Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-24 / 34. szám

a városba érkezett és bejelentett 6—15 éves g}ermekek részére egy külön törzslap állíttatik ki, s ezek betüsoros tartályokban helyeztetnek el. A tanév kezdetén a 6—15 éves tan­köteleseket a bejelentő hivatal minden hit­felekezet számára külön jegyzékbe foglalja s azt a városi tanács utján az illető isko­laszékhez átteszi, hogy az iskolába be nem iratkozottak ellenőrizhetők, s a mulasztás ellen a törvényes eljárás megindítható le­gyen. 3. A kényszer beoltás eszközölhetése céljából a bejelentő hivatal a város terüle­tén tartózkodó 0—1 éves gyermekekről név­jegyzéket állit össze és azt a városi fő or­vosnak kiszolgátatja. 4. A cseléd könyvek kiállítása körüli eljárás, mely a törvényben van szabályozva (1876. 13. tcz. 69-70 71—72 §§.) 5. A városból eltolonczolt vagy kö­tött útlevéllel a rendőrkapitányság által ki­utasított egyének nyilvántartása. E célból köteles a rendőrkapitány az ilyen kiutasított egyének iránt hozott Ítéle­tet hiteles másolatban a bejelentési hiva­talnak átszolgáltatni, köteles lévén a beje­lentő hivatal a kiutasított egyének bejelen­tése esetén arról a rendőrkapitányt nyomban értesíteni, a ki az ujabbi eljárás eredmé­nyét a bejelentési hivatallal közli. 15. §. A városban tartózkodó külföldi­ekről a polgármester által nyilvántartás ve­zetendő az 1888 évi aug. 11-én 5409.1 sz. alatt kiadott belügy ministeri körrendelethez mellékelt minta szerint. 16. §. A bejelentési kötelezettségnek ugy az illető külföldiek, mint a szállásadók, fogadósok a vendéglősök részéről való meg­tartását a polgármesteri hivatalból figyelem­mel kisérni tartozik, mi végből, ha arra alapos ok van, időnként, házanként nyomo­zatot is rendelhet el. 17. §. A bejelentés alapján a polgár­mester mindenek előtt az idegenek külföldi minősége felöl az 1879 évi L. tcz. rendel­kezéseinek alapján lehetőleg biztos meg­győződést szerezni tartozik. 18. §. A külföldinek ebbeli minősége megállapitatván annak a város területén való tartózkodása a 15. § ban emiitett nyil­vántartásba bejegyzendő, mely után a 1886 XXII. tcz. 15. §-ban s az 1888 évi 54061 B. rendeletben előirt eljárás foganatosítandó. 19. §. Ha a külföldi a hozzá intézett felhívásnak meg nem felel, a polgármester a rkapitányt ériesiti, a ki az 1886 XXII. 15 §. 3. bekezdésénél foglalt eljárást alkal­mazza es a körülményekhez képest indo­koltnak mutatkozó mérvű büntetés kirovása iránt a fennálló szabályok értelmében első fokulag intézkedik, és a mennyiben a kül­földi a kitűzendő, a körülmények szerint megállapítandó 24 óránál nem rövidebb és 8 napnál hosszabb határidő alatt nem tá­voznék, annak a netáni fölebbezés elintézé­zésének bevárása nélkül, alkalmas módon való eltávolításáról gondoskodik, mely eljá­rás körül fontolóra veszi, váljon az illettő ne vonható-e az 1885 évi 9389 sz. alatt kiadott toloncz szabályzat 2. §-ának d. pont­jában jelzett egyének közé, mely esetben a 11. § a és b, pontja értelmében az elto­loncozás kényszer útlevél, szükségesetében kiséret mellett való eszközlése iránt intéz­kedik, s igy hozott határozatát, mint vég­rehajtási intézkedését a polgármesterrel és a bejelentési hivatallal irásilag nyomban közli. 20. §. Egyebekben á külföldiekre nézve az 1888 évi aug. ll-én 54091 szám alatt kiadott belügyministeri körrendelet ha­tározmányai tartandók szem előtt. 21. §. A városba beköltöző vagy meg­szálló azon egyén ki nevét és kilétét a ha­tósági közeg felszólítására bemondani el­mulasztja vagy megtagadja, kihágást kö­vet el. 22. §. Jelen szabályrendelet megszegői kihágást követnek el, s a mennyiben cse­lekményük a jelen szabályrendelet 4. §. d. pontjába és a 21. § ütközik, az 1879 évi 40. tes. 72. és 73. §§. alapján, az azokban megszabott, egyéb esetekben pedig az 1901 évi XX. tcz. 23. §-ában meghatározott célra fizetendő, egy koronától 40 koronáig terjed­hető pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén pedig 6 órától 2 napig terjedhető elzárással büntetendők. 23. §. Ezen szabályrendeletbe ütköző kihágási ügyekben első fokban a rendőrka­pitány, másodfokban a vármegye alispánja, harmadfokban pedig a m. kir. belügyminis­ter bíráskodik. A mult hétről. Háládatos és ünnepi hangulatos műso­runk, volt a hét folyamán. Ünnepi hangula­tot 0 felsége születésnapja és Szt.-István napja, a háladatos műsort pedig a számos bizottsági ülések teremtettek. 0 felsége születés napját a hagyomá­nyos szokáshoz hiven ünnepeltük meg, az­zal a hozzáadással, hogy huszárezredünk­nek a tábori misén és diszebéden kivül még egy kis meglepetés jutott. A lovassági fel­ügyelő érkezett meg a díszebéd folytatása­kép és másnap szemlét tartott a csapatok felett. Az örömnaphoz egy kis ürümpohár is jutott, jóllehet a szemle a legnagyobb dicsérettel végződött. Szt.-István napja is a szokásos módon folyt le, ha esak azt nem vesszük megkü­lönböztetésül., hogy a helybeli plébános vi­szonzásul, Ö felsége diszebédének részvé­teleért, a helybeli tisztikart látta magánál szívesen ezen napon rendezett diszebéden. A világítási bizottság háladatos mun­kát végzett, midőn a Sebükért cég által ajánlott közös üzleten elverte a port abból a felfogásból kiindulva, hogy „közös lónak, túrós a. háta". A szövőgyár jöhet ha akar, de nem villamosan. A szinügyi bizottság is háladatos akart lenni a. körünkbe érkező színtársulattal szembe és elhatározta, hogy ugy mint ed­dig megpróbálkozik a bérletgyüjtéssel, szó­val segédkezik a megélhetés biztosításában. Az ígéret eddig is meg volt, lehet most ez nemcsak szép szó, hanem teny is lesz. Hisz a bérletgyüjtéssel megbízottak meg is te­szik a kötelességüket, de hát mit tehetnek róla azok, ha a bérlők azok, kik folyton csak igérnak. A szokásos n.-szalóki mulatság is meg lett tartva N.-Szalók községhez tartozó csa­liti erdőben. Az előbbi évekhez képest tul­nyomólag többen rándultak ki városunkból erre a kedélyes mulatságba, de ép akkor midőn jóformán belejöttek volna a tulajdon­képeni mulatságra, megjött a vihar és a társaságot a szélrózsa minden irányában szétugrasztotta. De nem oda Buda mon­dotta a község patrónusa Szalóky Géza. A vihar után Összeterelte a társaságot, kocsin bevitte őket a portájába, ott megvendégelte őket, sőt magtárában rögtönzött tánctermet és megmutatta hogyan lehet lefőzni az esőt, vihart, menydörgést. és villámot. Reggeli 6 óráig járták ott a magtárban és talán a házi gazda vendégszeretetéből még most is jár­nák, ha másnap a termés kiürítésére nem lett volna a helyre szükség. Ha még azt jelzem, hogy a helybeli dohánygyári munkásnők nyári táncmulat­sága iránt az érdeklődés már mindnyájun­kat csiklandoz és hogy a munkásnők között már intrikál a konkurencia az előleges fog­lalkozásra, elmondtam mondókámat a heti krónika részére. Friczi. Az hirlik . . ; A-z hirlik, hogy Pápa város köz­világítására az előmunkálati engedély egy évre meghosszabitatott. 3 Az hirlik, hogy Pápa város jövő | évi költségvetésében a felekezeti is­| kólák segélyezése ki lett nullázva. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán Siófokot nem üdülő, hanem el­szigetelő helynek tartja. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk csak „muszáj" szóra jön Pápára. Az hirlik, hogy a polgármester az összes uj terveket két évre sza­badságolta. Az hirlik, hogy Pápán a vízve­zeték a pincéket dézsmálja. Az hirlik, hogy Papán egy ku­cséber ugy reszkírozott, hogy a ko­sarát éjjel az utcán felejtette. (Ki­csoda ez az ember ? Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán Szt.-István napját mozsárlövések helyett rakéták­kal jelezték. (Nekem mondja? Szedő.) Az hírlik, hogy az Eötvös utcá­ban cselédszerzés helyett pletykaszer­zéssel foglalkoznak. Az hírlik, hogy Pápáról egy „ba­jusz ember" megszökött. (Kicsoda ez az ember? Szedő.) Az hirlik, hogy a Jókai Mór ut­cai háztulajdonosnőnél a lakhatási en­gedély nyelvészeti okokból nem ajánl­ható. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok mulatságára már előjegyzé­sek tétettek. (Aber nur solid. Szedő.) Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének hajnali menetrendjé­ben éjjeli változás állott be. H I 13 E s:. — A király születés napja. Városunk lakossága igaz szeretettel és őszinte lelkese­déssel ünnepelte meg ősz királyunk I. Fe­renez József születésének 72-ik évfordulóját. Köz- és számos magán épületeinken nem­zeti zászlók lengtek, az egész város lakos­sága ünnepi cliszt' öltött magára és mái­kora reggel mozsárlövések jelezték az ün­nepi jelentőségét. Már a korai reggeli órákban huszár­ezredünk három százada Ötvös Imre őrnagy osztályparancsnok vezénylete alatt a kaszár­nya melletti gyakorlótérre kivonult, hol sá­tor volt már felállítva a tábori mise szol­gáltatására, A századok a sátorral szemben foglaltak állást, mig balra a sátortól egy szakasz huszár gyalogosan helyezkedett el gr. Csáky Kálmán főhadnagy vezetése alatt, kik sortűz adásra lettek vezényelve. Pont 7 orakor érkezett meg Frohreieh Szabó Ernő, alezredes, ezredparancsnok kíséretével, fo­gadva az osztályparancsnok jelentését, vé­gig lovagolva a csapatok előtt, kezdetét vette a mise, melyet Frászt Endre káplán mondott. Urfelmutatáskor háromszor sortűz adatott és végül a legénység imához lett vezényelve. A tábori mise végeztével a csa­patok az ezredparancsnok előtt díszlépésben elvonultak és visszatértek a kaszárnyába. A plébánia templomban reggeli 9 óra­kor volt az ünnepi mise, melyet Kriszt Jenő plébános celebrált fényes segédlet­tel. Az ünnepi misén gr. Esterházy Pál, az uradalmi tisztikar a városi hatóság, a hu­szár tisztikar, az összes hatóságok, taninté­zetek és egyesületek testületileg vettek részt. Délben a tisztikar diszebédre gyűlt

Next

/
Thumbnails
Contents