Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-06-29 / 26. szám

a m. Pápa, @S02» {junius 29. szám. Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELQFÍZETESI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : mm&wmm wmwvss. HiROETESEK es MYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A B M 1 N könyvkereskedésében. Az adótárgyaíásról. A III. osztályú kereseti adó kivetése ujabb három évre folyamatban van. A kivető bizottság eddig' a vidékiekkel tárgyalt, a mi nem adott nagy munkát; ott kevés iparos, kereskedő stb. lakik, a kik ezen adókivetésnél érdekelve lennének. Annál nagyobb a kereskedő és iparos adózók kontigense itt Pápán, mely város iparosokkal és kereskedőkkel jóformán el van lepve. Ezekkel kezdték a hét folyamán a tárgyalást, a -mely el fog tartani julius hónap első feléig. A közszemlére kitett javaslat szelleme, mint mindig, most is adóemelés. Igaz ugyan, hogy az iparosokat legnagyobbára olyan összeggel hagyja meg, a mennyit most fizetnek, a kereskedőknél ellenben átlag már 15 — 20% emelést tervez a javaslat, a mi természetesen 30—40% emelést jelent, ha a mellékadókat és a községi pótadót is hozzászámítjuk. — De egyes kereskedőknél jóval nagyobb, némelyiknél 50—80% emelés van tervezve. Az államkincstár képviselői tehát országszerte adóemelést hoznak javaslatba. Áldozatai ők is a mostani hibás rendszernek, mely azt követeli a hivatalnoktól, hogy minden egyébtől eltekintve, csak az állam érdekéit képviselje tüskön-bökron át. Mintha látnánk, az úgynevezett bizalmas iratokat, a mikkel elárasztják őket, melyekben nagyon is lelkükre van kötve, hogy az eddigi adóösszeget nemcsak hogy épségben tartsák, de a hol lehet, fölebb emeljék, kedves dolgot teljesítenek pedig, ha az adóemelést keresztül viszik. Ez a törekvésük azután annyira leköti lénj üket, elméjüket, hogy ebbeli buzgalmuk közben az adózók érdekéről nagyon is megfeledkeznek, mintha gondolatvilágukat a rideg közöny vértezné. Persze a kivetés rendszere a lehető leggyarlóbb. A vallomási ivek rászorítják az adózót, hogy a kereseti adó megállapításául évi tiszta jövedelmét vallja be. Az üzleti kiadások levonása után fönnmaradó összeg képezi-e a tiszta jövedelmet, vagy pedig a mi ebből egyéni és családi szükségletei után néki fennmarad? ez nincsen megmagyarázva ? tanácstalanul, a legnagyobb homályba burkoltan maradnak e fölött az adókötelesek, továbbá az államkincstár képviselője meg a kivető-bizottság tagjai. Ebből erednek azután ama a kontinensen páratlanul álló nevetséges bevallások, hogy tiszta jövedelem fejében ügyvéd, orvos 400 - 500 koronát, kereskedő, iparos ily arányban nagyobb-esekélyebb összeget kénytelen az adózás alapjául feltüntetni, mely összeg szerény megélhetésére sem elegendő, nemhogy a bevallott összeg az ő tiszta jövedelmét képezné, a mit foglalkozása vagy üzlete után évente megszerez. Mert ha a tiszta jövedelmet szó szerint véve bevallaná, például a 3000 koronát, adója fejében évi 300 koronát vetnének rá. Ez pedig megint nagyon is túllépné az ö kereseti, tehát adózási képességét. De hát a rendszer fog még egy ideig kisérteni, mert az adóztatás reformálása érdekében a tervezet még csak előmunkálat alatt áll. Visszatérve a pápaiakat érdeklő adójavaslatra, kijelentjük : hogy nemcsak helytelenítjük a következő három évre vonatkozó adóemelést, hanem az adó leszállítását kívánjuk, mivel ezt a súlyos anyagi viszonyok T A E C Z jJíem leltet azt kibeszélni. Nem lehet azt kibeszélni . . Oh mily édes végig élni! ... Ha vágy kél a zajgó szívben S álmodik egy édes hitben. A léleknek minden vágya Belefér egy sóhajtásba, Hogyha a sziv egyet dobban Édes titok rejlik abban. A száj hallgat, nem beszédes, Még a fájdalom is édes. Megáll az ész, a képzelet, A sziv beszél, a sziv — szeret. Halni kíván s vágyik élni . . . Nem lehet azt kibeszélni ! Jl e 1; <zr r. Hogy mi egymást nem szeretjük, 0 be kár, ó be kár. Mély szerelmünk meg érlelte. Elrepült az a nyár. A szerelem forró nyara Elveszett nyomtalan Gyönyörűsége, varázsa Oda van, oda van. És ha forró csókjaid közt A mámor elragad; Vallomás, égő szerelmes Hagyja el ajkamat. És te busán mosolyogsz rám KÖnyben ég a szemed, Arczodról leolvasom, hogy Nem hiszed, nem hiszed. Te se hiszed, én se hiszem. Nem hiszünk, nem tudunk. Es ha a szeretkezésben Még el is kárhozunk. Fönn az égben a nagy biró ítélete az leszen. Ami őket bűnbe vitte, Vágy volt és nem szerelem. Miért nem ismertük egymást Azelőtt, azelőtt'? Amikor még a szivünkből A rózsa ki nem nőtt. Mért láttuk meg egymást akkor, Mikor már elvirult? Tövisét sem érezzük már, Szirma mind porba hullt. A mi csókunk, a mi vágyunk Gyönyörű szemfödél. Könyünket eltaicaró Lángoló szenvedély. Mély szerelmünk megérlelje, Elveszett az a nyár. Hogy mi egymást nem szeretjük Ó be kár, ó be kár. Ezüst szál Tóth Erzsi sok ideig volt becsületes leány. Kint lakott, ha jól emlékszem, a Napraforgó-utezában. Ez persze az isten háta mögött van, de „az isten háta mögött" kevesebb a háztető és több a meny bolt. Ezt a kék optikai csalódást pedig jó folyton a feje fölött látnia az ilyen egyedül való leánynak. Szó sincs róla. Az emberek édeskevés köze van az opálosodó hatvan kilométernyi légréteghez. Éppen annyira tartozik hozzá, mint a venyigéhez a karó. Ez egyenesen tartja, mert hozzá van kötözve valamelyes hanttal, ha erösebb tőke lenne, megállna magától is, ez volna az igazi. A nagy szemű csinos leány azonban nagyon is gyönge venyige volt az ur szőllőjében, azon-