Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-06-08 / 23. szám

emelje, hogy az minden igényt kielégíthessen, de tegyen kezdeményező lépést, hogy a járandóságok arányban legyenek valamennyi tisztviselőnél. Mult évben városi tisztviselőink egyrésze lakbéremelést kérvényezett de az egyelőre napirendre nem került. Nem került pedig azért, mivel a pénzügyi bizottság oly emelést proponált, mely körülbelül annyit jelentett volna, hogy „nesze semmi fog meg jól.

8 Itt volna az ideje annak, hogy a város képviselete végre rendezze fizetését éppen azoknak, a kikben tényleg megvan a kellő szorgalom és ambiczió és anyagi gondokkal küzdenek. A kezdeményező lépés nézetünk szerint az lenne, hogy a város szabályrendeletileg mondja ki, hogy minden egyes kellő kvalifikáczióval biró hivatalnokának fizetését és lakbérpénzét rendezi s a többieket arányosítja, mondja ki, hogy minden felesleges munkaerőt eltávolít s annak megállapítására, hogy az adott viszonyok között hány hivatalnokra és hány ideigóráig alkalmazandó napidijasra van szükség, bizottságot küld ki ; ezen bizottság azonban járjon lelelkiismeretesen és ne tekintsen subjektiv körülményekre és befolyásolásra. Ilyen uton gondoljuk mi megöl hatónak azt a kérdést, mely immár aktuálissá vált, erősen kopogtat az ajtókon és bebocsáttatást kér. Pollatsek Frigyes. Az érettségi vizsgálatokról. És ez a lázas izgalom ismétlődik évről-évre ! Micsoda látvány : ezrekre rugó intelligens szülő, a kiket magával ragad maturáns fiuknak vagy lányuknak a végletekig fokozott ideges remegése, mely álmatlan éjszakákkal, étvágytalansággal, sápkórral, az idegrendszer tökéletes felforgatásával jár együtt. Nincs a kezem ügyében az az orvosi jelentés, melyet a franczia akadémikusok tettek a kormánynak, melyben fiziológiai vizsgálataik eredményeként élénk színekkel ecsetelik azt a testsorvasztó hatást, melyet a zsenge suhanckorban ez a lázas izgalom gyakorol a szellemi és testi erőkre. A legtöbbje soha többé ki nem heveri s itt vetik el idegességük lassan ölő csiraját. Ez a sok beteges tünet, melyek persze a szülők figyelmét el nem kerülhetik, melyhez persze hozzájárul az a körülmény is, hogy az érettségi bizonyítványhoz van kötve fiuk egész jövője, odáig ragadja a legjellemesebb apát is, hogy fiát — a csalás reményével biztassa. És ezzel meg vau mérgezve ennek az ifjú embernek az egész lelke. Soha többé ki nem heverhető sebet kapott, Olyant, a mely — a legpuritánabb családban nevelkedett is fel légyen — erkölcsi világnézetét egyszerre romba dönti. Tehát az apa biztatja a csalásra? A csalás tehát bizonyos esetekben megengedett? Apa elnézi ? Sőt hozzájárul, részben hallgatag, de sok esetben tettleg, a csalás előkészítéséhez? Hajh, a fő a bizonyitvány, a- melyet csak lutriszerencse adhat meg, mert hiszen ki tudhat minden apró részletet, a mit egyszer tanult ? Pláne abban a hónapok óta szított lázas állapotban, a mehet a szülők félelme, ijesztgetése, a jövőtől való félelem az extázisig fokoz. Ha segíthet magán, miért ne tegye ? Hiszen nem arról van szó, hogy tudjon, — a tudás nem sokat használ — a fő a szerencse, ezt pedig szabad — korrigálni. Ez annak a lázas állapotnak a pszichológiája, a mely évről-évre a legmegátalkodottabb, legagyafurtabb csalások kieszelésére csábítja a magyar diákságot, a mióta csak az érettségit kitalálták. Ez a rém pokoli erejű. Bűvös erejével bűnbe csábit. Nincs ördög oly fekete, a minő ijedelemmel gondolunk reá. Ismerek barátaim közt nem egyet, a kinek halálos verejték ül ki homlokára, — noha országos hírnevű ember valahány, — ha a matúrára emlékeztetik. Egy jeles festő barátom beszéli, hogy tíz évvel az érettségi után azt álmodta, hogy érettségire készül s idegláz fogta el. Magam évek múlva is gyötrő álmaim legkinosabbját szenvedtem át, hahogy az érettségiről álmodtam. Mire jó ez a testi-lelki inkvizíció ? Érett voltát, ismeretgazdaságát, előadóképességét a legtöbb ifjú ezen a vizsgán nem tudja igazolni, arra ilyen lázas állapotban nem képes. Itt csak a szerencse határoz. Nagy tehetségek gyengén felelhetnek, az izgalom emlékezethiányt szülhet, a jelenet komolysága szívdobogást idézhet elő, vérhiáuyt az ágyban s a matematikai tehetség a legegyszerűbb kérdésnek sem veszi észre hübnerjét. Avagy a tanár megítélésére jő ? A főigazgató és kormánybiztos a feleletekből a tanár módszerére, ta nitóképességére is visszakövetkeztet; teheti-e joggal ? Nem természetes-e, hogy akadnak tanárok, olyanok, a.minőt nemrég egy laptársunk a jó tanár ideállyabb szándéka? Vagy esak szórakozni jár oda ? Nem tudni. Az bizonyos, hogy a házikisasszony tetszik neki. A gyarmati vásár előtt való napon Kádár azzal lép be, hogy holnapra vendéget vár. — Egy volt iskolatársam ígérkezett hozzám, — mondja a Klára kisasszonynak, aki Gyarmatra menet meg akar látogatni engem is. Lehet, hogy bemegyek vele vásárra. Hallom, hogy igen szép lovai vannak. — Ki az? — kérdi a lány Kádárt. — Tyukody Miksa ! Olyan falusi kissebb birtokos, aki csak a gazgálkodásnak él. A könyvet nem nagyon szerette soha. — Valamit már hallottam felöle, — feleli Klárika, — Ugy tetszik, valami nagyon távolról rokonok is volnánk. Remélem, hozzánk is elhozza ! — Nem tudom, lesz-e kedve eljönni, mert kissé vad. Amint hallom, fél a leányoktól. — No akkor az különös férfi lehet. De mivel a szép lovakat én is szeretem, s mint ön mondja, Tyukodynak szépek a lovai, én bizony kíváncsi Aagyok ugy a lovakra, mint azok gazdájára. A reggeli harangszó éppen elhangzott, a mikor a Sarudy Lőrincz ur portájára lélekszakadva rohan be egy parasztasszony s elbeszéli a házbelieknek, hogy a faluvégi hídnál nagy szerencsétlenség történt. Egy uri szánka, melyet négy ló húzott, befordult az árokba s a lovak is ott vergődnek, összevissza gabalyodva. Sarudy menten kiment cselédjeivel a hídhoz s a bajba jutottakat igyekezett az árokból kisegíteni.Noha nem ismerte a pórultjárt négyes fogat tulajdonosát, (hallván már az előző napon a tiszteletestül, hogy vár valakit), igy szólt az árokból kivánszorogni alig bíró fogat-tulajdonoshoz. —• Öcsém ! Nem tudom, jól sejtem-e ? Ugye te Tyukody Miksa vagy? — Az vagyok bátyám ! De hát én kinek köszönhetem ezt a nagy szívességet? — A szélső ház tulajdonosa vagyok : Sarudy Lőrincz ! A hálál kod ás t azonban hagyjuk. Legények ! szabadítsátok ki a lovakat s hajszoljátok be az udvarba. A szánkát is szedjétek össze s majd ott lenn össze kell tákolni! — Te pedig öcsém ! Kapaszkodj belém, majd csak bevánszorgasz velem valahogy. A házikisasszony kün állt a folyosón. Gyönyörködött bennük, bár egyik másik ugyancsak össze volt horzsolva. Majd bejött, a ház urának kíséretében a lovak gazdája is. — Szent Isten! — szólt a lány összecsapva kezét, amint a sérült fiatal embert meglátta. — Mi volt ez ? Odalent aztán bemutatta neki az apja Tyukodit. Az egyideig. csak tartotta magát. Majd aztán a meleg szobában előfogta a láz. Le kellett fektetni. > A leány, anyjával együtt hűségesen ápolta, A fején szenvedett sérülés következtében oly nagy bágyadtság vett rajta erőt, — hogy csak esteleié volt képes magához térni. A mikor végül felnyitotta szemeit, ott látta ülni Kádárt és a házikisaszonyt egymás mellett az ablaknál. Halkan beszélgettek . . . Valami keserűség fogta el lelkét. Gondolta: ezek ugyan boldogok lehetnek! Talán már el is vannak egymásnak kötelezve. Elhatározta, hogy összeszedi magát s visszautazik még ma. A pap amint észrevette, hogy Miska barátja mozgolódik, oda ment hozzá s szelíden kérdezte tőle. — Hogy vagy, édes Miskám ! Jobban érzed magad ? — Valamivel jobban, — felelt az. — Anynyira mindenesetre vagyok, hogy még ma haza mehetek. •— No abból ugyan semmi sem lesz, szólt közbe Klárika, — ki szintén közelebb ment az ágyhoz. — Megmondom apának : ne engedje ily állapotban elmenni. Ugy is történt. Sarudy megparancsolta a kocsisnak, hogy be ne merjen fogni: Majd megmondja ő, mikor mehetnek el.