Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-24 / 34. szám

ságát, mint a gyermek hajlamát. A szülő, a ki nem számol a tényezőkkel, jóvá nem tehető mulasztást követ el. A bejelentési hivatal szervezése, Mult számunkban jeleztük már, hogy a rendőrkapitány a képviselőtestület által kapott megbízatása folytán a kötelező bejelentési hivatal szervezését célzó szabályrendeletet elkészítette, melyet egész terjedelmében a következőkben közöljük : 1. §. Pápa város lakosai, nem külömben a terütetén tartózkodó idegenek és külföldiek lak- és tartózkodási helyeinek nyilvántartása tekintetéből a rendőri bejelentés kötelezettsége a város összes bel- es külterületeire nézve kimondatik. 2. §. A bejelentési intézményt a városi rendőrkapitányi hivatal kezeli, mely áll a városi rendőrkapitány felügyelete alatt működő hivatal főnökből, egy dijnok és egy szolgából. 3. §. A bejelentés kötelezettsége kiterjed minden be- és kiköltözködésre, a lakés tartózkodási hely változtatására. 4. §. Bejelentést a következők kötelesek teljesíteni: a) háztulajdonos vagy megbízottja, házfelügyelő, házmester, a bérlőkre nézve mikor Pápán letelepednek, vagy egyik városrészről a másikba át- vagy elköltöznek. b) a bérlő az albérlőre nézve, c) a háztartás feje vagy munkaadó a befogadott segédekre, tanonczokra, szolgákra, cselédekre, vagy más hasonló alkalmazottakra, mikor azok Pápára jönnek vagy eltávoznak. d) vendéglősök és fogadósok vagy egyéb szállásadók a náluk megszállt egyének és szolgákra nézve, e) nyilvános és magán tan- és nevelő intézetek, ugy egyéb közintézetek igazgatói az intézetbe bennlakásra felvett egyénekre nézve, f) a fogházfel ügyelő a befogadott fegyenczek, rabok, foglyok vagy más letartóztatottakra nézve, g) a fenti eseteken kivül bárki által a városban nála bárcsak 24 órára is megszállt külföldiekre nézve is. (1879. XXV11I. tcz. 2. étf 4. §§. 5. §. A vendégfogadók és szállodák tulajdonosai s az iparos szállók kezelői, azonkívül a beszállottakrol a rendőrkapitányság által fonáthuzásával hitelesített rendes nyilvántartási könyveket is vezetnek, melyek a rendőrség által bármikor betekinthetők, s melyet minden hó elején láttamozás végett a bejelentő hivatalnak is bemutatni kötelesek. 6. §. A bejelentés a rendőrkapitányságnál ingyen kiszolgáltatandó bejelentési lapokon történik, melyek külömbözők, u. m. az állandó pápai lakosok, szolgálatban levők és idegenek számára, A bejelentési lapok 2 példányban nyújtandók be, mely közül az egyik példány a hivatalban vissza tartatik, a másik példány a szokott hivatalos megerősítéssel ellátva a bejelentőnek vissza adatik. A bejelentési lapok, az ügykezelésre, vendégkönyvekre vonatkozó mintákat a tanács jóváhagyása mellett a rendőrkapitány saját hatáskörében állapítja meg. 7t §. A bejelentésnek a 4. §. a. b. c. e. f. pontja esetében a be- vagy kiköltözéstől, a befogadás vagy elbocsájtástól, illetve a városbeli eltávozástól számított 48 óra alatt, a 4. d. és g. pontja esetében pedig 24 óra alatt kell megtörténnie és pedig a belföldiekre nézve a rendőrkapitánysághoz, a külföldiekre nézve pedig a rendőrkapitányság utján a polgármesteri hivatalhoz. Iparos segédekre, gyári munkásokra, katona kötelezettekre s cselédekre nézve fennálló külön jelentkezési szabályok továbbra is fennmaradnak. 8. A városi bejentési hivatal a felek által két példányban kiállíttatni kötelezett bejelentési lapokat átveszi s a pápai lakosoknál előforduló változásokat az illetőnek törzslapján keresztül vezeti, a bejelentett esetkre nézve az azok nyilvántartási törzskönyvében egy külön lapot nyit, a cseléd könyvben felsorolt adatokat elkönyveli s az időközben előforduló változásokat esetröl-esetre ezen törzslapon kitünteti. Az idegenek eltávozásának bejelentésekor a bejelentési lapok egyszerűen kicseréltetnek. 9. §. A bejelentési lapokat az illető háztartás feje állítja ki és irja alá, ki ha irni nem tud, a bejelentési lapok kitöltését szóbeli bemondásra az illető háztulajdonos vagy annak megbízottja eszközli. (1879 XXVIII. tcz. 7. és 8. §§.) 10. §. Ha a bejelentendő személy nevét és kilétét, továbbá a bejelentési lapok kitöltéséhez szükséges adatokat a bejelentésre kötelezettnek bemondani, illetve a személyazonságát igazoló okmányokat Yele közölni vonakodik, ugy szintén azon bejelentésre kötelezett, ki a lapok kitöltésének ezen ákadályát a bejelentő hivatalnál legott feljelenteni elmulasztja, rendőri kihágást követ el, mely a jelen szabályrendelet értelmében büntettetik. 11. A bejelentési hivatal az átvett bejelentési lapokat átnézi és ha azok adatai helyessége vagy teljessége iránt aggály forog fenn, szükség esetében a valódi tényállásról a helyszínén magának meggyőződést szerez, s annak alapján a kiigazítást hivatalból eszközli (1879. 28. tcz, 11. §.) 12. §. A bejelentési hivatalnak joga van akkor, midőn oly jelenségek forognak fenn, melyekből a bejelentett adatok valódiságára vagy teljességére nézve alapos kételyek támadhatnak, vagy melyekből következtethető, hogy egy vagy több egyén be nem jelentetett, helyszíni nyomozott eszközölni,. vagy az illetőket kihallgatás végett megidézni, meg nem jelenés esetében pedig rendőri eljárás utján intézkedni. (1879. 28. tcz. 13. §.) 13. §. A bejelentő hivatal a hatóságok által megkívánt felvilágosításokat átiratilag vagy rövid uton intézi el, magánosok részére értesítésért esetenként a házi pénztár javára 30 fill. fizetendő. 14. §. A bejelentési hivatal egyébb teendői: 1. A városban előforduló minden halálozás nyilvántartása, mely czélból köteles a halottkém a halott vizsgálati bizonyítványokat esetről-esetre a bejelentési hivatalba beszolgáltatni, hogy a változások az illető törzslapokon keresztül vezetessenek. 2. A városban és annak területén tartózkodó 6—15 éves, tehát tanköteles gyeríneke k nyiI vántartása. E célból ugy a helyben született, mint gis csak az én Rózsikám édeshangu mondásait hallottam ajkairól elcsengeni. Mindazonáltal ugy tettem, mintha én Istók lettem volna s szerelmem változatlanságáról, eddigi ígéreteimet felújítva, nőmmé kértem meg őt

; pajkos mosolylyal igent nyertem. Engedelmet kéltem azonban, hogy a látogatást folytathassam. Abba is beleegyezett. Ezután a két fiúval megállapítottuk, ki melyik nőhöz menjen, azután összeforogván, mentem a második nőhöz s csodákcsodája ő is „István"-nak szólított s csaknem miként előbb, ugy folyt le társalgásom s a vége ugyanaz lett, A harmadik nőhöz érkezvén, ő Pistáját ismerte fel bennem, s mégis csekély eltéréssel bár de a végeredmény hasonló volt, mint már kétszer. A fiukkkal tanácskozás után kiderült, hogy egyikünket mindhárman Pistának, másikukat pedig kétszer Pistának, egyszer Istóknak szóliták hölgyeink, s valamennyien megkérvén kezeiket, különös módon, senki sem kapott kosarat. Rózsika és én, mint látszott, teljesen hiányoztunk közülünk. Azon tapasztalatra jövénk tehát, hogy a leányok egymás előtt érzelmeikből titkot nem csináltak s inkább a más két leány titkai mélyebb kutatásán fáradoztak, hogysem saját maguk felfedezését szándékolták volna, s eközben Irénke háromszor, Etelka pedig hatszor jegyezte el magát, Rőzsikám pedig eltűnt. Cselhez folyamodtam s a két fiu is kapva-kapott leleményes ajánlatomon annál is inkább, mert e közben a leányok összefutottak s felismerhetlen változással helyezkedtek újból el. Megállapodtunk, hogy habár a tévesztés végett minden cserénk előtt megteendjük összebonyolódásunkat, mégis sorrendet fogunk tartani. Megkezdtük e szerint - mosolygó hölgyeink újbóli kutatását. Mily őszinte kifejezéssel nézett reám Rózsikám s mégis ..Pistádnak szólított: Megmondtam valódi nevem s bókoltam ugyan neki, hogy mennyire hason it Rózsikámhoz ; azonban minthogy már őt volt szerencsém felismerni; kötelességemmé lett, hogy tévedésről biztosítsam. Elkaczagta magát s nemhogy marasztalt volna; de küldött tova, hogy ő is mihamarább felismerhesse a másik két fiu egyikét. Tovább haladtam ; ismét Pista megszólítást kapva, ott is megtettem előbbi felfedező nyilatkozataimat s tovább mentem. —• Nos végre ! megtalálom „0"-t és valóban : ki sem fejezhető, lebincselő édes epecléssel várt (valódi) Rózsikám, mert hiszen már nem is volt kik közül tovább válogatnom, tehát vagy „0", vagy egyáltalán nem lenne köztük ? „lstván"-nak szólított, én azonban éltem a cselfogással és „Pistá"-nak vallottam magamat, a fölött pedig csodálkozásomat fejeztem ki, hogy Istvánjának miként nézhetett és tréfálkozva fenyegettem : „csak tudná meg István, hogy mily könnyen kész volna '•óla lemondani". Aggódva emelte rám esdő tekintetét és félve kért, hogy segítsem meg ezen bizonytalanságban és mutassam meg neki Istvánját, mert a másik két fiúból nem tudja kinézni, hogy melyik lehet az. Kétkedést színlelve, hogy én inkább Irénnek nézem őt; bizonyítékául felemelte nyakdiszéről a gallér fodrait s látnom engedte tőlem nyert emlékét és megjegyezte, hogy ily ékjüket mindnyájan feltették, mert ők maguk sem tudták anélkül felismerni egymást és számítottak arra, hogy ily bizonyitgatásra szükségük jöhet, Most már én is megakarván magamat ismertetni, nyakkendőm végét kihúzva, belsőjén nevemet mutattam ; eközben felrepillantva, láttam, hogy a másik két pár is alibije igazolásával foglalatoskodik. Hölgyeink nyomban letették gallérdiszüket, ini pedig ujjukra huztuk jegygyűrűnket s föltettük eddig zsebünkben rejtett öveinket és vígan csevegtünk az édes történtekről. Mi fiuk azonban mégis csodálkoztunk, de sőt eltűnődöm mai nap is azon, hogy cselfogásom sikerre vezetett; tekintve, hogy annyira kifürkészhetlen s rejtelmes, mély érzésözönt láttam átviharzani azon délelőtt: a nők leiektükör-tengerén.