Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-10 / 6. szám

2. PAPAI KÖZLÖNY 1001. február 10. a felterjesztendő kérvényben a Győr­höz való csatlakozást közigazg atási tekintetben is kérelmezni fogják. Ha pedig a város és járás kö­zösakarattal fog sikra szállni az os­toba, absurd területbeosztás ellen, a jog, törvény és igazság korszakában, a belügyminister és törvényhozás, ta­lán mégis csak respektálni fogja a kérelmet. A mostani terüktbeosztás jó. le­hetett régente mikor még azt szeret­ték a megyebizottsági tagok, ha a központ minél távolabb esik lakóhe­lyüktől, mert volt titulus a hosszabb kimaradásra, mulatságra . és dőzsö­lésre, de ma, mikor uri passzióból már alig megy valaki a megye gyű­lésre és ha megy is elkölt annyit, hogy azzal a pénzzel egy negyed évi adóját kifizetheti, éppenséggel nincs semmi értelme, hogy megye székhe­lyünk 80 kilorneterre legyen tőlünk, mikor azt közelebb is feltalálhatjuk. Fel tehát a munkára tisztelt kö­zönség, a saját érdekeitekről van szó! Ha okosan, ügyesén kaptok a nehéz munkához, lehetetlen, hogy si­ker ne koronázza fáradozásaitokat. Pollatsek Frigyes. A betegsegélyezés reformja, E czimen Sarkadi Ignácz a buda­pesti kerületi betegsegitőpénztár igaz­gatója, figyelemre méltó dolgozatot ad hez szorítani, annál szivesebben tette e r«t Magdával kit őszintén szeretett s ö maga kérte meg kezét egyetlen dédelgetett fia számára. — Itt volt a tűzpróba — Magda nem állottá ki. Laczi távol volt és nem irt. Oh, ha oly nagyon szerette volna — dehogy állta volna meg levél-, egy sor irás nélkül. Talán már nem is szereti nem is gon­dol rá ? — Frigyes eszméletet rabló szen­vedélye visszhangot keltett fogékony, gyú­lékony szévében lelke megtántorodott agya megzavarodott. Hiúsága is leiébredt s hal­latta kisértő szavát. — A ház úrnője leszel, te szegény névtelen megtűrt! A szép körül­rajongott Frigyes csak téged szeret, téged az egyszeri! leányt, nem kell neki a gazdag előkelő urihölgy. — A család iránti hálája is buzdította az ajánlat elfogadására — és „igen"-t mondott. A lángok összecsaptak felette de Laczi látásánál kettéváltak s ott az izzó parázs­ban feltűnt az első igazi szerelem. Nem enyészet el nem ment tönkre, alvó anyjá­val sirva ébredt tel, — későn volt. Laczi nézte, nézte az előtte némán álló és hallgatásában mégis oly beszédes nőt s aranyszivében megszólalt a békitó an­gyal hangja enyhébb hangulatba ringatva őt. — Ne kinozd, ne gyötörd tovább — súgta fülébe valami jóságos kis tündér, hűtlensé­gének megadta az árát, a te boldogságod az övé is. — Látom, hogy neked is fáj szomorú együttlétünk minek lioszszitsuk örömtelen téte-á-téte-t ? Én távozom. Be fogod látni, közre. Szerinte a betegsegélyezés végérvényesen és legczélszerübben csak ugy volna megoldható, ha az országban létező törvényes betegse­gitőpénztárak mind szövetségbe lép­nének, mi által ugy a tagok érdeke, mint az orvosoké is a legjobban volna megóvható s a mai tarthatatlan álla­pot szanálható. A meggyőző érvekkel gazdagon ellátott kis munka ép most érdekli az ország minden e kérdéssel foglalkozó faktorát, mert tudvalevő­leg február 15-én lesz e tárgyban a kereskedelmi miniszter elnöklete alatt egy nagyobb szabású értekezlet s nemsokára rá maga az országgyűlés is foglalkozni fog e nagyfontosságú ügy gyei. Nevezett igazgató az elvi kérdé­sek felett a következőkben nyilat­kozik : Előttem hevernek azok az emlék­iratok, amelyéket hatóságok, kama­rák, kongresszusok és különféle be­tegsegélyző pénztárak terjesztettek fel a minisztériumhoz. Átolvastam mindegyiket és az a meggyőződésem, hogy a kormányha­tóság elvi álláspontjával nagyon sokan nincsenek tisztában. Nagyobbrészt belekapaszkódnak egy-e; \ paragrafusba és különös elő­szeretettel harczolnak a régi állapot fenntartása mellett, holott a törvény módosítására csak egyik vagy másik szakasz megváltoztatása miatt szük­ség nincs. , , Ami revíziót feltétlenül szüksé­gessé teszi, az a mimster urnák már idézett kijelentése, mely szerint a munkásvédelem fejlesztéséről addig beszélni sem lehet, mig a betegse­gélyző pénztárak biztos alapra nem helyeztetnek. A szakember be fogja látni, hogy azokkal a paragrafus-változtatásokkal a pénztárakat biztos alapra helyezni nem lehet, hanem gyökeres átalakí­tásra van szükség. Milyen legyen ez az átalakítás ? Szükséges : 1. A legmesszebbmenő központo­sítás, mert bebizonyult tény, hogy a fővárosban ötezer és a vidéken két ezenyi tagállomány mellett is defi­czittel küzdenek ma a pénztárak. A fővárosban például szolgálnak a sza­bók, a czipészek, a csizmadiák, a könyvkötők, a kovácsok és ezeken kivül kevés kivétellel a gyári beteg­segélyző pénztárak ; a vidéken álta­lában mindegyik pénztár küzd a leg­nagyobb zavarokkal, mig ha az apró­cseprő pé íztárak feloszlatása által erős kerületek keletkeznének, elte­kintve a tagellenőrzésből folyó anyagi előnyöktől, a kezelési költségek oly mérvű apadása lenne várható, hogy már ez magában véve is biztosítaná mindenütt a kedvező zárszámadást. 2. Szükséges az országos szer­vezkedés. Nézetem szerint minden nagyobb pénztár, tekintet nélkül annak jelle­gére, vagy múltjára, fentartható volna de csak akkor, ha az uj módosított törvény rendelkezése szerint vagyo­nát és feleslegét az orszégos szövet­ség pénztárába szolgáltatná be. Első pillanatra ez a kijelentés jogtalannak látszik, azonban ha kissé gondolkozunk és kutatjuk, hogy hon­nan szerezték az egyes, most már elismert jellegű betegsegélyző pénz­hogy eljegyzésed estélyén nem lehetek je­len s megbocsátod, hogy a délután folyamán elutazom. — Kívánom, hogy boldog légy, Magda. Nagyon boldog 1 Majd Magdához lépett és jobbját nyujtá neki. De a nő csak állt az asztal táblájába fogódzva, mint a megtestesült dermedtség, — Kezet sem nyujtsz ? — Igazad van jobb ugy, — mondta Laczi fájdalmas meg­ütödéssel majd erőltetett rezignációval. De most megélénkült az elbűvölt szo­bor. Magda felsikoltott s odaszökve a távo­zóhoz, ennek nyaka köré fűzte rózsás kar­jait szorosan görcsösen. — Laczi ! — Bocsás meg kérlek. — Magda ! Magda ! — hallatszott most egy hívó férfihang a kert utait borító föve­nyes gyors léptek nyikorogtak s Pay Frici lépett a kerti-házba. Egy másodperezre ijedt -meglepetéstől zsibbadtan állott meg az ajtóban aztán vad szenvedéllyel térdrevetette magát menyasz­szonya mellé s csókot csók után nyomva halvány arczára beczéző simogatással kel­tegette életre az erőtlen testet s dédelgető szavakkal hívogatta csalogatta visszatérésre a megszököt lelket. Midőn Magda mély sóhajtással magá­hoz tért s a tüdővel egyidőben a szív is fel­vette félbenhagyott működését, — felnyílt szeme még félig öntudatlanul, zavarodottan kérdően pillantott körül s ajka önkéntelenül motyogta. — Istenkém hol voltam? Hol vagyok ? Aztán észrevette Friczit és felismerte Kunossyt. Lélekzete elakadt szive fel-feldo­bogott ós veszteg állt szemét behunyta. Zi­lált agyában bántóan világos lett minden s lelke felismerte a jelen veszélyét mert tu­datára ebredt a közelmúlt eseményeinek. Laczi észrevette a kinos zavart s látta Frigyes kémkedő tekintetét s lehetőleg el­fogulatlanul mondá, — Magdát a nehéz virágillat kábíthatta el örök szerencse, hogy a véletlen éppen erre vezetett s menyasszonyodat jókor ma­gához téríthettem. Magda rátekintett könybelábadt sze­meivel s Laczi soha, soha nem feledte el ezt a tekintetet. Frigyes megelégedett az I adott magyarázattal könynyü volt neki mi­kor távolról sem sejtette a két közönyösnek látszó ember közt mily viszony létezett az utolsó órában mi folyt le. Délután Kunossy elutazott, sürgős tá­viratai melyet maga irt meg, indokolva gyors elhatározást. II. Azóta tíz év telt el Kunossy Lászlóból budapesti híres specialista egyetemi tanár lett. Mindenki bámulta a gyors karnere-t, de senkisem csodálkozott rajta, mert álta­lánosan ismert és ej fogadott tény volt a fiatal orvos mély tudása, szilárd jelleme, rokonszenves előzékeny modora. Elegáns lakásának váró szalonja a ren­delő időben mindig megtelt türelmetlenül fészkelődő és türelmesen váró sokasággal s a rendelőóra mindig két-háromszor akkora volt mint ki volt tűzve. Az egyetemen pon­tos lelkiismeretességgel tartotta be köteles óráit s szinte felfoghatlan volt, honnan vett anynyi időt, hogy még -az irodalomnak is szentelhetett belőle. Orvosi körökben min-

Next

/
Thumbnails
Contents