Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-03-03 / 9. szám

9. szám PAP MY Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész érre 12 kor., félévre 6 kor., negyedérre 3 kor. Egyes szám ára 30 FiU. Laptulajdonos és kiadó HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ' ÁRMIN könyvkereskedésében. A főiskola bohócza. A „Pápai Lapok" legutóbbi számában. a közöncég számára fenntartott rovatban, — több Erzsébet városi lakos, sajnos egész illedelmesen oktatja ki Páter Bukfencet egy ostoba közleménye miatt, melyet az Erzsébet — városiak ellen irt. Az egész város már hozzá van szokva, hogy ennek a kicsapott barátnak butaságokkal telitett és ezen tulajdonságáról általánosan ismert lapjából, csak hülyeségeket, otromba förmedvényeket és egyébb, a jó Ízléshez és kellő alapossághoz nem tartozó rémszamárságokat lehet csak kibetűzni. Legkevésbbé sem csodálkozunk tehát, ha a pápai főiskolának ez a különc adóvégrehajtója, ferde észjárásával neki ront mindennek, — öklel jobbra-balra ész és tárgyilagosság nélkül, akár csak egy afrikai megvadult bölény. Az azonban mégis csak furcsa dolog, mikor egy főiskolai tanár észnélkül liadonáz ökleivel az élet ösvényén. Önkéntelenül is az a gondolat támad az emberben, hogy mikép munkálkodik ez a zsirfalat az iskolában? Hát azt már hallottuk, hogy ott sem tünteti ki magát. A mint tudomásunkra esett, abban az osztályban, a melynek mult évben Győri Gyurinka páter volt az osztályfőnöke, a latin fordításokból egész éven át, 6, mond hat oldalt fordíttatott le öszszesen tanítványaival. Horrendum, ha ez igaz, — pedig igaznak kell lennie, mert hiszen szavahihető ember közölte velünk Páter Bukfencnek ebbeli kötelesség mulasztását. — l)e hát igy van ez, mikor egy tanár nem azt tartja főfoglalkozásának a miből él és ami után megkeresi szerény asztalára azt a kenyeret és sót a mire neki naponként szüksége van, — hanem az újságírást, a melyhez ő különben csak annyit ért, mint a hajdú a harangöntéshez. Kitetszik tehát ebből, hogy mily kevés goudot fordit Páter Bukfenc a kezére bízott tanítványok lelki táplálékával, mikor egy egész éven át csak hat oldalra terjedő tudományban részelteti őket. Határozottan merjük állítani, hogy a főiskolának bármelyik tanára hat lapot nem egy év, hanem egy hó leforgása alatt képes elvégeztetni tanítványaival. Ez is különben egyik oka volt annak, hogy a szerzetből kirasztották ő kelmét, mert összeférhetlen természete mellett, még kötelességének sem akart, de nem is tudott megfelelni. A mikor ezen körülményre Antal Gábor püspök és Czike főiskolai gondnoknak figyelmét felhívjuk, egyúttal a főiskolába já ró tanulók és azok szülőinek érdekében és nevében kérjük és követeljük, hogy ennek a hallatlan botrányos állapotnak végre valahára vessenek véget és ne állítsák ilyen Páter Bukfenc féle ember miatt még tovább is pelengérre ennek a régi szép intézetnek jó hírnevét. T AKCZ -A.. Kcrry\Pessy Annak a kis pittoresk kastélynak ura, mely nekünk oly hideg lett rövid idő óta, ismét körünkben töltött pár napot, hozott egy kis kedélyt egy kis grand signeuri szívélyes uri hangot a mi városunk influenza tépte ködös világába. Ebben a hangban még van melódia, modern ember minden izében angol szabású gavalléria, de van valami még benne a régi bensőségtel jes magyar kedélyből, melyen az oszlopos tornáezos régi udvarházak urai beszéltek. — Nem az a modern merkantil hidegség arad ki belőle a melylyel a mai Casinó és parlament lovagjai tetszelegnek, nem az a fojtott városias kimértség, hanem derült fiatal kaczagás hangzik az ajkán, a melynek most fájdalom sokszor kell a conservativ pose modorában beszélni. Oh közigazgatás ! Te szürke kellemetlen szervezet, szabad csapongó lelkemnek esküdt ellensége, de irigyellek tőle, a te ezopfos embereid között midőn a zöld asztalnál tárgyaljátok a kivándorlás és cselédügy mélyreható reform eszméit, de furcsa paradox valami az ő szellemtől sugárzó modern arczát látni, melynek minden vonása csupa nyugatiság, csupa élet. A fővárosban látok egy csapat sápadt arczu bizzar külsejű embert, a kikről a nyilvánosság naphosszant hangoztatja, hogy a magyar irodalom büszkeségei, látok egy csomó piktort, kiket a világ metropolis Páris tüntetett ki dicsőséggel, ezeknek a czigányoknak a Veszprémmegyei közigazgatás ez idő szerinti feje nyitotta meg az érvényesülés útját, az ő éles szeme látta meg az első szárnypróbálgatásaikban a génius szikráját. Ő lanczirozta őket; ő a ki mostan a megyei közkórházak és a közegészségi törvény végrehajtási rendeleteinek garmadáját sortirozza Íróasztalán. Oh de mást lopnék én arra az asztalra 1 A szabad magyar művészet minden nippjét az „Oeskay brigadéros" édes melodikus strófáit, a magyar nemzeti művészet alkotásait a melynek keresésében oly eredményesen fáradozott a budapesti salonok fehér szegfüs ideálja. Elvinném őt ismét a város forgatagába hol az evolutitó kereke lázasan lüktet, hol az élet hullámai a gyenge energiátlanságot elsodorják, oda vinném az ő finom de aczél izmos alakját, hogy ismét halásszon Helikon forrásai között drága gyöngyöt a magyar művészet számára. Amikor az arcza belesápadt a metropolis izgalmába, hoznám őt haza Pápa városába, pittoresk formájú kicsi kastélyába, a képei a bútorai közé miket az amatőr Ízlésével és finomságával válogatott össze. Haza hoznám pihenni, ezt a férfit kinek hatalmát én soha sem néztem, tőle segítséget avagy szívességet még soha sem kértem. Csak mint típusát a jó modern és bájos embernek analizáltam mindig a kit körülröpködött a festett és őszinte világ annyi igézetes szépe és a ki Pápának szivét városának megszaporodását, hírét, fejlődését oly örömmel nézi. II. B. A kasziros hölgy, Egy kávéházban ösmerkedtem meg vele. Szokásomszerint feketémet szürcsölgettem, mikor hozzám ült. Eleinte közönséges pinezér-leánynak néztem, ki üzleti szem-