Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-03 / 44. szám

akkora teher a város anyagi viszonyaira nézve, hogy a közbiztonság szilárdabb alapokra való fektetése végett ezt keresztül ne lehetne vinni. A személyzel számának csak 5-el való szaporítása nem kívánna évenkint 3000 koronánál nagyobb áldozatot. A meglevő személyzet fízetese ugy sem emelkedik, helyén való volna hát, hogy maga a rendőrségi intézmény fejlesztessék és erösitessék. Csodálatos véletlen folytán már valóban rég történt valami Pápán, a mi rámutatott volna a rendőrök csekély számára, a mi a közbiztonsági viszonyaink gyarlóságát feltüntette volna. De elvégre is a véletlen igen szeszélyes istenasszony, akire adni nem sokat lehet és vétek ö reá bízni a polgárság nyugalmának megőrzését. Helyes és okos közrendészeti politika nem várhat addig, mig a véletlen elpártol tőle, hanem preventív intézkedésekkel biztosítja magát előre már. A reprezis mindig nehezebb mint a preventív és hatása kétesebb. A figyelmes szemlélő nyugtalanul tekinti a véletlen működésének ezt az óráját, mert biztonságának ennél erősebb és állandóbb biztositékát kívánná. Rendőrségünknek a legnagyobb tökéletlensége a legénység csekély száma. Hogy ezzel kifogástalanul teljesíthesse hivatását, ahhoz egyebekben oly tökéletes organizmus, akkora ügybuzgalom volna szüksége, a melylyel nemcsak nálunk, de mintaszerűbb rendőrségünknél sem találkozunk és nem is találkozhatunk. A mennyiséget lehet ugyan pótolni sok mindennel, de csak bizonyos határig. Pápán ezt a határt átléptük a rendőrségnél, nincs hátra más, mint szaporítani a legénység számát. Megyebizottsági tagok választása. Városunk mindkét választókerületében csendben, zajtalanul és mondhatni csekély érdeklődés mellett folyt le a megyebizottsági tagok választása. Némi érdeklődést tapasztaltunk a 11-ik kerületben, ahol a volt bizottsági tagok kibuktatását tervezték, de dacára minden erőlködésüknek ez nem sikerült s igy némi kivétellel ugyanazok a bizottsági tagok kapták meg a mandátumot, melyeknek — magyarán mondva — lejárt a mandátuma. Az I. választókerületben Svoboda Venczel kinyitatkoztatta, hogy többé nem vállal mandátumot, helyébe Wéber Rezső urodalmi jószágigazgatóban összpontosult a választók bizalma, mig ellenben a 11-ik választókerületben Székely István földmivesiskolai igazgató elhalálozásával megüresedett mandátumával Baranyay Zsigmond helybeli tekintélyes ügyvédet bizták meg. Mielőtt a választás lefolyásáról részletesen beszámolnánk kötelességünknek tartjuk a mandátumot nyert bizottsági tagok figyelmét oly körülményre felhivni. mely sajnos nálunk több izben tapasztalható. A megválasztott megyebizottsági tagok csak addig érdeklődnek ezen titulusért mig győztesként az urnából kikerülnek azontúl pedig hallgat róluk a krónika. Nem törődnek a mandátummal járó kötelességről s igy történik azután, hogy a megy egy üléséiben évek során át alig láttunk egy-kettőt, kik a választópolgárság bizalmából lettek erre a heljTe kikiildve. A megyebizottsági tagságot ne tessék cimnek tartani, hanem igenis tessék azt, az azzal járó kötelességtudással viselni, Ezt előre bocsájtva reméljük, hogy az újonnan megválasztott megyebizottsági tagok ezen kötelességtudást megszívlelve, minden törekvéssel oda fognak hatni, hogy ezen általunk felemiitett mulasztást ne kövessék el, és megbízatásuknak nemcsak a címmel, hanem tettel is fogják igazolni. Mutassák meg az újonnan megválasztott megyebizottsági tagok, hogy feladatukmagaslatán állanak és ugy a megye valamint városunk közügyei érdekében több izben fogunk velük találkozni a vármegye közgyűlési termében. Ezen reményben számolunk be részletesen a megyebizottsági tagok választásáról. Az I. kerületben. A választás a városháza nagytermében Sült József kir. tanácsos elnöklete alatt ment végbe. Bizalmi férfiak voltak: Botka Jenő, Karlovitz Adolf, Krausz József N. és Farkas Dezső. A jegyzőkönyvet Szűcs Gyula városi hivatalnok vezette. A választás 9 órakor vette kezdetét. A délelőtt folyamán kevés szavazó jelentkezett, délután azonban sűrűbben érkeztek a szavaz5k s 4 órakor a mikor a szavazás berekesztetett 89 szavazat lett beadva. A kerületben 537 szavazó van felvéve. Megválasztattak: Szente János 91, Weber Rezső 86 (uj) és Krausz József N. 72 szavazattal. Szavazatot nyertek még: Pethő Menyhért 17, Győri Gyula 6, dr. Rechnilz Ede, Svoboda Venczel és Kriszt Jenő 1—1 szavazatot. A 11-ik kerületben. A választás a városi óvodában Saáry Lajos elnöklete alatt ment végbe. A bizalmi férfiak tisztjét Hajnóczky Béla, Török János, Matkovich Pál é? Baráth Károly viselték. A jegyzőkönyv vezetésével Thury Lajos városi írnok bízatott meg. A választás 9 órakor vette kezdetét. A választók egy töredéke minden áron ki akarta buktatni a volt bizottsági tagokat és ha a többség idejekorán nem lép aktioba, ugy ez sikerült is volna nekik. A délelőtti órákban többségben voltak, de a délutáni órákban kezdtek a választás iránt érdeklődni és tömegesen jöttek a szavazók leszavazni a régi megyebizottsági tagok listájára, úgyannyira, hogy 4 órakor a szavazás lezártáig 89 szavazat lett beadva. A II-ik kerületben 379 jogosult a szavazásra. Megválasztattak : Lamperth Lajos 51, Kis Ernő 50 és Baranyay Zsigmond 49 (uj) szavazattal. Szavazatott nyertek még : Győri Gyula (39) Berecz János (33) Kis József (31) Svoboda Venczel, Pethő Menyhért, Szente János, Wéber Rezső, Krausz József N, dr. Kőrös Endre és Pollatsek Frigyes 2-.2 szavazatot. * Járásunk kerületeiből eddigelé csak hézagos jelentések érkeztek hozzánk a megyéi bizottsági tagok választásáról igy tehát ezekről csak legközelebb számolunk be. III. A Szederkényiék fogata ezalatt berobogott a kastélyba s a család fölment a társalgó-terembe, de rövid brszélgetés után, mely részint az előadásról részint az időről s egyébb banális dolgokról folyt, nyugodni tértek. Lili grófnő már alig volt képes visszafojtani izgatottságát, érzelmeit elárulni pedig nem akarta, igy minddadig küzdenie kellett magával, mig szülei nem távoztak s ő szobájába mehetett. De a mint szobájába jutott, csaknem öntudatlanul vetette magát egy tándáüyba. Perczekig tartott, mig ismét magához tért. Ekkor körülnézett s mintha álomból ébredt volna föl. Tehát ő is csak ugy járt, mint annyi más. Hazugság volt minden szó, tekintet, mosoly. Minden, minden csak hazugság volt. Kezeit arczára szorította ós sírt. Sírt. noha elhatározta, hogy erős lesz s nem engedi át magát fájdalmának. Sokkal büszkébb lesz, semhogy érdemesnek tartaná őt arra, hogy érette könyeket ejtsen. Első pillanatban megtorlásra gondolt, de utóbb e gondolatot is elvette magától. Nem, mindez nem méltó ő hozzá. Odalépett Íróasztalhoz, annak egy kis rejtett fiókját fölnyitotta s kivett belőle egy könyvet. Fölütötte azt az ismert helyen es abból három szál gyöngyvirág mosolygott feléje. Mintha most szakították volna le azokat, olyan szépek, üdék és frissek voltak még, S mintha szépségük és frisseségük által még élénkebbé akarták volna tenni annak a jelenetnek emlékét, mely birtokába jutatta őket. Az idáig csak kedves, drága emlékeket, de most örökre eltűnt boldogságának emlékeit. Igen, most már csa.í szomorú emlék neki az a három szál gyöngyvirág! Eszébe jutottak gyermekévi, mikor gondtalanul, boldogan futkosott a réten, kergette a pillangókat és szedte az ő kedves virágait, á gyöngyvirágot 1 Mindig ezt szerette legjobban a sok szép virág között, melyeknek egyike sem tudta se szépsége, se bármily ritkassága által az egyet előtte elhomályosítani. Es a később évek 1 Az egyhangú zárdaélet, a hazajövetel, a bemutatás a társaságokba. E virágok voltak az ő legjobb barátnői. Ezeknek panaszkodta el, ha valami fájt neki. Örömeit nekik mondta el. Hiszen ő tőle kapta ezeket. Mintha most is érezné rajtuk kezének melegét, mintha látná ragyogó tekintetét. 0, ezekhez a virágokhoz fűzve boldogságát, reményeit és szerelmét, mely örökké élni fog szivében és a melyet most le kell győznie, el kell titkolnia ! De vájjon lesz-e ereje hozzá, lesz-e kitartása? Egy hosszú életet végigélni egy eltemetett érzelemmel szivében. Meghazudtolni önmagát. Mutatni a mit nem érez. — Szeretni azt kit inkább gyűlölt mint szeretett. Dacolni az emberekkel, a világgal. Büszkének látszani, ha szive meg van alázva. Könnyelműnek látszani, midőn egy nehéz szenvedésekkel telt világot hord lelkében, egy elfojthatatlan érzést tápjál szivében annak minden fájdalmával. J, mert a tudat, hogy sohasem valósulnak meg vágyaink, — ezeket meg szebbekké teszi. A reméljek, ha elérhetetlenek, még sokkal nagyszerűbbekké válnak előttünk. És ő, a ki eddig bűnnek, véteknek tartotta a legkisebb igazságtalanságot, ő most képes lesz képmutató, hazug és ámító lenni ? v most tudjon világmegvető gondolkodásmódot és folületes érzelmeket erőszakolni magára ? IV. Egy év leforgása alatt a grófnénak nem kellett többé panaszkodnia leánya szeszélyei miatt. Mávay meggyőződött arról, hogy nem ismeri a női sziveket. Ernyei Gusztáv szokott kellemes mosolyával biztosíthatta a szép Lili grófnét arról az öröméről, melyet megváltozott kedélyállapota fölött érez. A világnak több volt egy ünnepelt, mert szép és kissé kaczér, de büszke és megbódithatatlan asszonyával s kevesebb egy nemesebb és tisztán érző szívvel. Csak a jó Szederkényi gróf hajtotta le néha fejét, mikor leányát udvarlókkal körülvéve vagy férje, Mávay karján büszke mosolylyal haladni látta. — Mi lett az én kedves Lilimből, — gondolta ilyenkor és sóhajtott e változás fölött. Nem tudta, hogy mire képes három szál gyöngyvirág.