Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-12-29 / 52. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : £gész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R 2 N könyvkereskedésében. Újévi beszámolónk. Lapunk legközelebbi száma a Xll-ik évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk régi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekeinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. Aki szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordulunk és fölkérjük, hogy lapunkat ngy erkölcsileg, — mint előfizetés által — anyagilag támogatni s széles körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjenek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndieséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig megjelent: számai közzen forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt, a melyet követtünk, a munkásságot, melyet kifejtettünk. r Es midőn az eddig megjelent számainkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit Ígértünk megtartottuk s igy bizalommal ajánlhatjuk magunkat városunk és megyénk értelmiségeinek támogatására. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintet tel az általa előmozdítandó célra — szóba sem jöhet és mi meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hírlapot, melynek főtörekvése, hogy hü tükre legyen Pápa város és Veszprém megyének s annak mindenkor javára szolgáljon. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindazokat, kik a lefolyt év előfizetési dijával hátralékban vannak, — hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta fordultával leróni és előfizetést megújítani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagy közönséget, hogy bennünket jószándékukban továbbra is támogatni szíveskedjék, ujult erővel fogunk a nehéz munkába a tizenkettedik év küszöbén. A tizenkettedik év küszöbén ! Vidéki, különösen Pápa városában megjelenő hírlapnak sok,-nagyon sok. Tizenkét évig fenntartani magát tisztán a közönség pártfogásából ez nagy és nehéz feladat. Ezt a kegyes pártfogást kérjük továbbra is és kívánunk olvasóközönségünknek : Boldog újévet ! Okuljunk az uj évben. Ha valahol van létjogosultsága azon hagyományos szokásnak, hogy az ó évet lepeltakarással búcsúztatják és az uj évet üdvözléssel és nagy reménnyel fogadják, ugy Pápa városát első sorban illeti meg ezen processus. Mi, kik Pápa város jólétét és felvirágzását óhajtjuk, nekünk sem marad most már egyébb hátra, mint a szokásnak hódolni és a kórussal elmondani : Az 1901. évét ünnepélyesen átadjuk a mulandóságnak. TAECZ -A.. Igaz történet. A harmanczas évek elején, ugy szüret után, — mert akkor még nem a fillokszéra szüretelt ám, — mikor már a must kitorrt tíz-tizenkét tagból álló férfitársaság verődött össze a kaposi szőlőhegy egyik kényelmes pinczéjénél. Ákkoriban nem volt még újság, hogy az urak, az úgynevezett „pinczeszer"-re járták. Különösen nagyapámnál, ki akkor még fiatal és egész Somogymegyében hires humorisztikus hírben állván és vendégszerető lévén, legszívesebben s igen gyakran jöttek össze a szőlőhegyen egy-egy valódi „muri"-ra hol a házigazda talpraesett élczei és a zamatos ó- és uj-borok melyekben válogatni lehetett, rózsás hangulatba ringatták a kedélyeket. A házigazda sűrűn'töltögetett, mig végre a tüzes bor megtette hatását. — Csillogtak a szemek, a kedélyek felderültek, a vitatkozók nyelve el-elakadt, e helyet inkáhb egyik-másik valamely vidám epizódot mesélt el életéből. A jelenlévők majd mind katonaviselt emberek voltak

; kettő kivételével. E kettő volt a házigazda és Zsiga bácsi, — boldog ^s boldogtalanok Zsiga bátyja, máskülönben edig egy köpczös agglegény. Az egész társaság különben is ő rá utazott, azaz ő volt elveik és szánalmuknak tárgya, mert szegény szerencsétlen Zsiga bácsinak vén, megtaplósodott szivében, annak is a legbelső kamrajában egy olyanféle szikra fogott tüzet, melyet a prózai világ egyszerűen szerelemnek nevez. Az urak mitsem törődtek vele, vigan áldoztak Bachusnak, csupán Zsiga bácsi, a vén szerelmes lépett sóhajtva az udvarra, hogy az időjárás e tartalmas úrtól tanácsot kérjen. Hisz ő csak véletlenül jutott ismét e korhely társaságba ! Alig egy hete fogadta meg a bájos Kornéliának egy kapitány özvegyének, hogy elhagyja a lumpolást. De tehet-e róla, ha éppen mikor hozzáindult, összetalálkozott a régi jó czimborákkal, kik addig boszantották, mig velük nem tartott. Mig Zsiga bácsi, majd az alacsony felhőket, majd meg éppen nem szőlőhegyre gyalogolni való diszes lábbelilét és öltönyét szemlélte, addig a házigazda szokott komoly arczával fordult a társaság többi tagjaihoz: — Igazán kellemetlen sétánk lesz hazafelé ! — Bizony az igaz, de hát mit csináljunk — mondá a többiek — kocsinkat egyikünk sem rendelte ide, mi majd csak begyalogolunk, hanem az a szerelmes fráter ott az ajtóban ugyancsak spekulál, hogy miként jut haza. — Hm. Hogy hogyan? — Hát biz ő majdnem ugy, mint a többiek, de még magam sem. — Hát hogyan ? — Majd ti csak szépen kutyagoltok, de én ugyan nem szándékozom. — Hisz szándékozni, mi sem szándékoznánk, de mit csináljunk egyebet? — Mondom, ti kutyagolni fogtok. — És te ? — Én nem ! — No már okosabb fia aligha volt volt apádnak, ha ezt kisütöd. — Hát azzal a vén szerelmes Seladonnal mi lesz ? Tán a hátadon viszed haza ? Éppen itt defelliroznátok el az ideálja ablaka alatt, kedvébe járhatnál ez .által neki, ha valaha csak némi rokonszenvet érzett volna is irántad, most bizonyára a legmagasabb hatványra emelkedik. Vivát, fiuk 1 Körmendy a hátán fogja hazavinni Zsiga bácsit, ott ugratnak el a bájos Kornélia ablaka előtt, a vén kujón ott megsarkantyúzza paripáját, az tova vágtat a dicsp lovag pedig egy graciőzus mozdulattal leugrik s felsiet szivének hölgyéhez, hogy bemutassa, miszerint szőlőhegyről vig czimborák társaságából, sértetlen lakkczipőben, szakadó esőben, száraz lábbal érkezett meg, akárcsak az egyptusiak a Vörös tengeren át.