Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-12-01 / 48. szám

ságot ad nekünk, midőn azt állítjuk, hogy ma már annyira vagyunk, miszerint a cselédfogadás ma már nem is annyira szerződés gazda és cseléd között, hanem a cseléd feltételeinek megszabása a fogadóval szemben. A cselédügyre felügyelni mindenütt a rendőrkapitányság van hivatva. S mert mai cselédtörvényünk még mindig oly hiányos, mely revízióra vár, e hatóságnak feladata, ezt ellenőrizni, nehogy a cseléd nagyobb ur legyen a gazdánál, pedig azok lesznek, ha a cselédügy mai mizériái megmaradnak. Először is tehát a cselédfogadásnál szükséges, hogy a feltételek pontosan és határozottan megállapittassanak. Nem elég erre a cselédkönyvbe való egyszerű bejegyzés, hanem kell, hogy mind a munkakör, melyet a cselédnek ellátni kell, mind a fizetési kötelezettség, mely a cselédfogadót terheli, határozottan megállapittassék. Szükséges továbbá, hogy a rendőrkapitány nagyobb ellenőrzést gyakoroljon a cselédszerzőkkel szemben. Itt vau legtöbbször a kardinális hiba. Darázsfészket bolygatnánk meg, ha a hozzánk beérkezett panaszokról kellene említést tennünk. Egyelőre nem foglalkozunk velük, mert reméljük, hogy ebbeli felszólalásunkat a rendőrkapitány megszívleli s intézkedni fog, hogy a cseléd mizériák, mely városunk lakosságára egész molochként nehezedik — hatásköréhez képest — annak megszüntetését szorgalmazni s gyökeres orvoslására a szükséges intézkedéseket megteendi. A városi hatóságot pedig kérjük, hogy a cselédügy rendezését végre valahára szabályrendeletileg foganatosítsa, hogy azon csapás, melynek súlya alatt kevés kivétellel minden háztartás csaknem állandóan küzd, ezen szabályrendelet megalkotásával gyökeres orvoslást nyerhessen. Pályázat közvilágításunkra, Pápa város képviselőtestülete által megválasztott világi tó bizottság, mely hivatva van városunk közvilágításának megvalósítására részletes javaslatot tenni, csak megbízatásának tesz eleget, midőn ezen fontos kérdés létesítését lehetőleg sürgeti az által, hogy közvilágításunkra rövid határidőn belül pályázatot hirdet. A bizottság legutóbbi ülésén a pályázati feltételeket megállapította és megbízta a városunk polgármesterét, hogy ennek közlését több szaklapokban eszközölje. Tekintve városunk lakosságának ezen fontos kérdés iránti érdeklődését közöljük a feltételeket egész terjedelmében a következőkben j Pápa rendezett tanácsú kiváltságos város, melynek cirka . . . hold belterületén 17427 lakása van és utcáinak hossza mintegy . . . kilometer, utcáin és közterein házi kezelés mellett köz- és magán világításra pályázatot hirdet. Ennek folytán felhívja a vállalkozókat, hogy erre vonatkozó 4000 korona bánatpénzt tartalmazó, — a létesítendő világítás és azzal összefüggő munkálatok részletes leíróját, terv és költségvetést valamint a kötendő szerződés feltételeit magában foglaló zárt ajánlataikat 1902-ik évi márc. hó 31-ik napjáig Pápa város közigazgatási iktató hivatalába magyar nyelvben nyújtsák be. Ezen világítás villannyal, — kőszénből előállítandó légszesszel, vagy bármely más légnemű anyaggal, esetleg ezen különböző világítási módok együttes alkalmazásával 320 drb utcai és mintegy 2000 magánlánggal történik. Az utcai lángok melyek közül 200 drb egész éjjel es 120 drb fél éjjel világit, — alulirt bizottság által maghatározott helyen és időben. A pályázni óhajtók a város térképét kívánatra Pápa város polgármesteri hivatalában díjmentesen megkaphatják. A benyújtott ajánlatok a pályázókra kötelezők, azok közül a város tetszése szerint választhat, sőt azokat egészen mellőzheti és egyiket sem díjazza, azonban ez iránt a thatóság jóváhagyásával, a pályázati ajánlatok beérkezése után 3 hó leforgása alatt határoz s ugyanakkor azoknak bánatpénzét, kiknek ajánlata el nem fogadtatott, — visszaadja. A pályázók közül az, kinek ajánlata elfogadtatott de a szerződést itt Pápán alulirt bizottság előtt, a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül megnem köti, — bánatpénzét a város pénztára javára elveszti. A világítási mű átvétel előtt ministeri szakértővel fog felülvizsgálni. Vállalkozó 5 évi jótállást köteles a gázműért elvállalni, e célból a gázművek kezelése -5 éven át a város költségére. Ezek a pályázati feltételek, mely ellen csak az a kifogásunk, amit több izben helytelennek tartottunk és érvekkel is bizonyítottunk. Nem tartjuk célszerűnek ugyanis, hogy az összes világitónemekre Íratott ki a pályázat, mert ezzel csak megnehezitjük a megoldást és hosszas processusra adunk alkalmat. Máskülönben meg vagyunk győződve hogy a beérkezett pályázatokból ítélve, maga a bizottság be fogja látni ezen aggályokat es a felülvizsgalatra, csakis a villanyra és kőszéngázra beadott pályázatok, fognak bocsájtatni. Ezen meggyőződésünk előre boesájtása után pedig kérjük városunk polgármesterét, hogy a pályázati határidő leteltével, igyekezzék szorgalmazni ezen fontos kérdést úgyannyira, hogy közvilágításunk kérdése még a jövő év folyamán megvalósitassék. Ez a város közóhaja! berre. —-Homloka elborult hegyes szakálla megrezdült, nyögött, s majdnem sírva rebegé. — Akkor hát nem ön az, akit megakartam ölni. — Katonai szavamra mondom, nem én vagyok önt tévútra vezették. — Az lehet, — sóhajtá Dénes, fájó karját szemlélve, és ime tehetetlenné vagyok téve. Nem büntethetém meg az igazi csábitót. Adjanak tanácsot mitévő legyek ? 1 rivalt fel a tehetetlen ember, mérhetlen fajdalommal — uj házas vagyok és egy roszlelkü ember belekontárkodott az üdvösségembe. — Most el akar a feleségem válni, esztelen módra meggondolatlanul. Az orvos ki eddig szótlanul végezte műtétét, részvéttel nézett a lázban gyötrődő kis emberre. O mint orvos, legjobban tuclta, hogy test és lélek mennyire szenved e megtört alakban. — Ha nem veszi tolakodásnak közbeszólásomat adok én az urnák egy igazi jó tanácsot az egyedülit, mi legvalószinübben vezet némi türelmes kitartás után, a czélhoz, de szabadjon pár feleletet kérnem gazdag vagy szegény leány a kedves neje ? — Az anyának van egy kis birtoka, mihez ő is just formál ha az eladódik árát megfelezik, kap vagy hatezer forintot de egyszersmind a legfeszültebb viszonyba jut anyjával, ki egészen az én pártomon van. — Ingó vagyonnal nem rendelkezik, és ama huszártiszttel még nem régen ismerős ? — Nem . . . Semmije sincs. — S ön, ha szabad kérdeznem vagyonos ? Van emeletes uj házam a Krisztinavárosban a villamosvasút mentén. Elég jómódban és kényelemben tartom családomat. Tehát tanácsom az, hagyjon békét a párbajnak, menjen haza nyugodtan és mondja meg az asszonynak, hogy ha el akar menni : mehet, ha el akar válni: szabad. Százat teszek egy ellen, hogy megdöbben és eszéhez tér. Az öreg katonaorvos felemelte csontos mutatóujját, homloka közepére nyomta és mosolyogva mondá : — Olyan tiszta a számitásom, mint kétszerkettő négy. Ha elmenne is az aszszonyság, pár hét alatt szépen visszaköltözködik. Dénes elérzékenyülve köszönte meg a tanácsot, és annak foganatosságában teljesen hitt. Bocsánatot kért derék ellenfelétől, illő bucsut vett mindnyájuktól és hazahajtatott. Felkötött karral lépett szobájába, hová rohanva követte aggódó anyósa, elhalmozván őt forró részvéte panasz-árjával. — Tehát mégis vívott ? — Pedig nem volt méltó . . . felelt Dénes lehető fagyos közönnyel. Meggondoltam a dolgot, ha Gizi el akar engem hagyni, hát teheti azonnal is. Mondja meg neki, kedves mama, hogy nem ellenzem. Éppen nyílt az ajtó, jól hallá,. amint Dénes nyomatékosan ismétlé: — Mondja meg neki, hogy nem ellenzem, — azonnal is elmehet. — Hallod ? Azt mondja, hogy elmehetsz 1 — Mit? — pattant fel a hiúságában sértett menyecske, hogy mehetek ? 1 Marokra kapta pongyolája uszályát és sebesen iramodott Dénes szobája felé, felrántotta az ajtót, s mint megboszantott fiatal satrafa, megállt a pamlagon fekvő, halotthalvány férj előtt. — Azt mondja, hogy azonnal mehetek ? •— Tudja meg, tisztelt tanácsos ur, hogy én azt teszem, amit jónak látok, s engedélyt magától nem kérek ! Elküldeni! No, ez,szép dolog! Ilyet még nem ért a világ. És most már csak azért sem megyek, értette! Mit nem is felel ? Hát kötöttem én magamat a maga nyakára, hogy velem igy beszélhessen ? ! . . . — Én nem is küldöm, csak azt mondtam, hogy ha menni akar, mehet és válhatunk. — Hiszen értem én, hogy mit mondott. Lám, milyen könnyen ráállna egyszerre. — Hát a hősködés csak eddig tartott ? — Gizi 1 Ne ingereljen, mert valami szörnyű dolgot követek el! — Menjen tőlem, látni sem kívánom, most már igazán menjen ! A gondolat, hogy senkisem akadályozza többé emlegetett akarata végrehajtásában, hirtelen észretéritette a heves indulata fiatal asszonyt. Mit eddig hiába magyarázott előtte az anyja, most egyszerre magyarázat nélkül magától is átlátta! Nem, hova menne, minek válna egy idegen ember miatt, akivel még nem is beszélt. Hanem azért ne tudja meg senki, hogy beismerte hibás tettét, inkább tartsák daczosnak. Gyorsan felmarkolta uszályát, s e szavakkal : — És már most azért sem válunk ! — magára hagyta a lelke mélyéből örvendő Dénest. Nem is váltak el. Az ezredorvosnak igaza volt: Gizi, miután ellenmondásokkal nem ingerelte senki, szépen lecsillapult, megvonta magát a vén fának árnyékában, és a családi bébét nem zavarta többé semmi.