Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-06-22 / 25. szám

Mert a fiskus csak egy methodust ismer és egy módszert szeret gyakorolni, azt, hogy 3 évről 3 évre mindenkinek adóját emelni törekszik, aki ezen időszak alatt még teljesen tönkre nem ment. Ép ez okból fektettünk nagy súlyt most az adókivető bizottságunk működésére. A kivetési tárgyalások f. hó 24-én veszik kezdetüket és igen természetesnek látjuk, hogy a polgárságnak minden reményét a kivető bizottsághoz kell, hogy fűzze. Ugy ősmerjük őket, mint oly férfiakat, akik fénye3 polgári tulajdonságaik révén élvezik az egész polgárságunk osztatlan becsülését, akiktől sem a jóindulatot, sem az igazságszeretet elvitatni nem lehet. Teljes meggyőződésünk, hogy ők hivatásuknál és társadalmi állásuknál fogva képesek világosan bepillantani az ő megítélésükre bizott adófizető polgárok kereseti avagy üzleti viszonyai közzé, és igy jogosan hiszük és reméljük, hogy a kereseti adót fizető felek érdekeit minden tekintetben meg fogják tudni védeni, a kincstári előadó által előirányzott tulkövetelésektől és hasból szolgáltatott adatoktól. Igenis, a bizottság minden egyes tagja hivrtva van az adózó feleket megvédelmezni a kincstár túlzott követeléseivel szemben. Esetleges gyengeségük vagy tájékozatlanságuk — amit kizártnak tartunk — kiszámithatlan károkat okozhat egyeseknek, reméljük, hogy behatóan foglalkozva az egyes adózófelek anyagi helyzeté vei, módjukban lesz a kincstári képviselő egyoldalú informátióit a kellő mértékre redukálni és ezzel polgárságunknak nagy szolgálatot tenni. Az adózófeleket pedig jó eleve figyelmeztetjük, hogy a kivetési tárgyalás alkalmával személyesen jelenjenek meg vagy helyettesről gondoskodjanak, mert csak igy védhetik meg érdekeiket a bizottság előtt, ellen esetben, ha elverik rajtuk a port, ne a bizottságot okolják. Üdvös in tézkedést tett erre nézve a polgármesteri hivatal azzal, hogy az érdekelteket a tárgyalást megelőző napon, vétivvel értesiti a megjelenésre. Teljes reménnyel nézzünk az adókivető bizottság működése elé és teljes joggal hisszük is, hogy erélyesen fogja megvédeni az adózó polgárokat a kincstári előadó indokolatlan túlkapásaitól. Pollatsek Frigyes. Dunárnuli kivándorlási kongresszus, Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az összes dunántúli gazdasági egyesületek és a Dunántuli Magyar Közművelődési Egyesület közreműködésével a dunántuli kivándorlással kapcsolatos gazdasági és társadalmi bajok megvitatása s az orvoslás módjainak kijelölése céljából kongresszust rendez. A kongresszus helye: Siófok; ideje : 1902, junius hó 28 és 29. napja. A kongresszus diszeluöke : gróf Esterházy Ferencz. Társelnök : dr. Fenyvessy Ferencz és gróf Jankovicli László főispánok. Főtitkár: Szilassy Zoltán, az 0. M. G. E. szerk. titkárja. A kongresszus három osztályban fog tárgyalni, úgymint: I Termelési és értékesítési osztály. Elnök : báró Fiátli Pál, főispán ; alelnök : gr. Hoyos Miksa ; titkár : Czeglédy Tivadar, gazd. tanár. II. Birtokpolitikái, adó-, hitel- és közművelődés ügyi osztály. Elnök: gróf Széchényi Imre ; alelnök : Sárközy Aurél, főispán ; titkár : Molnár József g. e. titkár. III. Kivándorlási osztály. Elnök : Reiszig Ede, főispán; alelnök: dr. Baán Endre, alispán; titkár: Voigt Ede g. e. titkár. A kongresszuson résztvehet mindenki, tanácskozási és szavazati joga csak annak van, aki a kongresszusi irodánál (Budadest IX. Köztelek u. 8) tagul jelentkezik s a 4 kor. részvételi dijat iefizeti. A kongresszus kiadványait a tagok ingyen kapják. Lelkészek, tanitók és községi jegyzők a 4 kor. részvételi dij fizetése alól mentesek, miután a rendező-bizottság melegen óhajtja, hogy a nép legközvetlenebb vezetői minél nagyobb számban vegyenek részt a kongresszus tanácskozásaiban. A kongresszus tagjai közül azok, akik a Siófokon székelő helyi-bizottság által elszállásolásukról gondoskodni kivánnak, valamint kedvezményes vasúti igazolványra igényt tartanak, legkésőbb junius hó 25-ig jelentkezhetnek a központi irodánál. Siófokon az ellátás és elhelyezés költségei a kongresszus tagjai részére a következő kedvezményes árakban állapittatnak meg. 2 ember egy szobában elhelyezve, reggeli (kávé, tea, tej, csokoládé), ebéd (leves, elő étel, sült, tészta), vacsora (sült, tészta) 8 kor. ugyanezen ellátás szoba, nélkül 6 kor. ellátás bor és sörrel 2 koroná—Szeretlek, Margit! ugy-e, tudod ezt? Az életemet odaadnám, ha megszerethetném neked a fiadat. Az asszony hozzásimul. Mintha menedéket, oltalmat keresne. — Emlékszel, ugy-e, milyen boldogok voltunk, mikor az enyém lettél? Büvős édes tavaszi nap volt akkor, s a templomban az orgona hangja szent és tiszta érzéseket ébresztett a szivünkben. — Akkor. — ismétli Margit, szinte gépszerűen. — De most! Oh, mindennek vége van. Ugy érzem, a szivem szakad meg. Nézd az arcát, milyen fakó lett, a keze puszta csont és bőr. Nem ismer meg, ha szólok hozzá, s a szive gyorsan, lazasan ver, aztán kimaradt a vér lüktetése egy-két pillanatig. Rettenetes ez I És én nem tudok segiteni rajta. Te se tudsz. Oh, a halottak nem tudnak megbocsátani! Gáspár Miklós elsápadt. Kisérteties emlékek támadnak fel a lelkében, mardosó, legyőzhetetlen önváddal, gúnyosan és fenyegetőn. Az izmos, erős férfi megtántorodik a kinzó rém súlyától; hiába takarja el arcát, mégis érzi az üveges szemek delejes nézését, látja az eltorzult arczot, s az ajkak vonaglását, mint akkor, Zólyomy Kálmán betegágya mellett. Az asszony térdre borult. A gyermeke kezeit csókolja mintha életet akarna lehelni belé, és beszél hozzá halk, gyönge hangon. — Fiam, egyetlen gyönyörűségem, nyisd fel a szemeidet, nézz rám. Szólj egy szót, Mondd hol fáj ? Aztán férjéhez fordul. — Orvos vagy te is. Segíts ! Jer hozzánk 1 Hisz a mi gyermekünk ő' Miklós. A mi boldogságunk, a mi üdvösségünk. Nélküle nem tudnók szeretni egymást többé. Csendesen sir Margit. A szörnyű, gyötrő fájdalom kínos feszültsége megenyhül a könnyekben talán. Egy két perezre. A gyermek az ágyba nyugtalanul emelkedik fel egyszerre. Összeszedi végső erejét. Tágranyilt szemekkel mered a sötétbe, s az arezán rémületes lélelem látszik. Az anya átöleli, támogatja. — Mi bánt, édes, drága kis fiam ? Csak egyszer nézz rám. De az eszmélet egyetlen sugára se fut át a feldúlt vonásokon. — Ott, ott, — suttogja a gyermek, lázálmaitól gyötörve. — Egy sápadt ember jön ide, látod, el akar vinni, — nem, nem megyek ! sikoltja rémületes hangon. — Az arcza sápadt, szeme fekete, és a haja is íekete. Margit elereszti a gyermekét. Rettenetes, őrületes gondolata támad. Meg kell halnom, azt mondja: mert ő is meghalt. Visszahanyatlik fehér, puha párnáira a beteg. pést. Gáspár Miklós irtózva hátrál pár léSzó nélkül átfut a tágas, szép szobákon. Íróasztalából kidob mindent leveleket, számlákat, ezer apróságot. Aztán egy földképet kap fel. vad izgatottsággal, és siet vissza gyermekéhez, mintha az egész mindenség léte ettől függne most. Odatartja a fia elé. — Ez az ! Margit elejti a képet. Halálos sápadság ömlik el vonásain. — Tudtam ! tudtam, — kiáttja féktelen indulattal. -— Oh, a nyomorult j az átkozott! — Elhallgat egyszerre. Mert a gyermek újra megszólal, szaggatottan hörögve. — Megöl engem, -- mert őt is megöltétek. — Nem igaz 1 — Kétségbeesetten, mégis valami uj, szörnyű gyanúval a szivében, fordul a férjéhez ? — Nem igaz, ugye ? Nem ölted meg ? Nem lehet. Mondd, felelj, az istenért, esküdj meg, Miklós ! A férfi lehajtotta a fejét. Nagy, nehéz bűn súlya nehezül a lelkére. Alig tudta elviselni eddig.. Sokszor azt hitte, összeroskad a terhétől. Minden erejét megfeszítve hazudott, tagadott éveken keresztül. Meglopta a halott boldogságát. Elvette az életét, elvette az asszonyát, akit eleténél is