Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-12-01 / 48. szám

mi fő, a posta benn lenne a Kossuth Lajos-utcában az uj városháza palotájában. Hogy a kor igényeinek és az önkénytelenül föllépő ujabb jogos kívánalmaknak és ujabb természetes szükségleteknek a mostani régi, rozoga városháza már nem felel meg az is bizonyos. Nos, mostan ingyen kapna a város ujat, kényelmeset, szépet, a kor igényeinek megfelelőt. — Csak akarni kell! Hogy a közvilágítás megoldása ezek után nemcsak hogy elsőrangú de élet kérdéssé is vált a város fejlődésére nézve ez is kétségtelen. S hogy végül mindez csak is az esetben lesz megvalósítható, ha a közvilágítást villamossággal oldjuk meg az olyan megdönthetetlen igazság, melytől eltérni halálos vétek. Soha helyre nem hozható hibát követ el a város, ha máskép cselekszik. Mert bármikép cselekszik is, minden prófétai ihletség nélkül is harsányan és bátran, szent meggyőződéssel merjük a város tanácsa elé kiáltani, hogy nekünk van igazunk. A város pedig mutassa, hogy mer, és meg fogja látni, hogy nyer is. 3(5,750 koronát tehet el évenként ezen vállalkozásból mint tiszta jövedelmet, azonfelül meg lesz a villamvilágií ássál a közvilágítás is oldva és uj városházat kap meg egy bérházat a Kossuth Lajos utcában. Félre tehát a szükkeblüséggel, félre a maradisággal! Előre bátran a vagyonosodás és haladás utján ! Kérjük a cselédügy rendezését! Városunk cselédügyi viszonyai évek óta észlelhető fokozatos rosszabodás után most már végképpen megfeneklettek : eddig csak időszakonként, például aratás idején volt érezhetőbb a cselédhiány, ma már állandó bajjá, valóságos csapássá lett, mely keservesen érezteti hatását a magánélet keretében. E mizériának egyik főoka, hogy utóbbi időben tudvalevőleg a cselédszerzés körül oly abuzusok burjánoztak föl, melyek a meglevő cselédanyagot is, morális értékében állandóan deválválják s mind nehezebbé teszik annak lehetőségét, hogy valaki megbízható és szolgálatában kitartó cselédhez jusson. S aki tudja, hogy mennyi bajnak, kellemetlenségnek van kitéve városunk lakossága a cselédekkel szemben, az beláthatja annak fontosságát, hogy a cselédügy mizériájáról e helyen szót émelünk. Felemeljük szavunkat; pedig azért, hogy röviden tiszta képét adjuk a cselédügy mizerábilis állapotnak s felhívjuk az illető körök figyelmét azok megszüntetésére. Felhívjuk pedig őket sürgős intézkedésre, mert ha ez rövid idő alatt meg nem történik, oda jutunk, hogy a cselédek is strájkolnak, azután követelnek és nagyobb urak lesznek, mint maguk a cselédet fogadók. Félig már úgyis ezen az uton vagyunk ! A ki jól ismeri a cselédügyi mizériákat az kétségbevonhatlanul igaz3. a 7 üzlettől átlag 1000 kor.-val 7,000 „ 4. a bérházból 4 modern lakás 4,000 „ 5. a régi városháza épülete mondjuk j

öV. 2,000 „ Kerek számban: 50,000 kor. ebből levonva : 13,250 „ tehát: 36,750 kor. kerülne évenként tisztán a pénztárba. Mintha hallanók a kétesen mosolygó megjegyzéseket, mintha hallanók a böícs sententiát, hogy ez csak iitóphia !!! Pedig a legszentebb meggyőződéssel és 4 bizonyosságával és annak alapján merjük állítani és be is bizonyítjuk fenti sszámadataink helyesek s hogy még sokkal fényesebben beválnak. A ki kételkedik szívesen felvilágosítja e cikk irója. Nem csak felvilágosítja, de be is bizonyítja állításainak logikus és helyes voltát, de meg is győz róla bárkit. Hogy létesíthető, bizonyítja az is, hogy csak kevés fáradtsággal dr. Kende ügyvéd ur a Kossuth Lajos utczai kereskedőktől 4000 koronányi kötelező aláírást gyűjtött azon esetre, ha a Kossuth Lajos-utcát áttörik. A Kossuth Lajos-utca áttörése a város fejlődésének, szépítésének és a kereskedők részére roppant nagy kényelem nyújtásnak egyik elengedhetetlen feltétele. Mert a Széchenyitérről a főforgalmat átterelnők a maga természetes helyére a Kossuth Lajosutcába. A posta kapna olyan helyiséget, a milyet csak megkíván s a milyet megkívánhat a város közönsége jogosan : praktikusat, kényelmeset. Es a — Szépen vagyunk ! —• Sóhajtott a mama, felhevülésében félrebillent fejkötőjét egyengetve. Szeretném tudni, vakságodban, mit tételezel fel a jövőt illetőleg ? Azt hiszed az a báró nőül akar venni ? Ne hidd! Ó, ne hidd ! Katonáskodó báróknak pénz kell, az asszony csak az elkerülhetetlen ráadás. Neked nincs pénzed . . . tehát csak tiltott viszonyt fűzhetnél ... és soha nem jutnál becsületes eredményhez mert az a báró téged, Dénes halála után sem fogna nőül venni. Anya és leány a legfesziiltebb viszonyban váltak el egymástól. — Gizi szobájába futott, pamlagra vetette magát és zokogásban tört ki, észre sem vette, mikor Dénes belépett s elképedve megállt a pamlag előtt. — Gizellám! Imádott Muczusom, mi lelt? Te sirsz ! Gizella felrettent és a mégrémült Dénes hosszú arczára egy megvető pillantást vetve, kiáltá : Menjen szemeim elől, minden bajom, ami csak ér, maga miatt van. — Mi történt ? — hörgé i^ekedt hangon. — Asszony ! Mi lelt ? — Hagyjon magamra! — Dénes ! Szólal meg az ajtóban barátnői hangon a derék anyós.' Jöjjön pár perezre az én szobámba majd felvilágosítom. — Üljön és figyeljen. — Gizi el van vakulva . . . egy csábító elrabolta a szive nyugalmát. — Egy csábító ? ! Hol van ? — Az más kérdés, majd azonnal rátérünk. — Nem vette észre, hogy egy huszártiszt lépten követi, ha sétálnak ? — Ah ! Dehogy! Hiszen annyian követnek mindig. De most már mégis emlékszem . . . igen, egy huszár . . . igen. — Nos, az az. Ő a bajszerző. •— Gizi már levelez vele, és el akar válni. — Majd segítünk a bajon. — Mit akar tenni ? — Mit, hát egyszerűen kihívom és megölöm. — Szent ég! Az a szörnyeteg meg fogja ölni. Inkább utazzanak el Gizivel, — ón is velük mehetek. A vívásra nem szavazok. •— Az nem lehet, — szabadságról most szó sincs. Vívni fogok. Es a billegő száraz ember szétrántotta kulcsolt kezeit és oly erővel sújtott öklével a pamlag karjára, mint egy Hercules. Fölugrott és kirohant a szobából. Kün a folyosó ajtaja dörögve csapódott be utána és három napig nem látták többé a háznál. • Dénest ragadta szenvedélye. Egy bérkocsiba vetette magát és rohant egy vívómesterhez. Két napig Kardforgatáson kívül nem tett egyebet. Azután kezdte kutatni az ellenfél lakóhelyét. A mama mondta, hogy mindig ablakaik alatt lovagol. Odaállított tehát egy bérenczet a sarokra. Ez a bérencz adta tudtára, hogy az illető tiszt a „Fiume" kávéházban szokott tekézni. Meg is mutatta, hogy melyik az. Dénes dákót ragadott és meg volt az összeveszésre való alkalom. Minden kívánsága szerint ment. Névjegyére lakezimül oda irta az „Orient"-szálloda I. emeletének 10 számú szobáját. Es ki sem futta magát mig szembe nem állt mélységesen gyűlölt ellenfelével. Négy segéd, a vívómester és az orvos ügyeltek a rendre. Dénes élet-halál harezot óhajtott. A segédek azonban csak első vérig állapították meg az öldöklést. A huszártiszt, ki mellesleg legyen mondva, igen szelid természetű, szőke cseh fiu volt, igyekezett kímélni az elvakult gyenge testalkatú, balga embert, kinek vad tekintetéből kiolvasni vélte, hogy elkeseredését valami más okozta inkább, mint a tekeasztal mellett "történt szóváltás. Dénes ügyetlenül vívott, de makacsul, meg kellett neki az első karczolást adni. Bal karján kapott jókora vágást, ós ettől azonnal összeesett. Vére csurgott, karja fájt, körülvették. A szelidlelkü ellenfél odaállt föléje, csupa jóakarattal, pedig Dénes ugy ííezett ki, mint egy dühödt vad, szemei forogtak üregeikben és nevetséges volta mellett is félelmesen nézett ki. — Béküljünk ki uram, önnek igazán nincs oka rám ennyire haragudni, hiszen nem is ismerjük egymást. Az orvos kötözte Dénes sebesül karját és a paciens dühösen mordult az udvarias ellenfélre. — Nem békülök, ön becsületemben sértett, családi boldogságomat dúlta szét. — Én ? — És az elámult főhadnagy csodálkozva nézett merően a kis száraz emberke tüzesen forgó szemeibe. — Igen, ön. Avagy nem ön az, ki feleségemnek szerelmes leveleket irkált és villamosvasúti házam ablakai alatt sétalovaglásokat csinál ? Mit ? Tagadhatja ezt a csalárd fényt ? ! — Bocsánat uram, ön tévedésben van. A csábító bárki más lehet csak nem én. Segédeim is bizonyíthatják, hogy mindössze nyolez nap óta vagyok Budapesten. Ez idő alatt még semmiféle ismeretséget nem kötöttem. — Dénes rábámult a szőke fiatal em-