télé szaladva könyörögni kezdett. — Szánjon meg bennünket plébános ur, szánjon meg bennünket ! Kérem, kérem ! A gyermeknek durva hangja egyszersmind lágyan is hangzott és éneklő esdeklése mintha valami cigány melódiára zengett volna. Bőre, mintha csak éppen most került volna ki a cserző varga műhelyéből egy piszkos ingecskén meg egy piros zubbonykán kivül, más ruha nem födte a testét. de igen nagy, fekete szemének bársonyos volt a tekintete, s ajkai majd kicsattantak, mint az érett spanyol cseresznye, sárga karjaiba kékszínű virágok voltak beleedve és fekete haja, melyet homlokán egy sárga rézpánt tartott fogva, jobbról-balról legyezőként simult arcához, amit csak egyptomi képeken látható. Az abbé meglassitá lépteit és egy rézpénzt keresett ki erszényből. De amint tekintete találkozott a gyermek tekintetével, megállt és kérdezősködésre fogta a dolgot. — Bátyám, beszélte a lányka, börtönben ül, mert azt mondták róla, hogy csir-