Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-03-03 / 9. szám

9. szám PAP MY Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész érre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­érre 3 kor. Egyes szám ára 30 FiU. Laptulajdonos és kiadó HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ' ÁRMIN könyvkereskedésében. A főiskola bohócza. A „Pápai Lapok" legutóbbi szá­mában. a közöncég számára fenntar­tott rovatban, — több Erzsébet vá­rosi lakos, sajnos egész illedelmesen oktatja ki Páter Bukfencet egy ostoba közleménye miatt, melyet az Erzsé­bet — városiak ellen irt. Az egész város már hozzá van szokva, hogy ennek a kicsapott barátnak butasá­gokkal telitett és ezen tulajdonságá­ról általánosan ismert lapjából, csak hülyeségeket, otromba förmedvénye­ket és egyébb, a jó Ízléshez és kellő alapossághoz nem tartozó rémszamár­ságokat lehet csak kibetűzni. Legkevésbbé sem csodálkozunk tehát, ha a pápai főiskolának ez a különc adóvégrehajtója, ferde észjá­rásával neki ront mindennek, — ök­lel jobbra-balra ész és tárgyilagosság nélkül, akár csak egy afrikai meg­vadult bölény. Az azonban mégis csak furcsa dolog, mikor egy főiskolai tanár ész­nélkül liadonáz ökleivel az élet ös­vényén. Önkéntelenül is az a gon­dolat támad az emberben, hogy mi­kép munkálkodik ez a zsirfalat az iskolában? Hát azt már hallottuk, hogy ott sem tünteti ki magát. A mint tu­domásunkra esett, abban az osztály­ban, a melynek mult évben Győri Gyurinka páter volt az osztályfőnöke, a latin fordításokból egész éven át, 6, mond hat oldalt fordíttatott le ösz­szesen tanítványaival. Horrendum, ha ez igaz, — pe­dig igaznak kell lennie, mert hiszen szavahihető ember közölte velünk Páter Bukfencnek ebbeli kötelesség mulasztását. — l)e hát igy van ez, mikor egy tanár nem azt tartja fő­foglalkozásának a miből él és ami után megkeresi szerény asztalára azt a kenyeret és sót a mire neki na­ponként szüksége van, — hanem az újságírást, a melyhez ő különben csak annyit ért, mint a hajdú a harang­öntéshez. Kitetszik tehát ebből, hogy mily kevés goudot fordit Páter Buk­fenc a kezére bízott tanítványok lelki táplálékával, mikor egy egész éven át csak hat oldalra terjedő tudomány­ban részelteti őket. Határozottan merjük állítani, hogy a főiskolának bármelyik tanára hat lapot nem egy év, hanem egy hó le­forgása alatt képes elvégeztetni ta­nítványaival. Ez is különben egyik oka volt annak, hogy a szerzetből ki­rasztották ő kelmét, mert összeférhet­len természete mellett, még köteles­ségének sem akart, de nem is tudott megfelelni. A mikor ezen körülményre An­tal Gábor püspök és Czike főiskolai gondnoknak figyelmét felhívjuk, egy­úttal a főiskolába já ró tanulók és azok szülőinek érdekében és nevé­ben kérjük és követeljük, hogy en­nek a hallatlan botrányos állapotnak végre valahára vessenek véget és ne állítsák ilyen Páter Bukfenc féle ember miatt még tovább is pelen­gérre ennek a régi szép intézetnek jó hírnevét. T AKCZ -A.. Kcrry\Pessy Annak a kis pittoresk kastélynak ura, mely nekünk oly hideg lett rövid idő óta, ismét körünkben töltött pár napot, hozott egy kis kedélyt egy kis grand signeuri szí­vélyes uri hangot a mi városunk influenza tépte ködös világába. Ebben a hangban még van melódia, modern ember minden izében angol szabású gavalléria, de van valami még benne a régi bensőségtel jes magyar kedélyből, melyen az oszlopos tornáezos régi udvarházak urai beszéltek. — Nem az a modern merkantil hidegség arad ki belőle a melylyel a mai Casinó és parlament lovagjai tetszelegnek, nem az a fojtott városias kimértség, hanem derült fiatal kaczagás hangzik az ajkán, a melynek most fájdalom sokszor kell a con­servativ pose modorában beszélni. Oh közigazgatás ! Te szürke kellemet­len szervezet, szabad csapongó lelkemnek esküdt ellensége, de irigyellek tőle, a te ezopfos embereid között midőn a zöld asztal­nál tárgyaljátok a kivándorlás és cselédügy mélyreható reform eszméit, de furcsa pa­radox valami az ő szellemtől sugárzó mo­dern arczát látni, melynek minden vonása csupa nyugatiság, csupa élet. A fővárosban látok egy csapat sápadt arczu bizzar külsejű embert, a kikről a nyilvánosság naphosszant hangoztatja, hogy a magyar irodalom büszkeségei, látok egy csomó piktort, kiket a világ metropolis Páris tüntetett ki dicsőséggel, ezeknek a czigá­nyoknak a Veszprémmegyei közigazgatás ez idő szerinti feje nyitotta meg az érvénye­sülés útját, az ő éles szeme látta meg az első szárnypróbálgatásaikban a génius szik­ráját. Ő lanczirozta őket; ő a ki mostan a megyei közkórházak és a közegészségi törvény végrehajtási rendeleteinek garma­dáját sortirozza Íróasztalán. Oh de mást lopnék én arra az asztalra 1 A szabad magyar művészet minden nippjét az „Oeskay brigadéros" édes melodikus strófáit, a magyar nemzeti művészet alko­tásait a melynek keresésében oly eredmé­nyesen fáradozott a budapesti salonok fehér szegfüs ideálja. Elvinném őt ismét a város forgatagába hol az evolutitó kereke lázasan lüktet, hol az élet hullámai a gyenge energiátlanságot elsodorják, oda vinném az ő finom de aczél izmos alakját, hogy ismét halásszon Heli­kon forrásai között drága gyöngyöt a ma­gyar művészet számára. Amikor az arcza belesápadt a metro­polis izgalmába, hoznám őt haza Pápa vá­rosába, pittoresk formájú kicsi kastélyába, a képei a bútorai közé miket az amatőr Ízlé­sével és finomságával válogatott össze. Haza hoznám pihenni, ezt a férfit ki­nek hatalmát én soha sem néztem, tőle se­gítséget avagy szívességet még soha sem kértem. Csak mint típusát a jó modern és bá­jos embernek analizáltam mindig a kit kö­rülröpködött a festett és őszinte világ annyi igézetes szépe és a ki Pápának szivét vá­rosának megszaporodását, hírét, fejlődését oly örömmel nézi. II. B. A kasziros hölgy, Egy kávéházban ösmerkedtem meg vele. Szokásomszerint feketémet szürcsöl­gettem, mikor hozzám ült. Eleinte közönsé­ges pinezér-leánynak néztem, ki üzleti szem-

Next

/
Thumbnails
Contents