Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.
1902-06-08 / 23. szám
Közérdekű független hetiiap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R tVI I N könyvkereskedésében. Városi tisztviselőink fizetése, A városi tisztviselőink fizetésemelésének kérdése, mely már két évet meghaladó idő óta nem akar vagy nem tud a megoldás stádiumába lépni, teszi kötelességünkké, hogy ezen ma már aktuálissá vált kérdéssel újra és újólag a nyilvánosság előtt foglalkozunk. Foglalkozunk peclig főleg azért, mert tudtunkkal a pénzügyi bizottság, mely hivatva van ez érdemben a képviselőtestületnek javaslatot tenni, legutóbbi ülésében foglalkozott ezen kérdéssel, de mint halljuk, bizonyos formalitások miatt, ez érdemben nem hozott határozrtot és ennek pótlása után fogja ezen kérdést újra tárgyalni. Szükségesnek tartjuk ez alkalmat felhasználni,- hogy pénzügyi bizottságunkat, mely érthetőleg fázik ezen kérdés megoldásától, figyelmeztetni, hogy bárha ezen fizetésemelések a mostani anyagi helyzetünkkel nagyon is nehezen egyeztethetők össze és elösmerjük, hogy e tekintetben nehéz az álláspontjuk, mindazonáltal be kell látniok, hogy a tisztviselőknek ez iránti kérvényük jogosult és ezen kérdést bármi uton, de rendezni kell. El kell ösmerni a pénzügyi bizottságnak, hogy ha valaha fennforgott annak szüksége, hogy a városi tisztviselők fizetése javitassék, kétszeresen szükség van arra most, midőn az életviszonyok drágulása már is oly arányokat ölt, hogy az, a társadalom azon osztályában is érezhetővé vált, a mely osztály vagyoni tekintetben a szerencsések közé tartozik. Kétszeresen érzi ezt azonban az a szerény dotációval ellátott tisztviselő, a ki pusztán fizetésére utalva, úgyszólván görnyed az anyagi gondok súlya alatt. Hiszen rendes körülmények között sem felel meg a városi tisztviselők fizetése a megközelítő kívánalmaknak. Hát még most, midőn a minden téren látható készülődések, a gyárak és ujabb intézmények létesítése oly nagymérvű fogyasztási emelkedést idéznek elő, hogy a fokozódó szükségletnek az áruk drágulása természetszerű következménye. • A tisztviselő fizetése kell, hogy ellenértéke legyen a teljesített szolgálatnak. S ez valóban igen messze áll a méltányosságtól és attól, a mit a tisztviselő tudásban, szorgalomban, a közügy iránti szeretetben s naponkinti hét órai idejének feláldozásában a közügynek szenteli. A milyen igaz az, hogy kiéheztetett hadsereggel csatát nyerni nem lehet, ép oly igaz megfordított viszonyban az is, hogy jól közigazgatni egyedül csakis oly tisztviselői karral lehetséges, a mely nem görnyed az anyagi gondok súlya alatt, hanem gondoktól menten, örömmel teljesiti kötelességét, mert szellemi képességének üdeségét egyedül e célnak szentelhet. Elismerjük, hogy városunk vagyoni viszonyai nem engedi meg azt, hogy a tisztviselők járandóságait ugy T A E C Z A négyes fogat. Tyukody Miksa és Kádár Menyus iskolatársak voltak. Miska úrfi Szatmármegyéből került a kollégium falai közé. Kádár pedig Abaujmegye valamelyik félreeső kissebb falujából. Régi dolog, hogy Szatmármegye, Kölcseyn kivül. kevés nagy embert szült még a hazának. A lángeszű emberek az unikum számba mennek. Tyukody Miksa is inkább szerette a külvárost bújni, mint a könyveket lapozgatni. Gondolta: úgyse veszi ő annak sok hasznát, ha megtanul görögül és latinul I Otthon lesz neki . miből megélni. Egy szép lovat nem adott volna száz „dictionárium"* ért. De valamit mégis kellett tudnia, nehogy elbukjék és az osztásokat ismételgesse. Megkérte szülőit : fogadjanak fel részére instruktort. S minthogy Kádár Menyust, ki szegényebb sorsból való volt, mint c, az ég több ésszel és több szorgalommal ruházta fel: reáterelte a szülők figyelmét. Igy történt, hogy a Kádár esze és szorgalma keresztülsegitette Miska barátunkat hat gimnáziumi osztályon. Akkor azt mondta, hogy ennyi tanulás elég volt. Tudóst faragni úgysem lehetne ő belőle ! Azzal hátat fordított a kollégiumnak örökre. Hazament gazdálkodni a falujába, Tyúkodra. # Az öreg Tyukody időközben elhalt s igy a gazdálkodás terhei kizárólag Miska ur vállaira nehezedtek. Hozzá is látott emberül. Mert hát, ha nem volt is lángész : vasakarat azért volt benne. Amit föltett magába azt keresztiii is vitte. Főpassziója telt a csikónevelésben. 8 alig folyt le 5—6 év : Mihály urnák máivolt oly szép négy csikója, hogy azok vetekedhettek gróf Károlyi lovaival is. Nem igen járt- a falujából sohová. Csak ha éppen elkerülhetetlen volt ide vagy vagy oda menni, akkor mozdult ki. Egyszerre azt hallja, hogy volt iskolatársát, Kádár Menyust, aki neki instroktora is volt, megválasztották papnak egy közeli faluba, Domosra. Levelet irt neki, a melyben tudatta vele, hogy a legközelebbi gyarmati vásár alkalmával meglátogat]a. A hó ekkorra már leesett. S mivel kemény idők jártak, az ut annyira kiverődött, hogy bátran lenetett szánkába is fogatni. Meg akarván mutatni barátjának, mire gyarapodott ő ? Befogatta mind a négy csikót. De meg ugy számított, hogy egyik-másikra Gyarmaton még vásárt is csinálhat. Elindulás előtt, tapasztalt kocsisa figyelmeztette, hogy ily hevert csikókkal nem tanácsos útra kelni, pláne ha szánkó van utánuk. Könnyen megbokrosodhatnak. De Mihály ur büszkén vágta oda : — Majd megfogjuk a gyeplőt hé ! Hiszen be is vannak már eléggé tanítva . . .! * Domos olyan középszerű kis szatmármegyei falu. Kelet felé eső szélén csinos uri ház emelkedik. Az udvar felöl széles folyosó húzódik el. Tulajdonosa, Sarudy Lőrincz, egyike azon falusi uri embereknek, akik minden igyekezetüket arra fordítják, hogy az ősiekről maradt vagyont ivadékaikra is tisztán zűrzavar nélkül hagyják hátra. Van egy szép, 18 éves leánya, Klárika, aki nem csupán falun nőtt fel. Nemrég végezte a polgárit s most már odahaza van, hogy segítsen mamájának a házi teendőkben. A család tagjaihoz tartozik még egy 12 éves fiúcska is, aki Szatmár város egyik iskolájában most tanulja a logarithmusokat. Kádár, az újonnan választott tiszteletes, be-bejár a házhoz. Ugy látszik, jól érzi magát, mert ritka nap, hogy a Sarudy házba be ne nézne. Hogy van-e a papnak valami komo-