Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-05-04 / 18. szám

s ha van közöttük kiváló, az várjon sorára, mire ő is megvénül. És mellék rugók és indokok min­dig vannak bőven. A politikai, a fe­lekezeti hovátartozandóság és ezen életkörökben a szánalom, a pactálások terére lépés. Szegény deveeseri járás, neki ezt mind tűrni kell. Sőt maga is hó­dol ezen elveknek mert a járás pár­tokra van oszolva. Igy tehát, hogy a legjobb közigazgatási erő legyen De­vecserben főbiró, bár igazi érdeke ez volna a járásnak, ki tudja megtör­ténik-e ? Azt hisszük nem érvényesülhet józan elbírálás, hanem az lesz a járás főbírája, a kinek legbefolyásosabb kortesei lesznek. Vajha csalódnánk ? Vajha győzne tisztán a közérdek szempontja és nem azt néznék, hogy szánalomból vagy politikai hovatarto­zandóságból és mely felekezethez va­lóságból kire kell szavazni, hanem azt néznék, ki a legérdemesebb. Ha bizonyos néppárti törekvése­ket és felekezeti elfogultságot kell legyőzni aválasztási küzdelemben, mert ajelöltek egyike ezen pártcsoport élén áll, akkor csak Körmendy Bélával, e kiváló jelölttel juthat győzelemre a szabadelvűek tábora, nem gyenge je­lölttel. Mi igy látjuk a pártok sorsát, hogy Körmendy Bélát egyesült erő­vel ha nem támogatja a szabadelvűek tábora, a központi tisztikar fokozatos előléptethetése, tehát személyi érde­kekbői: akkor Huszár Józsfeffei szem­ben feltétlenül Kerényi Andor — a mint mondják — a néppárti és fele­kezet elfogultság pártjának jelöltje győz, annál is inkább megtörténhetik ez, mert a deveeseri járás legutóbb Lebais urnák az volt ez érzése, hogy le kell roskadnia. De ez az irtózatos kéz megrakadta őt, tartotta és a helyére szö­gezte. Es az ismeretlen nyugodtan folytatta. — Ön szerencsére nem jön zavarba, ha csalásról van szó, nemsokára az eset után, ön utat és módot talált, hogy a pén­zét kamatoskamatjával visszaszerezze. Az egyesült művészetek sorsjátékán egy sors­jegy, amely az ön fivérenek birtokában volt, 5000 frankot nyert. Ön ezt a sorsjegyet oly ügyesen el tudta cserélni egy másik sors­jegygyel, amely az öné volt. — Igen, igen, Lebois ur, itt valósággal remekelt. Este tör­tént, ugy-e ? Ilyen időtájban. Ön olvasta az újságban a nyerőszámok sorozatát ... Fi­vére a szomszéd szobában aludt, a sorsje­gyei a tárcájában voltak. Lebais ur szörnyű rémülettől elfogva fölegyenesedett. A szeme kimeredt, tagjai remegtek. Visszahátrált a falig. De az álar­ezos is fölemelkedett és bizalmasan karon­fogta őt. És másnap igy szólt önnek a fivére — Hallatlan, milyen szerencséd van neked mindig. És nekem soha sincsen ! — Ön pe­dig, hogy az ön szerencséjét megünnepel­jék, elvitte őt vacsorálni. No ezzel legalább igazán tartozott neki. Lebais ur eddigelé nem hitt földöntúli jelenésekben. E pillanatban azonban minden csodát elhitt volna. — Micsoda fantasztikus kaland választotta őt lapdájául ? Nem ál­modik. nem, nem ; nem látomás ez, nem egy lázas éjszaka képzelődése. Valóban itt van a dolgozószobájában, hálókabátban, fején értekezletet tartott, és ott kitűnt, hogy a szabadelvű elemek Körmendy Bélát, a néppárti elemek Kerényit pártolják, és Huszár József ellen egy­hangúlag tiltakoztak. Adja Isten, hogy ne igy legyen ! Igaz, hogy ezt a pártot oly egyének is támogatják mint fökortesek, a kik eddig nagyon a szabadelvűekkel tar­tottak, de hát erre csak az a meg­jegyzésünk : mind ez az idők jele ! Videant consules ! A dunántuli kivándorlás, A dunántuli vármegyék és gazdasági egyesületek kiküldöttei nagy számben gyűl­tek össze mult vasárnap Veszprémben a dunántuli kivándorlás kérdésének megvita­tása végett összehívandó kongresszus elő­készítésére. A vendégek elszállásolásáról a veszprémvármegyei gazdasági egyesület gon­doskodott és ebben az egyesületnek nagy támogatására voltak Fenyvessy Ferencz fő­ispán és Hornig Károly megyés püspök, a kik palotáikat engedték át a vendégek szá­mára. A vármegyék és vármegyei gazgasági egyesületek kiküldötteiként megjelentek: Sárközy Aurél, Komárom vármegye főispánja Esterházy Ferencz gróf Tatáról, Zichy Vla­dimír és Miklós grófok, Hoyos Miksa gróf Somogyból, Fenyvessy Ferencz, Veszprém­vármegye főispánja és számos más előke­lőség. A fellobogózott vármegyeházán fél 11 órakor nyitotta meg az ertekezletet Forster Géza, a ki az 0. M. G. E. nevében öröm­mel köszöntötte a kivándorlási ügynek a Dunántul minden részből egybesereglett ta­nulmányozóit. Ezután ugy a jelen előérte­kezlet, mint a megtartandó tulajdonképpeni kongresszus elnökévé megválasztották Feny­vessy Ferencz főispánt, a ki nyomban elfog­lalta az elnöki széket. Ezután megválasztot­ták a kongresszus rendező-bizottságát. Disz­elnÖKké és védnökké Esterházy Ferencz gró­fot, társelnökükül pedig Forster Gézát és hálósipkájával és vele a gránátos. Ki lehet ez az álarcos ember, aki szélben, hóvihar­ban idejött, aki olyan dolgokat tud az ő életéből, amikről senki sem tud, aki az ő lelkének, életének legtitkosabb redőibe. leg­sötétebb zugaiba behatolt s most egyszerre életének minden gaztettét felidézi V Nem az ő saját lelkiismerete ez, amely emberalakot öltött, hogy őt a megbánás érzésével agyon­nyomja ? De hát miért választotta ebez ép­pen ezt a granátosöltözetet ? — Ki ön ?,-... Ki ön ? . . . — kér­dezte kétségbeesetten. Tizenegyet ütött, az óra. Az álarezos egyszerre eleresztette őt. — Már tizenegy óra van ? Hogy elte­lik az idő az ilyen kellemes társaságban ! Megigazította a köpenyét s megpödörte a bajusza két végét. — Megbocsát, ugy-e, de jó éjszakát kell mondanom. Egy szép hölgy vár rám, akit az álarcosbálra kell kisérnem. Es tökéletes udvaronc-modorral az ajtó felé lépdelt. Lebais ur, aki még mindig a falhoz húzódva állott, utána kiáltott. — De az Istenért, ki ön, aki életem minden titkát tudja ? — Ah, igen, igaza van ! — szólt az álarcos és megállt a küszöbön. — Bocsás­son meg, hogy elfelejtettem magamat be­mutatni. Rendkivül előkelő módon meghaj­totta magát. — Kedves, jó Lebais ur, én az ön nejének a szeretője vagyok. Makfalvay Gézát, jegyzőkül Paur Ödönt és Lakner Lászlót választották meg. Siklóssy Zoltán előadó vázolta azután a kivándorlás okait, a melyek kipuhatolását okvetlenül szükségesnek véli. Javaslatott tesz alaposan előkészített kongresszus megtar­tására, a mit az értekezlet egyhangúlag el­fogad. A kongresszus helyéül Óvári Ferencz dr. országgyűlési képeiselő — Veszprémet ajánlja, mig Esterházy Ferencz gróf Balaton­Füredet indítványozza, a hová a kongresz­szust meghívja. Az utóbbi indítványt párto­lólag kiadják a rendezőbizottságnak. A kon • gresszus időpontjául julius 15-ét és 16-át tűzték ki. Zichy Vladimír gróf kérdi, rendelkezik-e a bizottság elég statisztikai adattal a kiván­dorlásra vonatkozólag és hangoztatja a ki­vándorlónak tengerentúli — képviseletének szükségességét. Javasolja, hogy a kongresz­szus anyagát szakosztályok készítsék elő. Makfalvay Géza azt indítványozza ez­zel szemben, hogy a kongresszusi anyag összevonassák és a rendező-bizottság utasít­tassák, hogy kérdőpontokba foglalt iveken gyűjtse össze az anyagot. A Poxsonymegyei Gazdasági Egyesület titkára, Horváth, részletes tanulmányt ter­jeszt be a pozsonymegyei kivándorlásról. Esterházy Ferencz gróf konkrét javas­latot tesz, hogy a kongresszus különös gon­(jípt fordítson a kivándorlottak fölött való tengerentúli felügyeletére és azok támoga­tására. Kolossváry József Veszprémmegye alis­pánja, nagy figyelemmel hallgatott beszéd­ben jelentette be azután, hogy neki. sajnos, szomorú, de teljesen megbízható statisztikai adatai vannak megyéjéből a kivándorlás mér­tékére vonatkozólag. Indítványozza, hogy a rendező-bizottság a kérdőpontokkal közvet­lenül a vármegyék törvényhatóságaihoz for­duljon, a gazdasági egyesüjeteket pedig a kivándorlás társadalmi okainak kikutatására kérje íel. A kivándorlási kongresszusnak okvetlenül foglalkoznia kell — úgymond — a tömeges nő-kivándorlással. Többek felszólalása után Fenyessy Fe­rencz elnök kihirdette az értekezlet hataro­zatát, a mely szerint a veszprémi előkészítő­értekezlet feltétlenül szükségesnek tartja a kivándorlási kongresszus megtartását, azt julius 15-én és 16-án fogják megtartani és pedig Esterházy Ferencz gróf indítványa ér­telmeben esetleg Balatontüreden és azon a kivándoilásra vonatkozólag addig beszer­zendő anyagot fogják megvitatni. A kon­gresszus előkiszitésével megbízott rendező­bizottság utasittatik, hogy a törvényhatósá­gokhoz kérdőpontokat intézzen a kivándor­lásra vonatkozó statisztikai adatok és eset­leges specziális orvoslási modok közlése végett. A veszprémi értekezlet szükségesnek tartja továbbá a tengerentúli szakképviselet szervezését. A kongresszus anyagának elő­készítését nemzetgazdasági és társadalmi szakbizottságokra bizza. Az értekezlet végül Esterházy Ferencz gróf indítványára, a melyet általános lelke­sedéssel fogadtak, Széli Kálmán miniszter­elnök és Bárányi Ignácz földmivelésügyi miniszterhez üdyözlő táviratot intézett. Déli egy órakor 100 terítékű bankét volt, a melyen számos felköszöntő hangzottéi. Színészet Pápán, Közönségünk a színtársulattal már tel* jesen egyetért és napról-napra igazolja, hogy a színházlátogatást ily társulattal szemben szükségletnek tartja, amennyiben egész hé­ten át telt házak mellett folytak az előadá­sok. Volt egy-két előadás, melyek némileg csekélyebben voltak látogatottak, de ez ab­ban leli magyarázatát, hogy reprise előadá­sok voltak rövid időközökben és nálunk te­kintve, hogy „egy színházi közönségünk, van", kétszer egy darabot, hacsak nem ki-

Next

/
Thumbnails
Contents