Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-03 / 44. szám

hangoztatták ép azok, kik ezen intézmény élén állottak s hogy ezen hiány mindaddig nem pótoltatott, dacára, hogy ennek szükségességéről a képviselőtestület is meggyőződött, annak volt betutandó, hogy az amúgy is gyenge lábon álló közpénztárunkat még további kiadásokkal nem akarták terhelni. Ezt a felfogást mi is osztottuk és osztjuk mindaddig, mig az ily megtakarítások a város érdekét nem veszélyeztetik. A rendőrség iparkodott amennyire csak lehetett ezen kevés személyzettel kötelességét teljesíteni, de városunk képe az utóbbi időben olyannyira megváltozott, hogy jelenleg a rendőrség szaporítását már kikerülhetetlennek tartjuk. Nem kívánunk részletekbe bocsájtkozni, de elég ok már erre azt hogy városunk egy uj, városrészszel kibővült, ahcl már számos család letelepedett, nemkülönben az ott létesített szövőgyár, mely 4—500 munkást foglalkoztat, eléggé okadatolja azt, hogy a rendőrségünk, mely eddig is csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel tudott eleget tenni hivatásának a j bekövetkezett viszonyok folytán szaporittassék. De nézzük csak a rendőrség jelenlegi szervezetét és azt hisszük, hogy | városunk lakossága teljesen egyetért jelenlegi felszólalásunkkal : Pápa közbiztonságának megóvása 17 rendőrre van bizva. Ezek közül 5 állandóan belső szolgálatot teljesít, zárt teremben tartott nyilvános előadások, ünnepélyek idején itt-ott van elfoglalva, ugy hogy a rend fentartására tényleg nem vigyáz több 10 rendőrnél. Hát, hogy ez a 10 ember egy akkora területen, mint Pápa városáé, inwirn—úr-n-i 'TTrria-rr-r-irT-rrr —r-"ir—ir-TiTT—-.^m-.-,,^ gyakran helytelen elosztás mellett is kifogástalanul megőrizhesse a város közbintonságát, rendjét és nyugalmát, az lehetetlen. Ha csak mind a tiz ember fényes tulajdonságokat nem örökölt a görög mithologia két nagy alakjától, a százszemü Árgustól és Briareiustól, a százkezü óriástól, ha — ismételjük — ők is csupán közönséges, gyarló emberek, mint más halandó, akkor Pápának nyugalma igen-igen ingó alapokon áll. Ha idegen ember egyszer végig járna a városon, észre sem venné, hogy nálunk rendőrség is létezik. A szó szoros értelmében mélyebb kutatás, felfedező szándék kell ehhez, mert a Fő-utcát kivéve — többször ott sem — máshol poszton álló rendőr csak elvétve találkozik. Szóval rendőrségünk legénységének számát szaporítani kellene. A városi képviselőtestület kebelében eddig csodálatos módon még nem akadt ember, a ki a közbiztonsági viszonyok ezen gyarlóságát szóvá tette volna és a rendőrség fejlesztése végett akcióba lépett volna. S ha fontolóra vesszük ezt a közönyt, nem csodálkozhatunk rajta, hogy Pápa város rendjének megőrzése csupán 17 ember kezébe van lerakva" Végre is „violenti non fit iniuria". Ha a képviselőtestület, mely pedig nevénél fogva a város polgárságának érdekeit képviselni van hivatva, ily közönnyel viseltetik a város közbiztonsági állapota iránt, javítani nem hajlandó és egykedvűen türi a rosszat, nem csoda, ha a helyzet nem javul. Kitől lehessen várni az érdeklődést, a szóval és tettel való agitációt, ha nem a képviselőtestülettől ? Azt hiszszük, hogy a rendőrség legénységi állományának növelése nem Mégis azt látjuk, hogy az építkezés nem halad avval a fejlődéssel, melyben Pápa részesül a [hatóságok és egyesek által. Építkezzünk ! A viskók, különösen azon utczákban, mely felé városunk fejlődése van irányítva tűnjenek el, de szilárd modern házakat építsenek. Több ujabb intézményeink felállításával és igy az idegen forgalom emelkedésével lakás szükséglet fog előállani s igy szükségessé teszi az építkezést. Ha azt akarjuk, hogy városunk a haladók sorába lépjen és a forgalmat és figyelmet ide akarjuk vonni, gondoskodnunk kell arról, hogy az ide édesgetett vagy hivatásunknál fogva városunkra uta t egyének és családjaik részére megfelelő lakásokkal is rendelkezzenek és megleljék a modern élet által nyújtott azon előnyöket, a melyekhez más városokban már hozzá szoktak. Nézetünk szerint ezt nálunk csak az ujabb és modernebb építkezésekkel érhetjük el. Városunk legutóbb egy uj vá-' rosrészt nyert. Ezen uj városrészben is az építkezési kedvet kell előmozdítani, mert máskülönben oda jutunk, a hová a mádai izralita. r Építkezzünk, s nyujtsunk kedvezményeket az építkezőknek, legyen Pápa külső arculatja méltó egy jövendőbeli modern város képéhez. Á mi rendőrségünk, Rendőrségi intézményünk hiányosságát már évek hosszú során át lyet Szidónia kasasszony nem mert megtörni csak boszus pillantásokat vetett a grófnő felé, a ki megfosztotta őt a színházi élvezettől otthon maradása altal. c Lili grófnő mereven nézett maga elé s talán órákig is ült volna igy szótlanul, ha valami csekély nesz föl nem zavarja őt, a melyet Szidónia kisasszony látszólag véletlenül okozott, a mivel azonban a grófnő figyelmét óhajtotta magára terelni. Körülnézett s látva, hogy Szidónia kisasszony azt várja, hogy mivel töltsék el az estét, fölkelt székéről s rosszullétével mentve magát, szobájába távozott. Komornája arra a kérdésére, hogy mit parancsol, elutasitólag válaszolt, alig várva annak távozását. Mikor az ajtó nesztelenül becsukódott a komorna mögött, azonnal ráfordította a zárt. Egy pillanatig állt, de oty gyöngének érezte magát most, mikor teljesen egyedül volt és igy nemcsak átengedhette magát gondolatainak, de érzelmei is uralkodhattak fölötte, hogy csaknem eszméletlenül esett egy közeli székbe. -— Nem lehet ! Ez nem lehet igaz ! Nem udvarolhat másnak, ha engem szeret, — folytatta magában, gondolatait követve, — s nem vagyok-e bizonyos benne, hogy szeret ? De mégis, ha most az egyszer nem csupán gúnyból mondta Mávay szavait és valóban udvarolna Olgának s őt már elfelejtette, vagy talán sohasem szerette ! 0, ha ez igaz volna, — suttogta magában, kis kezeit dobogó szivére szorítva, — ha ezt bizonyosan tudhatnám ! De meg kell tudnom még ma, még ebben az órában ! — kiáltott föl. —- Talán még nincs későn s az Operában bizonyosan ott van ő is. Miért is nem ment el szüleivel ? Gyorsan kinyitotta az ajtót és csöngetett. — Menjen kérem s rendelje vissza a kocsit. Szidónia kisasszonyt pedig értesítse, hogy megyek az Operába s kérem őt, sietve öltözzék. De gyorsan menjen kérem és jöjjön vissza azonnal, mert szükségem van önre. A komorna pontosan teljesítette úrnője parancsait s kiadva annak rendeletét, visszatért ismét úrnőjéhez. A gróíot és a grófnét szintén meglepte leányuknak a páholyba való lépése, a ki mosolyogva adta tudtukra, hogy nagyon unatkozott és azért mégis csak velük kívánja eltölteni az estét. Ernyeit, Olga, Mávayt, Zneó grófné társaságában látta s barátnője boldog mosolyából rögtön megtudta, hogy ő róla már megfeledkezett. Erre keserű érzés töltötte el szivét, sírni is tudott volna fajdal ma na n s ez érzelmeinek eltitkolása oly megerőltetésébe került, hogy csaknem az ájulás környezte őt. Büszkesége mégis legyőzte gyöngeségét s annyira uralkodott magán, hogy midőn később Mávay átment hozzájuk, egészen vígan és élénken társalgott. Néha még oly jóízűen is nevetett, hogy Mavay nem győzött csodálkozni s elgondolkozott rajta, mi történhetett a kis Lilivel, hogy ilyen jókedvű. Kétségtelen volt előtte, hogy ez csak tettetés lehet, mert hisz ő már elhintette finom gúnyjával a kétkedés első magvát a leányka szivében s örömmel győződött meg, hogy azok nagyon ís jó földre találtak az érzékeny Lilinél, de mivel Lili minden szava oly őszintének látszott, mozdulata, hangja oly üdén és tisztán csengett, mikor olykorolykor fölnevetett s arczán a zavar és izgatottságnak legkisebb jele sem mutatkozott, mégis kezdett kételkedni. Midőn pedig lekísérte őket kocsijukhoz s visszatért barátjához, ki már várt reá, azt gondolta, hogy még sem ugy szerette Ernyeit, mint ő hitte, vagy pedig még ő nem ismerte eléggé a női sziv ezerféle változatait. Mávay szórakozottan csatlakozott Ernyeihez, ki mosolyogva gratulált legújabb hódításához, a kis Lili grófnőhez, a kit — mint mondá — csak futólag látott ma, de szebbnek találta, mint valaha. Mávay erre csak azt jegyezte meg, hogy a gratuláezió még korán van, de Ernyei hozzátette, hogy tapasztalata szerint Lili grófnő azelőtt nem rokonszenvezett barátjával, mig most igen szives volt iránta, sőt örülni látszott jelenlétén. Mávay hallgatott, mert tudta, hogy mennyire gyűlölte öt Lili grófnő, mint anyjának kedvenczét és annak az ő férjéül való választottját, hanem azért mégis reménykedett némileg, hogy Lili grófnő az övé leend.