Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-07-06 / 27. szám

sel sújtandó az is, a ki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát tőzsdejáték által tervszerüleg kizsákmányolja. Az uzsoratörvény büntetési tételei szigoritandók és a súlyosabb uzsorás-esetek büntettek minősitendők. A tettest amaz ipar vagy foglalkozástól el kell tiltani, a melynek gyakorlása közben az uzsorás cselekményt elkövette. Ki kell mondania a törvénynek, hogy az uzsora ugy a magánjogi semmiség, mint a büntetendőség szempontjából a bíróságok és minden más hatóság által is hivatalból észlelendő és üldözendő. Utána Óvári) Ferenc dr. előadó a hitelügy, a nagy kamatú kölcsönök konvertálása, hitelszövetkezetek fejlesztése és takarékpénztárak reformjáról tartott előadást. A szövetkezeti törvény olyatén módosítását sürgette, hogy az országos központi hitelszövetkezet kisebb eiraletü záloglevelek kibocsátására följogosittassék és hogy a birtok-minimum megállapittassék. Ugyancsak óváry Ferenc tartott előadást a tagositásrol, követelvén a telekkönyvek helyesbítését, a tagosítás gyors és olcsó keresztülvitelét a végrehajtó eljárás rendezését, törvényhozási novellával. A tagositó eljárást a közigazgatás teendői közé javasolta fölvétetni. A szakosztály Beinprecht Antal és Forster Géza hozzászólása után az előadó javaslatát egyhangúlag elfogadta. A dunántuli kivándorlási kongresszus vasárnap folytatta tanácskozásait Baán Endre soproni alispán elnöklésével, amikor is a kivándorlás kérdésével foglalkoztak. Szilassy Zoltán ismertette a kérdést. A filloxeravész, a vizszabályozások nagy költségei, a közterhek, a Rábaszabályozás költségeinek folytonos emelkedése, a kivándorlási ügynökök csábításai, a földéhség, a hazaküldött pénz s a visszatértek csábításai s a munka értékének a csökkenése által mozdittatott elő a kivándorlás, melynek iránya Amerika vagy Horvátország. Nem tartja szerencsétlenségnek a Horvátországba való áttelepiilését. mert az a magyarság terjedését vonja maga után. (Helyeslés.) Magyar iskola és magyar pap kell Horvátországba a magyarnak. Szavai értelmében a kivándorlás törvényes intézkedéseire vonatkozó határozati javaslatot terjeszt elő. (Elénk helyeslés.) Hennel Károly az önálló vámterület fölállításában látná a gyökeres orvosságot. Dobránszky Péter a kivándorolt katonaszökevények visszatérését a büntetés elengedésével óhajtja megkönnyíteni. Szabolcsi Miksa sziikijMMBMJM< WnitMMMMMMMnTl'-a>n

: HIIMWWIWIII ílul Ti'iTífTr"-iiTri1'i Boldog, hogy újra jó embereket lát, s megszólítja. — Messze van még a város ? — kérdi csakhogy kérdezzen valamit. — Az itt van. uram, — felelt nyíltan a gyermek és a város tornyára mutat, mely alig egy pár lépésnyire volt tőle. — Hogy hivnak, kicsikém ? — Katónak. — És anyádat ? — Márthának ! — Hát apád van-e ? — Oh — válaszolt a gyermek hirtelen szomorúsággal. Szegény apámat elvitték messzire rosz emberek, mert Anna néni ugy akarta. De sokat is sírt érte edesanyam. — Az egykori fegyház lakó megremegett, szemei megteltek könnyel, sírt, nevetett, felkapta a bámuló apróságot és hosszan csókolta, hosszan, édesen, őrömtelt szívvel. De régen is nem jutott neki belőle ! — Vezess anyádhoz, kis angyalom, — kéré aztán. Megállnak egy alacsony ház előtt, a kis szöszke baba előre szalad és hangosan jelenti be : — Anyám, egy ur van itt, aki beszélni akar veled. ségesnek tarja kijelenteni, hogy az itt tapasztalt fáradozásra ő is áldást kér és imádkozik annak sikereért, kik ugy gondolkoznak, mint ő, mert tagadhatatlan, hogy e ba- i jok nemzeti kárt jelentenek, ezeken segíteni közös kötelesség. 0 és a vele egyetértők szinten elitélik a tisztességtelen kereskedelmet. Gróf Széchenyi Imre Szabolcsi felszó- ij lalásának tapintatosságát elismeri. Örül annak, hogy elismerte, hogy a magyar közvélemény csak a tisztessegtelen kereskedelmet üldözi. ! Délután gróf Hoyos Miksa elnöklete í alatt az I. osztály ülésén dr. Horváth János első sorban kiemeli, hogy iparunkat mezőgazdasági alapokra kell fektetnünk. Ismerteti azután gyáriparunkat és szerinte nem annyira uj gyárakat kell létesíteni, hanem inkább a létező háromezer gyár továbbfejlesztését, kiterjesztését folytatni, mert ilyeh módon munkásainak több keresetet biztosithatunk. A kisipart és a háziipart szövetkezeti uton véli fejleszteni. De iparunk termékeinek fogyasztását kereskedelmünknek kell közvetíteni s kívánatosnak tartja, hogy kereskedőink hazai iparcikkeket ezután nagyobb mennyiségben árusítsanak, mint eddig. Gróf Széchenyi Imre konstatálja, hogy a kereskedelem nem táplálja a magyar ipart. Ami egészen természetes, mert az ő feladata az, hogy a közvetítést gyakorolja. Csak akkor lehet szemére vetni a kereskedőnek a hazáfiatlanságot, hogyha ugyanazon körülmények közt az idegen árut propagálja. Javasolja, létesíttessék egy nagy áruház, szövetkezeti uton a fiókokkal, vidéken, melycsakis magyar termékeket bocsát áruba. (Helyeslés.) Többek hozzászólása után apró módosítással a kongresszus elfogadta a javaslatot. A közművelődési osztály jelen té• sét Porzsolt Kálmán terjesztette a kongreszszus elé. Ezután a záróülést tartották meg Fenyvessy Ferencz elnöklésével. A záróülésén beterjesztették az osztályok javaslatait, amelyeket a kongresszus elfogadott. A dunántuli kivándorlási kongresszus gróf Eszterházy Ferencz indítványára táviratilag fejezte ki hódolotát a királynak ugyszinte Széli Kálmán miniszterelnökhöz. Darányi földmivelési miniszterhez s D'sseffy Aurél grófhoz üdvözlő táviratokat küldött. A királyhoz, illetve kabinetirodához intézett távirat ez : „A dunántuli országrészi kivándorlási kongresszus jobbágyi alázattal járul hódolatteljes üdvözlésével a trón zsámolya elé, és legalázatosabban esedezvén a kongreszA sokat szenvedett asszony megfordul és Gáspár áll előtte. Nem ismeri meg mindjárt, de aztán egy sikolylyal a nyakába ugrik. Megnézik egymást mindegyiknek ugy tetszik, mintha nem is változtak volna meg. Minden éppen olyan uj volt, mint egykor. Hiába, az idő vasfoga mindent elpusztít, de azt mit a szívben tartunk, ós ápolunk szeretettel, azt testünkkel együtt tudja elpusztítani. Sok év mult e történet óta, mikor egy korán vénült asszony, nyomorult lakához vezetett utunk. Erős tél volt, e szoba hideg, de a vénasszony szinte fiatalos hévvel turkál egy ládában, mely az asztalon állott. Csupa szerelmes levél, mindegyik egy-egy régi édes emlék. S ekkor a sok irat között felmerül egy birósági végzés. Mint a szélütött, hátratámolog és zokogva borul aztán a ládára. Ebben a végzésben van elmondva, hogy fivérét hosszú rabságra ítélték. — Nemes lélek, — rebegi fájdalommal -r- nemes lélek, oly sokat vétettem neki s mégsem hagy elpusztulni ! szus hódolatának legkegyelmesebb elfogadását." Fenyvessy Ferencz elnök, Szilassy Zoltán jegyző. Ezzel a kongresszus véget ért. Népünnepély és kóstoló. — 1902. junius 29. — Nagyobb és fényesebb ünnepélyt rég nem volt alkalmunk láthatni mint a vasárnapi volt, melyet a ref. főiskola udvar és torna helyiségében a pápai jótékony nőegylet rendezett jótékonyczélra. Valósággal megszállta Pápa uri és polgári közönsége a szép helyiség minden talpalatnyi helyét is alig volt ember a pár ezerből, aki a jó célra nem áldozott s költekezett volna. Maga a közönség s el volt ragadtatva a páratlan nagy sikeren. Ez az óriás, fényes tarka és hangulatos ünnepi panoráma, amit a nőegylet lelkes-nőbarátai Pápa közönségének maguk köré való hódításával beállítottak a ref. főiskola udvar és torna helyiségébe, ez csakugyan varázslatos, nagy dolog volt; olyan fenomenális látványossága egy városnak, aminél aligha csinál a vidéken valamely város, de amelyhez foghatót eddig Pápán sem láttunk. A mi hangulatot, ünneplő kedvének hangját és képét egy város produkálhat; az mind látható és hallható volt ezen az eleven, nyüzsgő, muzsikáló, táncoló nagyarányú panorámán, mely híven visszaadta az egészséges erőtől duzzadó és kedélyes Pápa városát. Ez a vázlatos és színtelen szóval lerajzolt nagyszabású ünnepi panoráma áltanos jelképe. De ebből a halvány felvételből is látható, hogy a nőegylet hölgyeinek oly dolog sikerül ezúttal, amiről eddig képet alig láttunk valamely társadalmi ünnepen. Délután 3 órára volt kitűzve a népünnepély kezdete s ekkor már csoportosan kezdett bevonulni a közönség a főiskola udvarba. A kapu bejáratánál volt elhelyezve a pénztár, hol Wéber Rezsőné, dr. Steiner Józsefné, özv. Kis Lászlóné és Pentz Józsefné úrnők fogadták a közönséget és árusították a belépti-jegyeket. Ugyanotc láttuk egész seregét a szebbnél-szebb fiatal leánykáknak, kik a belépőket valóságos ostrommal fogadták és potom 20 fillérrel kínálgattak sorsjegyet" a kisorsolandó „fonográf" nyeremény tárgyra. Az udvarban volt a „Confetti sátor" ahol Pentz Eliz, Kis Vilma, Pentz Mariska és Pentz Anna alig győzték a közönséget kiszolgálni. Valóságos ostromnak volt kitéve a sátor és a tüzelés már ott a sátorban levőkre kezdték meg első sorban. Ugyancsak ott volt tőszomszédságban a sör csapolás is, melyet Kern József vendéglős vállalt magára a közönség teljes megelégedésére. Az udvar helyiségben volt a tágas tánctér és az asztalok megszámithatatlan menyisége. A fedett tornahelyiségben voltak a külömböző asztalok felállítva. Itt volt a legnagyobb forgalom és a kiszolgáló hölgyek alig győzték a folyton szaporodó közönséget étellel és itallal kielégíteni, ugyanyira, hogy este 7 órakor már a- pecsenyés tálak teljesen üresek voltak és csak hideg felvágott volt kapható amit Gaál Gyula hentes szolgált ki Kis Ernőné ellenőrzésével. A pecsenye asztalnál Szvoboda Ven

1 celné, Kluye Károlyné és dr. Kövi Józsefné szolgáltak, a kávét és bort, özv. Pakróczné, Szeglethy Józsefné, Szíjgyártó Gyuláné és Obermayer Józsefné adták, a czukrász sütemény eladássát dr. Lővy Lászlóné, Makkay Istvánné, özv. Marinezer Antalné, Körmendy Béláné és Koritschoner Margit végezték, a gyümölcs asztalnál Hajnoezky Béláné,- Szenthe Jánosné és Steinberger Lipótné működtek közre és * végül a fagylaltnál Mészáros Károlyné és Lóskoy nővérek végezték tisztüket.