Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-03-24 / 12. szám

ségek ugy használtassanak ki, hogy nevének, rendeltetésének meg is feleljen, amit eddig nem tett. Legyen szabad, még felemlíteni azon körülményt, hogy a tanácsnak, mint amely hatóság hivatva van a város intézeteire és intézményeire felügyelni, semmi tudomása nincs a kórháznak beléletéről, az ott ápolt betegek és betegségek minőségéről és létszámáról és azok mikénti ápolásáról és gondozásáról, ugy hogy a legnagyobb zavarba jönnénk, ha egyik, vagy másik v. képviselő az ott viselt dolgokról számot kérne tő lünk. Ezen anomália elkerülése, illetve a fennálló viszonyok a város érdekében történő javítása czéljából ajánlom : 1. Mondja ki a városi tanács, hogy a kórházi orvos tartozik minden esztendő végével a tanácshoz jelentést tenni az év folyamán ápolt betekekről, azoknak betegségeiről és ezek mikénti lefolyásáról. • 2. Legyen joga és kötelessége az ő közegének, a városi főorvosnak, a város által fenntartott kórházba betekinteni és a tapasztaltak felett időközönkint a tanácshoz jelentést tenni. Felesleges mondanom, hogy ezen indítványommal az időközi orvost találni, vagy sérteni akarnám, sőt megvagyok győződve, hogy a mostani kórházi orvos feladata magaslatán áll, de volt az és lehet jövőben az máskép is. Ezen általam ajánlott és eléggé megokolt eljárás érdemileg és lényegében nem a jelenre csak, hanem a jövőre is szól. Az emberek változnak de a tárgy, a kórház, megmarad. Ezén határozatát a tanácsnak annyival inkább tartom szükségesnek, mert i a városnak, noha az tartja fenn a kórházat, sajnos, a kórházi orvos helyének betöltésénél, a mostani törvények értelmében, semmi beleszólása nincs, pályázat utján töltetvén be az alispántól. Eddig a városi főorvos jelentése. A városi tanács a főorvos jelentése alapján intézkedett akképen, hogy a nöi kórház orvosát felhívta, miszerint a Bezenbach-féle házban elhelyezendő kórházba a férhelyek figyelembe vétele mellett minden odautalt járványos női beteget vegyen fel s minden év végével e kórház állásáról, az abban ápolt betegek számáról a betegek neméről és azok mikénti lefolyásáról a városi tanácsnak tegyen jelentést. Egyben utasítja a városi főorvost, hogy időközönként a női kórházat vizsgálja meg és észleteiről tegyen a városi tanácsnak jelentést. Városunk utcaszabályozása, . Városunk utcaszabályozási tervezete előkészült és azt Török János városi főmérnök az építészeti bizottságnak a legutóbb megtartott ülésében beterjesztette. A bizottság a főmérnöknek rendkívüli pontossággal elkészített munkáját, melyben a városrendezés célszerű beosztását és annak kivitelét a legapróbb részletekig megbírálja és a költségeiknek fedezésére igen elfogadható propozieiót tesz

; elfogadta és ily alakban pártolólag terjeszti a városi tanács elé. A főmérnöknek jelentését, mely még a közgyűlés fórumáig a pénzügyi és közegészségügyi bizottságok retortáin fog keresztül menni, ismertetés céljából közöljük a következőkben : Tekintetes közgyűlés! Pápa város utcza szabályozása tervének elkészítése még az 1897-ik évi közgyűlési határozattal elrendeltetvén, a városi mérnök által bevégzett felmérés után, a rendezési tervet több ülésünkön beható tárgyalás után megállapítottuk, van szerencsénk e rendezési tervet röviden következőkben ismertetni : Egy város szabályozásánál egészségügyi, forgalmi és szépitési szempontok veendők figyelembe. Egészségügyi szempontból, hogy az utczák, a mennyire lehet szélesek, igy befásithatók legyenek és a levegő szabad mozgására alkalmassá tétessenek. Forgalmi szempontból, hogy a közlekedés minden irányban és minden tekintetben kifogástalanul lebonyolítható legyen, ennélfogva a zsák utczák megnyitandók, nagyobb hosszúságú háztömbök keresztufczákkal átvágandók, hogy egyik utczáról a másikra kevesebb kerülővel eljutni lehessen, igy a város egyik részéről a másikra a közlekedés megkönnyítessék ; mi különösen nagyobb tűzveszély esetén nagyfontossággal bir. Végre szépitési szempontból, a mely szerint az utczák lehetőleg egyenesek és házsorai párhuzamosak legyenek. A belváros utczái mint minden régi zárt városoknál lenni szokott, szűkek és görbék, ezeket tehát szabályozási tervünkön a lehetőséghez képest egyenesítettük és a mennyire csak lehetett bővítettük. Egészségügyi tekintetben tehát az utczák szélességeit az egyes háztelkek terjedelmének figyelembe vétele mellett nagyobb költekezés nélkül kivehető szélességüeknek és téreseknek terveztük. Ezzel a szépitési követelményeknek is igyekeztünk megfelelni. A mi a forgalmi tekinteteket illeti, nem mondhatjuk hogy ez áldozat nélkül kivehető lenne, mert e téren sok mulasztást és sok hibás eljárást kell reperálni; ez ideig e téren sémi sem történt, régebbi időkben oly építkezések engedélyeztettek, melyek a szabályozás keresztül vitelét rendkívül megnehezítik és megdrágítják. A régi rendszerrel tehát szakitanunk kell, ha azt akarjuk, hogy városunk a modern városok sorába emelkedjék. Hanem azért nem szenvedett szükséget. Nem. Ott volt leánya, Róza, ki a kisváros intelligens osztályánál franeziany elvből, zongorából adott órákat. Barabás Róza szép, gyönyörű s kedves leány volt. Ne kívánják önök, hogy a többi novellaírók példáját én is kövesem: leírva, jobban mondva lefestve Rózát. Szép volt. Oly szép, hogy az a rideg, komor férfi-ifju: Perlaky Lóránt maga is azt mondta, hogy szép. Egyebet azonban nem mondott. Mert hát nem ment, sehova az a komor arcú, délceg ifjú. És nem kötött barátságot senkivel. Hivataltársai elnevezték különcnek, mormotának, barlangi medvének, satöbbinek. Mindezzel azonban nem törődött. Hivatal után hazament — rendesen. Hogy otthon mit csinált ? azt senki sem tudta. Azt hallották, hogy órákig verte a cimbalmot. Szenvedélye volt. Kollegái aztán cinikus megjegyzések. Néha napján meg azt is kérdezték tőle, hogy: — No, Perlaky ur, még nem vett észre azon a szép kis Barabás Rózán semmi különöst? — Nem 1 Pedig már 3 éve nálunk lakott,-ott étkezett. Hanem egyszer aztán észrevette azt a különös valamit. Egyik nyári nap délutánján — vasárnap volt — a kis város fiatalsága kirándult a zöldbe. Játszottak — cicejátékot. Lorálitnak kellett elfogni Rózát. A leány azoban egy galyakkal elfödött fatörzsben megakadt és — elesett. Hát ekkor látta meg Perlaky Lóránt, hogy Rózának egyik lábfeje — műalkotás. Géplába volt Barabás Rózának . . . Mikor elesett, elkezdet köíiyezni . . . Mert el is feledtem megmondani — különben önök úgyis kitalálták, — hogy ez a szegény, de szép sánta lány szerette Lórántot. És ez őt ? Hát ez is. De egymásnak a hosszú 3 év alatt nem mutatták ki végtelen szerelmüket. Minek ? Elég ha ők — maguk tudják. És a leány könyezett. Könyezett mindaddig, mig Lóránt oda nem rohant hozzá. Aztán ölébe kapta, aztán átölelte .. . aztán igy beszélt neki kipirult j arccal, édesen: — Ne sírjon Róza... Ne sírjon azért. Lássa, én áldom a sorsot, hogy ez igy történt ... Ne féljen, nem halja meg senki az én szavaimat — az Istenen kívül. Ugy-e maga is — szeret ? A leány átölelte Lórántot. Ez volt a felelet. Oh," én tudtam — folytatta Lóránt, karját Rózáéba öltve — tudtam. De ön is tudta, ugy-e Róza, hogy én is szeretem magát ? Ne várjon tőlem holmi elcsépel szerelmi ömlengést. Ne ! Hanem mondok én magának, édes, valamit... Sokat nem mert mindjár odaérünk a társasaghoz. Hát csak azt mondom édes lelkem te, hogy én most még jobban szeretlek, mint elébb. ígéreteket életemben nem tettem senkinek. Mert apám, mikor meghalt, csak annyit mondott 1 Róza : „Fiam, az Ígéretektől tartózkodjál! Ne ígérj 1 Ha ígérsz azt teljesítsed is. Ha pedig nem teljesíted, vagy nem tudod teljesíteni, akkor löd íobe magadat. Mert az igéretét nem teljesítő ember rosszabb, mint az erjedésnek indult hulla . . Hát ezeket mondta nekem apám, Róza. En meg most azt mondom, hogy amint kineveznek telekkönyvvezetővé, hát akkor nőmé teszem magát édes Róza, ha ön is igy — akarja. Ez az én első ígéretem. Be is váltom. Ha pedig nem — — A leány nem szólt semmit most sem. Csak a kezében levő kezet szorította meg forrón, erősen. Ez volt az „igen". A kinevezés — megjött. Ugyanekkor jött a városban egy dúsgazdag zsidó család is. aki Deutsch neve előtt a Dénesfáy nevet viselte. A régi Andaházy-féle majorátust vásárolta meg. Perlaky Lóránt ezzel a névvel akkor találkozott először, mikor az Andaházy birtokot bekeblezte Dénesfáy Deutsch Sándor nevére. Ez volt első ténykedése, mint telekkönyvvezetőnek. Másodszor aztán egy hangversenyen találkozott vele. (Mint működő szerepelt itt.) Ö cimbalmázott, Dénesfáy Deutsch Gizella pedig zongorázott. Önök már ugy-e sejtik, hogy ez a hirtelen szőke, sudártermetű, vakító szemű zsidóleány a délceg Perlaky iránt nem maradt közönyös. Jól sejtették. Mert Lóránt .eme hangversenytől fogva nem igen töltötte szabadidejét otthon.