Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-01-12 / 2. szám

kekre építendő házak tervei elkészítésével, de ez már csak az esetben történhetik, ha az utcza nyitás és kisajátítás elhatároztatik, mert ily, körülbelül 7—8 ezer koronára számitható terv készítését a tek. Tanács nem fog bizonytalanra elrendelni. Ha ezen terv kivitelét a tek. Tanács nem tartaná kivihetőnek, amennyiben 5%~

on alól törlesztéses kölcsönt kapni nem lehet — kérem Fuclis ur vázrajzait neki visszaadatni, nehogy e város éppen nem használt vázrajzokért tetemes összeg kifizetésére kényszeríttessék. Tisztelettel vagyok, Pápa, 1901. deczember 29. alázatos szolgája Török Jáuos . , v. mérnök. * Közöltük a városi mérnöknek ezen véleményét azon okból, mivel ezen tervezet a legközelebbi közgyűlés napirendjére lesz kitűzve s igy szükségét látjuk annak, hogy ugy a képviselőtestület vaiamint a nagyközönség teljes tájékozást nyerjen ezen tervezet felöl. Határozott véleményünk, hogy az utcarendezési tervezetben megjelölt utcanyitások első sorban a Kossuth-Lajos utcanyitását fogják eredményezni s igy nagyon is időszerűnek tartjuk, hogy az erre vonatkozó tervezetek már most megbeszélés és megfontolás tárgyát képezzék. A mult hétről. Még ilyen semmi jelentőségű hetet nem töltöttem el Pápán. El is határoztam magamban, hogy e heti krónika megírását azáltal fogom lerázni, hogy a szerkesztőnek beteget jelentek. A kávéházban írtam a betegségről szóló jelentésemet de ebben is pechem volt. A szerkesztő megijedt betegségem miatt, elment lakásomra, ott aztán útbaigazították. El is jött meglátogatni, meg is talált a kávéházban jó firmákkal a boros poharak mellett. Ilyen pech csak engem érhet! Eleinte meg akartam győződtetni, hogy a Vörös bort orvosság gyanánt iszom, de ugy látszik jól van informálva, hogy én egész éjjel orvosságot szoktam bevenni, csakhogy nem otthon, hanem a kávéházban. Mikor már láttam, hogy az orvossággal való kimentésem hiábavaló dolog is lenne, bevallottam őszinte, hogy biz én olyan egészséges vagyok mint a tök, csakhogy hiányos „krónika" betegségben szenvedek_ A szerkesztő ugy látszik ezen betegséget már régen ösmerheti, "mert ezt' nem fogadta el oly betegségnek mely egy heti krónikást ágyba dönthet, s lelkemre kötötte, hogy legkésőbb szombat délelőttre adjam be-a kéziratot. Én megígértem, de csak azért, hogy már ne rontsa a levegőt a kávéházba s visszatérhessek az orvosság bevevéséhez. De még csak most kezdődöttt a valódi pechem. A helyett, hogy eltávozott volna, oda állott a kasziros kisasszonyhoz s elkezdett a mesterségemben kontárkodni. Adta a szépet, mintha nem én, hanem ő venné be minden éjjel reggeli 4 óráig az orvosságot. Eltekintve, hogy lefoglalta a kaszirhölgyet, de mint tekintetéből kivettem a kis hamis megbőszülva az eddigi „szekirozások"ért elárult, hogy biz ilyen lump nincs az egész városban mint én vagyok. De ha nem is hitte volna ezt, meggyőződött személyesen erről. Egész reggel ő is szedte az orvosságot, ha nem is oly sűrűn mint mi a társaságban s csak akkor hagyta el a kávéházat, mikor én, azon hiszemben, hogy majd megcsíp s rám olvassa majd a litániát. Ez azonban nem sikerült a szerkesztőnek. Nem hiába vagyok én nála nagyobb favorit az éjjeli helyi viszonyok ösmeretében, semhogy el nem tudtam volna illani előle. Keresni pedig hiába keresett volna, mert ez oldalról, a mi pislogó utcai lámpáink biztosították. Dühös voltam. Nem elég, hogy nem sikerült a heti krónika megírásától megszabadulni, de még ráadásul egész éjjel Cerberusként őrzött egész reggeli 4 óráig. Másnap délbe még Morfeussal társalogtam, midőn a szedőgyerek azzal köszönt fel álmomból, hogy a szerkesztő küldi a „karcolat"' kéziratáért. Hogy mit üzentem a szerkesztőnek, arra már nem emlékszem, de hogy a közvetítő szedőgyereket nem kínáltam meg székkel arra emlékszem, mert egy perez lefolyása után már nem volt szobámbaTegnap reggelig nem is zavartak a kéziratért, de hiába is zavartak volna. A hol nincs, ott ne keress. Szombaton reggel, azaz jobban mondva délbe, mert nálam a dél a reggel, kezdtem gondolkozni, mi tévő legyek. Elmentem a szerkesztőhöz s kijelentettem, hogy bárha meg Ígértem, hogy szombaton lesz kézirat a heti krónikáról, de biz, én a semmiből nem krónikázhatok s e hét karcolat rovata üres marad. A szerkesztőnek nolens volens bele kellett törődni, hogy e héten nem én irom a karcolatot, de abba sehogy sem egyezett bele, hogy a karcolat rovat hiányozzék. Kijelentette, hogy e heti krónikát ő irja meg még pedig az éjjeli exeursióját a kávéházban, mint legérdekessebb eseményt e héten. Igy lettem felmentve a heti krónika megírásától, de meg kellett Ígérnem, hogy többé ez nem történik meg. Jó tanácsot is adott egyúttal a szerkesztő, hogy azon esetben, ha heti eseményekben szegények is leszünk, irjam meg az én heti éjjeli élelményeimet. Jövő hétre erre a tanácsra nincs szükség, mert a Seccesiós estély ad themát, de azért most veszem észre, hogy a szerkesztő mégis okos ember. Hisz lehet-e változatosabb műsora egy hétnek, mint az, ha egy pápai riporter éjjeli élelményeit irja meg, kivált ha a riporternek a neve: Friczi. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városa az utókorral halad. Az hírlik, hogy Pápa városa szűkölködik a bőségben. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán a Seccesiós estélyen a multat l élvezte. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselünk a tegnapi estélyen táviratilag seccesionált. Az hirlik, hogy a Seccesiós estétélyen a szerelem sírva vigadott. Az hirlik, hogy a Seccesiós estélyen megszűnt a fuvalom és mosolygott a fájdalom. Az hirlik, hogy a Seccesiós estélyen a tea csak előmunkálati engedély volt. Az hirlik, hogy a Seccessió estélyen több hölgy a négyes alatt roszszul választott. Az hirlik, hogy a Seccesiós estélyen a férjes nőknek akarva-nem akarva tüntetni kellett. Az hirlik, hogy a Seccesiós estélyen a gésák jól kiszolgáltak. Az hirlik, hogy Pápán a szalutálást sok kisasszony legszívesebben fogadja. Az hirlik, hogy Pápán a mult héten egy urnák a kártya játékban raarhaszerencséje volt. Az hirlik, hogy Pápán uéhány serdülő leányka — tekintettel a körülményekre — ruháikat néhány centiméterrel megeresztették. Az hirlik, hogy a pápai iparosok gyámolító egylet társasvacsoráján a pohárköszöntők ömlöttek. Az hírlik, hogy a Jókai Mór-utcában egy háztulajdonosné lakót csak „fogni" tud. Az hirlik, hogy Pápán a disznótort többen családi ünnepnek tartják. Az hirlik, hogy Pápán nem ártana egy „szájkosár" gyárat létesíteni. Az hirlik, hogy Pápán a péksütemények azért oly kicsinyek, mert csak egy naposak. Az hirlik, hogy a pápai vendéglősök és kávésok ez idő szerint jég — ellen vannak biztosítva. (Elég baj az nekik. Szedő.) Az hirlik, hogy egy sör-utezai házban a lakosok oly mély csöndben társalognak, — hogy a harangozó folyton tűzi lármát gyanítva, a harangok félreveréséhez fog. Az hirlik, hogy két helybeli család minden második nap azért haragszik meg egymásra, hogy a színlelt kibéküléskor nagyobb adag kávé és mézeskenyér legyen elfogyasztható. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője életmódjában már régóta a seccessió irányt követi. A mim dí?W JZmá — Seemélji fair. Fenyvessy Ferencz megyénk főispánja teguap délután városunkba érkezett és résztvett a vörös-kereszt egylet által rendezett Seccesiós estélyen A főispán ma az éjjeli vonattal Budapestre utazik. — Seccesiós estély. Tegnap este tartotta meg a vöröskereszt egylet pápai fiókja a Griff szálloda disztermében a már hetek óta folyton közbeszéd tárgyát képzző Seccesiós estély ét. Utóbbi napokban rossz előjelek igérgeztek, de nem valósultak meg, mert az estély mondhatni várokozáson felüli sikert aratott. Pápa vátos és vidéke intelli-