Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-06-22 / 25. szám

val több, csak ebéd 4 kor. csak va­csora 2 kor. itallal. A kongresszust illető minden kérdésben fölvilágosítást bárkinek szí­vesen ad a központi iroda. (Budapest IX. Köztelek u. 9.) A kivándorlási kongresszus érde­kében Fenyvessy Ferencz vármegyénk főispánja, mint a dunántuli kivándor­lási kongresszus elnöke, az összes du­nántuli megyék egyesületeihez felhí­vást intézett, melyben felkéri a kon­gresszuson való megjelenésre. Tanfelügyelői jelentés, Papp Sándor, Veszprémvármegye buzgó tanfelügyelője folyó évi május havában is­kolalátogatásokat tett: Geesén, Herenden, lhásziban, Marcaltőn, Kövesgyürött, Nórá­pou, Rátóton, Tapolcafőn, a pápai állami tanítóképző és a veszprémi rkath. tanítónő­képző intézétekben, mely látogatása ered­ményéről a vármegyei közig, bizottság f. évi junius havi ülésén előadott kimerítő ós nagy tapintatosságot és figyelmes körülte­kintést feltüntető szakavatott jelentésében következőleg beszámol : Megjelentem 11 községben, 13 iskolá­ban, 2 képzőintézetben, 57 tanfolyamon. Azonkívül jelen voltam 8 évi vizsgán. Ki­tűnő iskolák : a gecsei ág. h. ev. és a ta­polcafői ev. ref. iskolák. Jók : az ihászi ál­lami, herendi állami gazdasági ismétlő, a marcaltői rkath. s a tapolcafői ág. h. ev. iskolák. A nórápi rkath. és ev. ref., nemkülön­ben a tapolcafői rkath. iskolák taneredmé­nyeivel nem voltam megelégedve, mivel csak három tanfolyamig találtam vezetve az iskolákat, mint arról a velem együtt meg­jelent iskolaszéki elnök és gondnok urak is meggyőződhettek. A vizsgák közül kiemelem a kupi és rátóti rkath. iskolákéit, melyek jelesen si­kerültek s a kövesgyürit, mely szintén jó volt és a kéttornyulaki rkath. iskoláét, úgy­szintén a veszprémi angolkisasszonyok ta­nítónőképző intézeti IV. osztálya s a magán osztályvizsgákat, melyek eredménye ugy a növendékek komoly készültségében, mint jobban szeretett, Es most, hogy az önvád lelkiismeret ördögei megőrjítették lassan az idegeit, újra szembe kell szálni a rémmel. Nem, nem bírja többé. — Margit. A hangja elcsuklik. Az asszony merőn, hidegen a szemébe néz. Még mindig azt reméli, az uj, szörnyű gyanúnak nincs alapja. Hisz a gyermek nem tudja, mit beszél. A véletlen játéka az egesz. Nehéz, félig elfulladt sóhaj hallatszik az ágy felől. Margit egvszerre elfelejt mindent. Vég­telen ijedtség lógja el. Mi ez ? A fia föíé hajol. Nem lélegzik többé? Nem, az nem lehet 1 Feltámasztja. S a feje lehanyatlik. Irtózat és borzadály dermeszti meg egy pil­lanatig. — Fiam ! Fiam ! Gáspár Miklós nem mer az ágyhoz kö­zeledni. Tudja, érzi, hogy a gyermek meg­halt. Mintha benne, a szivében, a lelkében is egyszerre megfagyott volna valami. S ugy érzi, nem szabad megérintenie a gyer­mek testét. Ez szentségtörés volna. Mert en­nek a gyermeknek nem volt az élethez joga, mert sohasem lett volna szabad megszület­nie, soha, ő tudja jól. Nehezen, lassan peregnek le a percek. Az óra ketyegése fizikai fájdalmat okoz ilyenkor a néma, végtelen csendben. A kis halott tagjai lassan kihűlnek, a kéz, a kar megmerevedik. az azokban elért képzettségében ismét jó­val felülmúlja az eddigi vizsgák eredmé­nyét, a mely körülmény jó tanképesitő vizs­gákra enged következtetni s a mi a fő, jó tanitónőkra nyújt biztos reménységet. Újonnan átalakítva, illetve épitve ta­láltam mult évi látogatásom után a kupi, tapolcafői és marcaltői rkath. iskolákat. A nórápi rkath. iskolának újonnan épí­tése e hónapban kezdetett meg, miután az erre vonatkozó terv és költségvetés jóváha­gyatott. A pápai állami tanítóképző intézetről szomorú szívvel jelentem, hogy annak első és szervező igazgatója s az igazgató-tanács tagja és jegyzője : Szováthy Lajos folyó évi május hó 22-én váratlanul elhalálozott. Bol­dogultnak élete nehéz, kiizdesteljes, fárad­ságos egy élet volt; mindenütt, ugy az ujabbkori nevelés, tudomány, mind pedig az iskolaigazgatás terén, uj utak törése, uj ál­lapotok létesítésére, uj szervezkedésekre volt kiszemelve és hivatva; szigorú karak­tere s erős lelke nem félt akadályoktól és ellenkezésektől. Az erkölcsi magas elisme­rést, mely őt 30 évet felülmúló közszolgá­latában már el is érte volna, nem tudta életében elérni ; de szólnak róla az ország­ban s elmúlását fájlalja sok a hazai peda­gógia és társadalmi világban jelenleg elő­kelő szerepet vivő férfiú, kik tanítványai és kartársai voltak. Áldás emlékének ! Helyettes igazgatónak megbíztam Kö­veskuti Jenő pápai áll. tanítóképző intézeti rangidősb tanárt, a mely intézkedésem a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium helybenhagyását is megnyerte. Felvet­tem az intézet pénzérték-állományáról és ingó vagyonáról yszóló leltárokat s átadtam azokat az általam megbízott helyettes igaz­gató-tanárnak. A bold. igazgató után 103.06 kor. 60 fillért készpénzt találtam az intézet pénztárában, azonkívül teli a rengeteg pa­lota minden helyisége bútorral és felszerel­vényekkel, melyeket előlegesen mind ő ter­vezett s állított össze beszerzésre. A vármegyei iskolákra fordított nagy áldozatokat mutatja a május havi jótékony­sági rovat nagysága. Igy a veszprémi szé­keskáptalan j\ rkath. elemi- és polgári iskola szegénysorsu tanulók felruházására 648 koronát, — Kolbe Rezső jutási lakos, ma­gyar államvasuti mozdonyvezető a vesz­prémi állami polgári- és felső-kereskedelmi iskolának egy önmaga által készített és 300 Az a hidegség téríti magához az asz­szon} Tt gyötrelmes bánatában. Feláll. Mintha ingadoznék. Görcsösen kapaszkodik az ágy oldalába. — Miklós, most felelj nekem. Úgyis mindegy már. Felelj ! Miért halt meg Kál­mán ? Most, itt, ezen a szent helyen, ahol eltemettem életem minden reményét, min­den boldogságát. Egy pillanatig vár. — Nem tadsz hazudni, ugy-e? — Nem. Itt nem lehet hazudni. S a lázongó lélek féktelen erővel akar végre megszaba­dulni a terhétől, a titkától. Megkönnyeb­bülés ez. Bármily áron. — Tudom már. Tompán, fásultan mondja ezt az asszony. Gáspár Miklós nem felel, nem véde­kezik. — Szerettelek, suttogja halkan, félig értelmetlenül. Aztán megindul. Örvény nyílt fel köztük. Nem lehet azt áthidalni többé. — Menj ! Megy is. Lopva, félénken pillant még egyszer az ágy felé. Hátha ő is hallotta '? Nem. Ö alszik. Ö boldog. De az asszony kővé meredten, moz­dulatlanul áll. Vannak bűnök, amik et nem lehet megbocsátani. korona értékű kis gőzgépet adományozott. Kovács Gábor vámosi földbirtokos díjtalanul engedett át a Vámos közsegben szervezendő önálló szaktanítói gazdasági ismétlő iskola részére 23 hold 200 négyzetölnyi földterü­letet tiz évi használatra az egész haszonél­vezettel együtt. Továbbá dr. Ováry Ferencz orsz. képviselő, közigazgatási bizottsági tag­társunk ugyanazon célra tanterem építését s esetleg a tanítói állás után járó évi 24 koronás orsz. tanítói nyugdijintézeti járulék fizetését vállalta el, végre a vámosi köz­birtokosság ugyanazon célra tiz évre egy istáló-épületet díjtalanul biztosított. Mind e nemes áldozatkészségért a val­lás- ós közoktatásügyi miniszter ur is elis­merését és köszönetét fejezte ki. A fenyőfői rkath. iskola és tanitóilak rend behozásához pedig a pápa-ugodi hitbi­zományi uradalom 417 koronával szíveske­dett hozzájárulni. Örömmel jelentem, hogy a népiskolák nagyobb részénél mentül későbbre halaszt­ják az évzáró vizsgák megtartását; sok fa­lusi iskola a tanévi szorgalmi idő 10-ik hónapjáig, vagyis junius közepéig, sőt vé­géig is húzza már ki a tanítást, ugy hogy ha ilyen lépésben álhatatosan haladnak, a vizsga utáni pótiskolázásra minél kevésbbé lesz szükség. E tekintetben kiválóak az ev. ref. is­kolák, melyeknél a tanévi szorgalomidő pragmatikája eléggé határozott és szigorú. A midőn még felemlítem, hogy Wéber Ádám tanításra képtelen agg tanító 200 ko­rona nyugdijpótló segélyben és a devecseri izr. iskola 200 korona tanítói fizetést kie­gészítő segélyben részesült, jelentésem szí­ves tudómásul vételét kérem. Évzáró vizsgálatok. A főiskola évzáró ünnepe. Az ev. ref. főiskolai ifjúsági képzőtár­sulat junius hó 15-én — vasárnap — dél­után 3 órakor tartotta meg a szokásos év­záró ünnepet a városi színházban. A kö­zönség --;- nem tudjuk mi okból — nem nagy érdeklődést tanúsított az ünnepély iránt, amennyiben a színház nézőtere — ki­véve páholyokat —- majdnem üres volt. Az évzáró ünnepély lefolyása csak ujabb tanúbizonysága annak, hogy a ref. főiskola derék tanári kara lelkiismeretes gonddal és buzgalommal neveli ifjúságunkat és fejleszti abban a nyilvánuló tehetségeket. A műsor igen változatos pontokból ál­lott és a közönség a növendékek iskolázott­ságát és tehetségét zajos tapsokban is­merte el. Az ünnepély, az ifjúsági zenekar pre­cíz és összhangzó játékával vette kezdetét, eljátsztva Oáthy Zoltán „Ifjúsági induló" szerzeményét. Ezután Ponqrácz József társulati titkár jelentése következett a társulat évi műkö­déséről. Szabó Gábor VIII. o. t. felolvasta, Czeglédy Gábor I. é. p. n. és Kulcsár Endre VII. o. pályadijat és dicséretet nyert nép­dalait. A főiskolai énekkar által előadott „Tréfás népdal egyveleg" után Varga Do­monkos nagy hatással szavalta el Endrődi Sándor „Visszavárlak" czimü költeményét, melynek végeztével a fögymn. zenekar „Az ezred leánya" c. operából adott elő Rész­leteket. Ezután Székely István VIII. o. t, ol­vasta fel az évközben érdemkönyvbe irt és megdicsért költeményeket és ezt követőleg Szabó Zsigmond VIII. o. t. szaví lta el igen ügyesen és nagy rutinnal Tompa „Három daru" c. költeményét. Az ünnepély a főgymn. zenekar által remekül előadott „Rákóczy induló "-val nyert befejezést. Tornavizsga. A színházi ünnepély után a közönség a főiskola udvarán gyűlt egybe, hogy az ifjúság tornavizsgájában gyönyörködhessen.

Next

/
Thumbnails
Contents